Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Balázs Béla meséjén alapuló történet főhőse Péter, akinek édesanyja halálos ágyán egy karikagyűrűt ajándékoz, ami, mint az abroncs szorítja össze a fiú szívét. Ez a nyomás csak akkor szűnik meg, ha a fiú annak adja a gyűrűt, akit a világon a legjobban a szeret, de ha téved, azzal megöli a kiválasztottat. Mindeközben a Csend tündére szemet vet Péterre, és ő akarja megszerezni a gyűrűt is, a fiút is.
A történetet Darvasi László dolgozta át szövegkönyvvé jó tíz évvel ezelőtt, amikor a színház akkori igazgatója, Kormos István megbízta Huszár Lajost egy opera megírásával. Darvasi ekkor teljesen tapasztalatlan volt a műfajban, s ennek következtében nagyon bátor – így írta meg a librettót. „Ez a szövegkönyv Huszár Lajos álma, nem az enyém, az ő választása volt a mese. Nekem megvannak a színházzal kapcsolatos saját, személyes álmaim, ezekből darabok születtek, immár hat, de ez az opera nem az én vágyam volt – ez Szeged zenei életének a szempontjából nagy esemény, de én nem értékelem túl a saját részemet ebben a tekintetben” –  nyilatkozta Darvasi.
Mivel ez az opera az utóbbi időkben az egyik legdrágább színpadra állított darab Szegeden, így Székhelyi József direktornak nem csak az operarajongók közönségének, hanem a városnak is felelősséggel tartozik, s közben rendezőként is meg kell állnia a helyét. Székhelyi azt mondta, úgy érzi elemi kötelessége az opera-kultúra ápolása-fejlesztése, még a színház szerény körülményei között is. „Természetesen nagyon izgulunk amiatt, hogy egy egészen különleges, a misztériumjátékokra és az expresszionista színházra emlékeztető kifejezésmód vajon szíven üt-e több teltháznyi embert. Az én művészeti vezetői felelősségem az, hogy minden olyan körülményt megteremtsek a mű létrejöttéhez és lebonyolításához, amivel optimalizálom annak az esélyét, hogy az előadás nagyszerű lesz”.

 

Péter, az anya és a Csendtündér. Andrejcsik István, Szonda Éva és Dér Krisztina. Fotó: Segesvári Csaba.

 

Hogy manapság kíváncsiak-e az emberek egy operára, az más kérdés. Amellett, hogy természetesen van egy réteg, amit semmiféle eszközzel nem lehetne ilyen előadásra édesgetni, és van egy másik kör, amelyikre ugyanekkora bizonyossággal számíthat a színház, mi az, mai a többi embert megérinti, és rábírja, hogy jegyet vegyen az előadásra? Talán valami olyan történet, amiben a saját válságaival találkozhat, és reménykedhet valami válaszban, valami bizonyosságban. Péter, a főhős számára ez a bizonyosság a nyugalom: a Tündér, maga a halál. A halálig tartó küzdelemnek a mesés leképezése ez a darab. Izgalmas és furcsa mesélőkével előadva, a kitérőinket, az elháríthatatlan késztetéseinket, szerelmeinket, barátságainkat próbálja megvilágítani, és abban nyugtat meg minket, hogy ha végigjártuk útjainkat – ha végigjárhattuk –, akkor valamiféle béke lesz a jutalmunk. De végig kell járni az útjainkat. Hogy közben egyéb problémák is felmerülnek-e, az a mű komplexitásán is múlik. Péter a sors kiszolgáltatottja, aki nehezen találja meg az élete értelmét, társát, és különböző kritikus, veszélyes és érzelmileg labilis szituációkon megy keresztül. Végzete: az édesanyjától kapott gyűrű, ezt kellene annak az ujjára húznia, akit a legjobban szeret, ha megtalálja ezt a valamit vagy valakit, ha egyáltalán létezik ilyen. Ettől kezdve Péter rendre téved, rosszul választ, és közben a gyerekből felnőtté válik. Ezalatt a Tündér kíséri az útján, a tündér, aki mindaz, amit nem tudunk néven nevezni az életünkben, amit nem értünk, nem ismerünk - az élet titkos értelmének, a kegyetlen végzetnek megszemélyesítője, egyszerre jóságos és gonosz, kiismerhető és teljesen kiismerhetetlen, a Nagy Titok.
Hogy a katasztrófajátékok és rockoperák világában miért fog valaki operaírásba? „Nagyon szeretem a műfajt magát” – mondta a zeneszerző, Huszár Lajos. „Mély és intenzív operaélményeim vannak gyerekkorom óta, ugyanis Vaszy Viktor akkor dolgozott Szegeden, amikor én középiskolás voltam, és az általa vezényelt előadások átjárták egész lényemet, és rendkívül mély nyomot hagytak bennem. Azóta vágytam arra, hogy én is operát írjak.” Tíz éve múlt már, hogy Molnár László, aki akkor a színház zeneigazgatója volt, megbízást adott Huszárnak egy opera írására, amit aztán szerette is volna eljátszatni, de mert a zeneszerző túl sokáig dolgozott a darabon, mire befejezte, már nem Molnár volt a zeneigazgató. Így késleltetődött a bemutató.
Amikor Huszár megkapta a megbízást, nem tudta, hogy milyen szöveghez nyúljon, bár világéletében voltak operaszöveg-ábrándjai, de egyik sem valósult meg. Végül is, Papp Györgyné Ildikó lépett a színre, aki az akkori városházánál volt a zenei ügyeknek a referense, ő hívta fel Huszár figyelmét Balázs Béla Hét meséjére. „Ekkor akadt meg a szemem a Csend című történeten, és fedeztem fel, hogy ez életem nagy operatémája. Nagyon ritkán adatik meg, hogy valami ennyire telibe találjon valakit, mint ahogyan ez a mese érintett meg engem. A cselekménynek nagyon sok olyan mozzanata van, ami velem is megtörtént, a főhősnek rengeteg olyan problémája, konfliktusa, válsága van, amivel nekem is meg kellett küzdenem, és emellett az érzelmi kötődés mellett azért is ragadott magával a mese, mert az összes mozzanata kívánja és vonzza a zenét. Sok olyan operát lehet hallani, ahol olyan szöveget is megzenésíttettek, amiknek nem lenne feltétlenül szükségük zenei hatásra, itt viszont az első szótól az utolsóig óriási érzelmi és zenei telítettség látható a szövegben. ’94-ben kezdtem hozzá a komponáláshoz, nagy szenvedések közepette, mert a tündér kezdő nagyáriáját írtam meg először, és hosszú ideig gyötrődtem azon, milyen a tündér. Aztán belelendültem, és a többi részt már könnyebben sikerült megkomponálnom, hiszen olyan rendkívül hálás jelenetek vannak benne, amiket valóban nagy élvezet volt megírnom, mint például a legények duhajkodásának a komikus epizódja, de nagyon mélyen elmerültem a szerelmi jelenet szubjektív lírájában is.”
Az eredményt majdnem teltház látta a pénteki ősbemutatón, és tapsolta vissza háromszor a szereplőket, az alkotókat. A darabot még négyszer játsszák Szegeden, majd bemutatják Budapesten, s a következő évadban talán újra a szegedi színház műsorán láthatjuk. Arra viszont még várni kell, hogy kiderüljön, lesz-e kvízkérdés Huszár Lajosból és a Szegedi Nemzeti Színházból.