Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Azon tudományágak számára, amelyekben a számítógépek számolókapacitása a kutatás szempontjából meghatározó jelentőségű, elengedhetetlen az úgynevezett klasszterek - önálló számítógépes hálózatok - működtetése. Ilyeneket jelenleg 20-30, olykor több száz személyi számítógép összekapcsolásával tudnak megvalósítani a kémikusok, fizikusok, matematikusok vagy informatikusok. Ezek azonban kezdetleges rendszerek a nyugati nagyvárosokban már meglévő HPC-Európa (High Performance Computing) központokhoz képest. Az ilyen központok több ezer tudóst szolgálnak ki, és segítségükkel olyan problémák tanulmányozhatók, melyeket más módon nem lehet megoldani. A nagy számítási kapacitás alkalmazása nemcsak a természettudományok területein lehetséges, hanem a társadalmi, sőt közgazdasági kérdések megoldására is használható.
Csizmadia G. Imre professzor, aki negyven évet a torontói egyetemen oktatott és harmadik éve az SZTE vendégprofesszora, elmondta, fő kutatási területe a számítógépes kémia, ahol főleg a bioaktív molekulák tanulmányozására használják a komputereket. Amikor Szegedre érkezett, látta, hogy az ilyen típusú kutatások infrastrukturális feltételei meglehetősen szegényesek. Fölvették a kapcsolatot a bolognai szuperszámítógép-központtal, ahova hallgatókat is küldtek ki, hogy a különböző számítási feladatokat ott végeztessék el. Ez úgy volt lehetséges, hogy közös kutatási programokat indítottak olasz professzorokkal. Fölkínáltak projektötleteket, és amelyik elnyerte a külföldi kutató tetszését, azt megvalósították és az eredményeket együtt publikálták.

 

 

– Felvetődött az ötlet, hogy menynyivel jobb lenne, ha nálunk is lenne egy ilyen központ és nem nekünk kellene a hallgatókat nyugatra küldenünk, hanem hozzánk jönnének kutatni külföldről – mondta a professzor.
Nem kellene házalni, hogy kapjanak a magyar kutatók gépidőt, cserébe ötleteket adva, hanem helyben meg tudnák valósítani elképzeléseiket. Ebből a szükségletből származik az ötlet, hogy Szegeden hozzák létre a Délkelet-Európai Regionális Molekula- és Anyagtudományi Szuperszámítógép-központot – jelentette ki Csizmadia G. Imre.
A központ megvalósításához két út vezet: ha valakinek van pénze, fogja és megépíti, ha nincs pénze, de megtudja győzni a döntéshozókat, akkor az ő forrásaikból hozza azt létre. Jelen esetben egyik út sem tűnik önmagában járhatónak, a kettő ötvözésével foglalkoznak a szegedi kutatók. A beruházás beindításához egyetemi, hazai és regionális források bevonását tervezik, a magántőke mellett, míg a teljes projektet uniós pályázati támogatással kívánják megvalósítani. A szuperszámítógép laboratórium a hazánkkal szomszédos, valamint a Balkán további országainak összefogásával valósulhatna meg. Erre azért is szükség lenne, mert a HPC-Európa hálózat tagjai főleg Nyugat-Európában vannak, a legközelebbi Bolognában működik, az érintett területen pedig Athénban van egy kisebb központ.
A szuperszámítógép-központ számítási kapacitása használható a genomikai kutatások, a fehérjék szerkezetének felderítése, gyógyszerhatóanyagok tervezése, vagy személyre szabott gyógyszerek kialakítása során. Modellezhetőek vele a nanorészecskék kölcsönhatásai, a katalízis folyamatai, geológiai vizsgálatok során alkalmazható például a kőolajvagyon megbecslésére. Sokkal pontosabb előrejelzéseket készíthetnek vele a meteorológusok, de ami talán ennél is fontosabb, becslések készíthetőek a klímaváltozás hatásairól – sorolta az alkalmazási területeket Viskolcz Béla, a JGYTFK Kémia és Kémiai Informatika Tanszékének oktatója.
A központ azonban nemcsak a természettudományos kutatások lehetőségeit tágítaná ki, de társadalmi változások modellezésére is alkalmas lenne. Komoly számítási kapacitásokat igényel például egy nagy méretű népességváltozás hatásainak elemzése.
– Érdemes lett volna a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt úgy vitatkozni, hogy a kezünkben van egy számítás arról, milyen hatással van a magyar gazdaságra tíz-húsz-harminc éves távlatban a lakosságszám félmilliós változása – mondta Viskolcz Béla.
A kutatók elképzelése szerint a volt Kossuth laktanya területén egy bővíthető épületben kezdődne meg a központ létrehozása, akár másfél éven belül. Itt gyors kommunikációs csatornák és a szünetmentes működéshez szükséges hálózat kiépítésével teremtenék meg a feltételeket egy 512 számítógépből álló klasszter telepítésére. Ha megvalósulna az elképzelés, a központ további informatikához kapcsolódó iparágat vonzana a városba. Viskolcz Béla szerint egy háromezer négyzetméteres épület megépítésére, a gépek és műszerek beszerzésére nem szükséges több pénz, mint amennyi egy kilométer autópálya megépítéséhez kell. Az épületegyüttest ugyanis körülbelül egymilliárd forintból lehetne megvalósítani, míg a gépek és a szoftverek beszerzése közel 800 millió forintba kerülne.
A befektetés megtérülését a gépidő értékesítésén túl attól várják, hogy a központ számítási kapacitása és az SZTE-n, valamint a magyar felsőoktatásban felhalmozott szellemi potenciál igen hatékonyan kiegészítené egymást. Vagyis az alkalmazott kutatás során létrehozott termék lényegesen jobb áron értékesíthető, mint amennyi az ötlet és a produktum létrehozására fordított gépidő együttes értéke.
A két szakember becslése szerint a számítóközpontban 20-30 kutató tudna egyszerre dolgozni, de a kiszolgáló személyzettel együtt az intézmény 150-200 szegedinek adna munkát. Az éves fenntartási költséget 200 millió forintra becsülik, ám ez a pályázatokból, illetve a szolgáltatásokból befolyt összegből fedezhető lenne.