Telve humorral és szexualitással – élettel. Meg kellene tiltani, hogy rosszul játszott rossz zenék szóljanak a rádióból. Másnap Mókus és az Alvinok ugyanitt – a nagyteremben zajló gyűlés miatt nekünk azt mondták, késve kezdenek majd, de mire visszaértük a Tisza-parton belapátolt halászlevünk mellől, mégiscsak szólt a zene, így mindössze a koncert felét láttuk. Szirtes Edina neve eleve garancia a jó jazzre, és az is kiderült, hogy Mókus a barátait – Rácz Gábor, Oláh Csaba, Földes Gábor és Rácz Zsolt – is jól választja meg. Azért is érdemes Edina koncertjeire járni, mert akkora életöröm sugárzik belőle, hogy jól beosztva legalább egy hétig kitart egy átlagos embernek. Mint egy családi születésnap, ahol az égetnivaló rokongyerekek koncerttel készültek meglepni apát, olyan volt az este. Mókus állandó fészkelődéseből, a dobos Rácz Zsolt játékos szólóiból, és Rácz Gábor zongorafutamaiból annyi derű és energia sugárzott, mint egy csapat rosszalkodó kölyökből. A zene pedig egyszerűen tökéletes volt.