Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

2005. április 18-án este az egyesült államokbeli Princetonban minden lámpát leoltottak. És utána elkezdődött egy különleges fény-váltóverseny, amely az egész bolygót körüljárva bevilágította a Földet. Ha szóba kerül a neve, akkor a tisztelet nemcsak a tudósnak, hanem a humanistának, a nacionalizmus ellen küzdő, a diktatúra és a háború ellen következetesen harcoló embernek szól. A magyar határt ez a fénysugár április 19-én, kedden 21.51 perckor lépte át, Horgosnál. Szegedre szinte ezzel egy időben érkezett közvetlenül a röszkei templomtoronyból és innen folytatta útját Kecskemét, illetve Baja felé templomtornyokon, víztornyokon és kilátókon keresztül. A fény útja a dorozsmai templomtoronyból ágazott ketté, ahova az egyetem lézer laborjából a Dóm toronyban elhelyezett tükör segítségével jutott el.
„A tekintély iránt mutatott tiszteletlenségemért a sors azzal büntetett, hogy engem tett tekintéllyé.”
Amikor a jel elérte az iskolákat és a dorozsmai templomot, a staféta résztvevői a Dóm térre mentek vissza, ahol fél tizenegykor elkezdték kirakni Einstein óriás fény portréját, közel ezer négyzetméteres méretben. Ehhez a szervezők számításai szerint legalább ezer emberre volt szükség zseblámpával a kezében, és láss csodát, a hideg ellenére a Dóm tér tele volt. Az Einstein portré alakulását a Dóm tornyából kamerával közvetítették, így a színpadon felállított kivetítőn mindenki nyomon követhette a mű születését. A tekintély…
„A csodán kívül mással nem magyarázható, hogy a modern pedagógiai módszerek nem irtották ki teljesen (a gyermekekből) a szent érdeklődést.”
A Fizika Évéhez kapcsolódó rendezvények között szerepel a középiskolásoknak meghirdetett konstrukciós csapatverseny is. A második forduló április 20-án volt, ahol a csapatnevek arra adtak okot, hogy újragondoljuk a középiskolás éveinket („Sivatagi Rohamkukacok", „Kétbalkezes amatőrök", „Mamuthörcsögök", „Agytumor Team"…), a feladat pedig arra (is) jó volt, hogy szembesüljünk azzal, egyetem ide, vagy oda, vízhajtású autót csak a középiskolások képesek csinálni. Egy olyan szárazföldi járművet kellett konstruálni, mely az üzemanyagul szolgáló vizet egy tartályban magával viszi, és kizárólag ezen vízmennyiség gravitációs helyzeti energiáját használja fel a jármű mozgatásához. A járművet álló helyzetből kellett elindítani, és csak indítás előtt lehet üzemanyagot tankolni, melynek mennyiségét hitelt érdemlően igazolni kellett. A zsűri az autó fogyasztását vizsgálta, vagyis azt, hogy mennyi a felhasznált víz térfogatának és a jármű által megtett út hosszának a hányadosa. A cél tehát az volt, hogy az autó minél kevesebb víz felhasználásával minél hosszabb utat tegyen meg.
És volt itt minden. A tíz ml-rel működő, piros fémdobozon keresztül, az alig moccanó, de legalább a szivárvány ezer színét felvonultató műanyag kiskocsin át, egészen az óriási méretű babakocsiig. De Einstein is megmondta, hogy „A képzelőerő fontosabb, mint a tudás."

 

Lézerfény a szegedi Fogadalmi Templom tornyából. Fotó: Segesvári Csaba

 

Kicsit elmosta az eső a verseny elejét, de ez sem szabott gátat annak a száguldozásnak, ahol a végső határ a megtett út tekintetében a három méter körül mozgott. Felmerülhet a kérdés, hogy miért népszerű így ötven évvel a halála után Einstein, hiszen az, pedig nem valószínű, hogy egy általános iskolás ötödik osztályos gyerek meg tudja mondani, hogy mit is jelent az E=mc2 . A válasz lehetne Einstein egyik levele is, amit egy tizenkét éves diáknak írt:
„Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Biztosíthatlak, nekem még több gondom van vele.”
Hisszük is, meg nem is. Bár saját korlátait – tehetségét és felfedezéseit illetően – jól példázza az alábbi kijelentése:
„Ötven évnyi tűnődés nem hozott közelebb ahhoz, hogy megválaszolhassam a kérdést: „Mi a fény kvantumja?” Manapság minden gazember azt hiszi, hogy ő tudja a választ – de tévednek.” 
De ő nem tévedett. Elméletének magyarázata szerint a fény diszkrét energiaadagokként kezelhető – ezek az energiacsomagok később a foton nevet kapták – és egyetlen, kellően nagy energiájú foton is elegendő ahhoz, hogy kiüssön egy elektront az atomi pályájáról. Ez a kinyilatkoztatás, amely megnyitotta a kvantummechanikához vezető utat – és Einsteinnek Nobel-díjat hozott –, vezetett oda, hogy ma a fényt már sem részecskének, sem hullámnak nem tekintik, hanem egyszerre mindkettőnek.
Illik tudni, ahogy azt is, hogy a relativitáselmélete a newtoni világkép alapjait kérdőjelezte meg  A mechanikus felfogás szerint egy állandó erő hatására egy testben állandó sebességváltozás jön létre. Ez így is van a hétköznapi, mérhető, felfogható világban. Ám – amint Einstein azt kimutatta – a fénysebességhez közeli tartományban, minél nagyobb a sebesség, az adott erő annál kisebb sebességnövekedést hoz létre. Mi történik akkor a közölt energia fennmaradó részével? A mozgó test tömegét növeli: az energia tömeggé, ha úgy tetszik, anyaggá válik. Egyik minőség a másikba alakul át: többé a „józan ész realitása” nem söpörheti le az asztalról az olyan bibliai csodákat, mint a víz borrá változása. Einstein bizonyította be azt is, hogy nem igaz az a modern állítás, mely szerint a kepleri–kopernikuszi napközpontú világkép megcáfolta volna a Szentírás földközpontú felfogását. Ez ugyanis relatív, az emberi döntéstől függ: attól, hogy honnan nézzük, milyen koordinátarendszert választunk.
És érdemes megemlíteni, hogy többek között az ő felfedezéseinek köszönhetően - ami lehetővé tette a kvantumfizika fejlődését- beszélhetünk káoszelméletekről és az ún. pillangóeffektusról is.

 

Zum Schluss…
„Kedves Utókor,
ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) - no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel:

Albert Einstein”
(Egy időkapszulában
elhelyezett levél 1936-ból.)
N. T. – F. J.