Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Öt nap alatt három jó buli, ez bármelyik világvárosban elfogadható arány. Hétfőn EFK-s megmozdulás, HS7. Jön Zuzu, most érkezett az Orion űrhajóval. Áll mellettem, szürcsizi a vodkanarancsot, csócsálja a szívószálat. A banda kezdésre elfogyasztja apám éves pálinkatermésének negyedét, a húrok közé csapnak. Krisztián hamar leveszi a népet, nyomják a slágereket. Zuzu szürcsizik, ha elfogy, újabb adagért indul, négy-öt kísérletből vissza is talál. Általános nézet: az élet szép.
Másfél éve, hogy a völgypolgárok és Pula népe egy fülledt nyári éjszakán áttáncolt három önfeledt órát. A Besh o droM azóta csak MP3-ban, emlékek, emlékek. Kedden élőben, új lemez, tv stábok, kamerák, fényképezők. Az új anyag jó, a Torta papír című szám a nyári fesztiválok ütős slágere lesz. Cigány lelkem a zenével újra hazatalál.
Első Korai Öröm élményem a szegedi, Vasdisznó névvel büszkélkedő intézményben volt. Ez hozta magával, hogy fel „kellett” utaznom következő koncertjükre, ami hajnali kettőre volt meghirdetve a Fiatal Művészek Klubjába. Na azt a koncertet se tudták időben elkezdeni, mint ahogyan most is, másfél óra várakozás járt a szomjas vándoroknak. Ilyenkor hangulattól függően két gondolat csitítja zavargó érzéseim, a szamuráj öngyilkosságok gyönyörű szokása, vagy a lőfegyverek használatának engedélyezése az egyetemi klubokban. De ez a zene minden várakozást megér, tudják, hogy itt vagyok, kedvemért lenyomnak egy VHK számot is. Ősi ritmusra sámánok járják leírhatatlan táncukat a parketten, két óra múltán már csak a domináns hímek és a gátlásaiktól megszabadult, könnyűléptű lányok maradnak a kör közepén. Ismét hajnal van, mire hazaérek a tévében Jimi Hendrix égeti gitárját, hippik, narkósok, boldog emberek. Szeret engem az én Istenem. …csak Zuzut, Zuzut látom-e még?

 

Petró János