2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  15. szám - 2005 október 3.  --  Riport
A kultúra hétköznapjai
Lehet-e folyamatosan, valamilyen szinten a kultúrában élni mint fogyasztó? Kitűzheti-e célul a vándor, hogy mától kezdve csak ez vezérli minden gondolatát? És lehet-e annyit keresni, hogy mindez ne csak álom legyen?
Csütörtök
 
Este, vagy már hajnal, Zalán a Gongban gyönyörű gömbszobrokat mutatott, kicsi, kerek kőemberek, éppen olyanok, mint amikor én a sarokban gubbasztok. Ébredni ezekkel a szobrocskákkal… Úgy érzed, ez a nap is olyan lesz, mint a többi, lopott percek és zárójelek. De aztán a Népszabiban találsz egy cikket Gyuri bácsiról, a magyar Odüsszeusz alcímmel, és vándorlásaid átlényegülnek. A Narancsban pedig jobbnál jobb dolgok, egy Tandori-publicisztika, Makavejev és Paco de Lucia, a Nagy Fül Fesztivál. A krétakörös Phaidráról egy se jó, se rossz, majd megnézem, mert már érdekel, és Carter Revard. Carter, az ír-skót indián költő, ahogyan Zsófi beszélt vele. Aki nem halotta beszélni népéről Nom-Pe-Wa-The-t (Félelmet Gerjesztő), az osage indiánt, aki nem hallotta szavalni Nyírkenu című versét, nehezen értheti, miért is érint ez meg engem. De majd olvassátok ti is, és egyszer talán halljátok is.
A zárójeles napok, (mert ilyenek mind, (és nem csak a hétköznapok)), amik csak arról szólnak, hogy legyen pénz színházjegyre, (persze tamponra, kajára és sörre is), (fűteni még nem kell), de valahogyan, ahogyan lassan telnek az órák, kijövök a zárójelekből, kijövök mindenből.
Este Szegedi Kortárs Balett, Szentivánéji álom. Sejtem-e már, hogy Lysander vagy Demetrius vagyok? És megtudjuk-e a zene titkát, ahogyan a fórumban ígérik nekünk a társulat weboldalán. A tánc a legcsodálatosabb jelrendszer. Ülsz a nézőtéren, egy olyan éjszaka, amikor magad sem tudod, hogy ki vagy, csak azt tudod, valaki más szeretnél lenni. Akkor ezek a csodálatos táncosok, gyönyörű szép emberek eljátszanak egy éjszakát, amikor mindenki más szeretne lenni, vagy ha nem is más, de legalább megélné mindazt, ami elfojtott vágyaiban szerepel. Kamasz fiúknak nem ajánlanám lefekvés előtt ezt a darabot, de mindenki másnak igen. Éjjel pálinka – kultúrház.
 
Péntek
 
Az ÉS-ben semmi, a Népszabiban semmi. Már mennék ki a kis újságos üzletből, amikor a Kallódó írások cím feltűnik, Tandori a Forrásban. Visszük, mondom, jó lesz ez még valamire.
 
Este Szegedi Kortárs Balett, Szentivánéji álom. Fotó: SZNSZ
 
Később, kora délután olvasom el a Móra-parkban, a várnál Chagall kiállításra várakozó iskolás csoportok, vaskos és meghökkentően erotikus gyerekhumorok a várakozás zajában. Néhány paddal ülök csak odébb, mindenről lemaradni azért nem akarok. Tandori „dióhéjban” ír, (elsőre véletlenül diókéjt írtam, (de vannak-e véletlenek?)) és életét is ehhez hasonlítja. Természetesen verebek, játék medvék, lóverseny. Mindem, ami érdekes lehet egy ember életében.
A gyerekek nem isznak kávét. Erre az igazságra a színházban jöttem rá, A kis herceg előadása előtt. Gyerekelőadás, klasszikus szlovák balett tolmácsolásában. És ha azt mondtam, a tánc a legcsodálatosabb jelrendszer, akár tarthatnám is, de itt, most annyira leegyszerűsítették, hogy felejteni kezdek. Az előadás szép, csak lassú és vontatott, a zene garantáltan levisz alfába, két felvonás, (telt házas gyerekcsapatot nem kevés idő megpisiltetni), a folytatásban a „büdös” kölkök hangos köhécseléssel szórakoztatják magukat, aztán lassan kiakadnak az állkapcsok, alfában tanár és gyerek. Így aztán észrevétlenül hagyhatom el az egyenletesen szuszogó nézőteret. Innom kell egy teát a Grand Caféban. A tea jó ötelet volt, találkoztam Timikével, este verset fog olvasni a zsinában, a Baka-esten.
Turi Timi szépen mondta a verset, a Vadszőlőt, Ő a legszebb, legcsodálatosabb porcelánbaba, akivel valaha találkoztam. Haragudtam is szerkesztőségünkre, hogy csak én, én egyedül. De bánjátok majd még ezt, hűtlenek. Aztán mindig történnek dolgok, amik megváltoztatják azt, amit terveztünk. Sok évvel ezelőtt, egy IH-s Sziámi-koncert alkalmával a Bárkában elnézést a kifejezésért, de seggrészegre ittuk magunkat Bozival, Sziámi akkori zalaegerszegi fuvolásával. Bozi most a Baka darabból részleteket előadó művészek között van, és a szünetben vörösboros találkozás, emlékek, emlékek. Szegény Darvasi Laci darabjáról kint feledkezünk, és tücsökciripelés mellett a zsinagóga kertjében idézzük fel a hősi időket.
Ha megittál megfelelő mennyiségű vörösbort, a zárójelek, mint mindennapjaid része megjelennek újra. Mert terved volt még mára, (és megbeszélted, hogy ott találkoztok, (az ott, most a JATE Klub), vörösbor, tücskök, macskák, késő őszi éjszaka), és Maszat vár. És Maszat jön, pontos, pedig nő. A JATE Klubban HS7, mindegy, mert zene, szent kijózanodás.
 
Szombat
 
Miért ne lehetne Szegeden egy regionális kulturális központot létrehozni. Számoljuk csak ki az egy főre eső értelmiségi arányát. A statisztika kegyetlen tudomány, én tudom, államvizsgáztam belőle. De hiába az, minden Pesten történik. Mert tegyük fel, hogy ott maradok, persze akkor nem ismernék sok Szegedről elszármazott irodalmárt, művészt, (én, a pesti, és ezt megint csak e görbe jelek segítségével), vagy ismerném őket, de akkor szegediségük afféle kuriózum lenne csak, a szépséges Balkán egy tortaszelete. De valamiért csak idehajított a teremtő, hogy helyet találjak a káoszban. Mert mi lenne, ha ma Pesten lennék. A Petőfi Irodalmi Múzeumban csücsülnék, (ásványvíz 300, jeges tea 400, a sörről ne is beszéljünk, (hát ez baromi jó lenne)), az Őszi Irodalmi Fesztiválon kezelnék Háy Jánossal, Grecsó Krisztiánnal, Solymosi Bálinttal. Hol is van Szeged? Vagy a Liszt Ferenc téren megnézhetném, mit esznek az írók. De Szegeden élek. Olvasom, hogy az Alexandra bekebelezte az Európát, és a folyóiratok nagyobb támogatást kapnak. Furcsa kettősség nekem ez így, hogy látom, ha akarom, a folyóiratok eladási adatait. Higgyétek el, nem igazán akarom, és mert Szegeden élek, este Pince Színház. Hubay Miklós tökéletesen megírta az Egy szerelem három éjszakája című lírai rekviemet. Megírta, úgy, ahogyan meg kellett írnia. Szép színdarab, hibátlan. Az előadás még nem volt az, és nem volt pontos. Majd összeérik, és a Szegedi Egyetemi Színház fiataljai el is játszották, úgy, ahogyan kell. Furcsa érzés volt, hogy a tehetséges szereplők nagy részét személyesen ismerem, de a lehető legjobb érzés az volt, hogy a költő kötetét kritizáló napilaphoz a Szegedi Egyetem egy példányát használták fel, versem, írásom ott lehetett a költő kezében. Megható pillanat volt, amikor a darab végén az idős szerző a színpadra ment, hogy köszöntse művének huszonéves előadóit. Az életmű beteljesedett.
 
Hétfő
 
Budapest még messze van, néhány hét, és jó félórával közelebb lesz. De estig ez a nap is egy olyan zárójeles nap, a dolgok történnek, (nem irányítok semmit, dolgaim mellé nincsenek odarendelve az irányítószámok, (némely ismerősömnek ezt e reggeli horoszkóp adja meg, és akár a cél is estleges lehetne, de nem az,) estére programom van. Dániel Annah az egyik legkellemesebb barát, kultúrarajongó, akivel az ország bármely pontján, a legváratlanabb időpontokban találkozok. De egyben biztos lehetek, akkor, ott, valahol színházi előadás, kiállítás vagy koncert van. Annah rendkívül melegszívű, kedves teremtés, szép szemeivel rád néz, mosolyog, látja hibáid, és azokért szeret. De a lényeg, hogy Annah jazzénekes, és az ő koncertjére utaztam fel a fővárosba.
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár rendezvényén lépett fel, György Ákos, Hárs Viktor és Szalóky Béla társaságában, kétrészes, igen kellemes koncertet adva. Kicsit elszomorító volt, hogy direkt a koncert kedvéért kevesen érkeztek, de a többi esemény látogatói megtöltötték a termet. Dániel Annah koncertjeiben az a jó, akárhol is szólal meg, érvényes a zene, hallgatható. Annah a swing korszak zenéjét szólaltatja meg, egy kicsivel sem kapsz többet, mint amire vágytál, mikor beléptél a terembe. Ölelés, búcsú, irány Szeged.
 
Kedd
 
Ma „csak” egy szép vers, egy jó vers született. Mindennél többet ér egy ilyen „üres” nap. Aztán Annamarival Karády számokat hallgattunk, szerepelni fog a 8 nő című darabban, kellene egy sanzon egy gonosz öregasszonynak. Nem könnyű. A vége az lesz, hogy Kamondy Imit kérjük meg rá, mondta ő, örülni fog neki, mondtam én. Este kultúrház, semmi program.
Szerda
Nővéremet többször hívtam színházba, főleg, ha a beregszásziak játszottak, most felhívott, van egy színházjegye, elmennék-e. Miért is ne mennék, habár azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mit nézünk meg. Marcsi Törökbálinton lakik, Pesttől tizenöt kilométerre, s mint kiderült, a Budaörsi Játékszínbe megyünk egy Heltai Jenő-darabra, „Az édes teher”-re. Egy igen jó tökfőzelék, ez várt Törökbálinton, aztán átkocsikáztunk Budaörsre. Tíz éve nem jártam arra, nem is ismertem rá a környékre. Úgy éreztem, mintha ufó lennék, leszálltam egy idegen bolygón. Hirtelen nem is tudnék olyan multit mondani, aminek ne lett volna ott a több tízezer négyzetméteres szuper-hiper áruháza a két település között, közrefogva a Győr felé vezető autópályát. Szerencsére a művelődési ház visszarántott a valóságba, időutazás az ellentétes irányba. A nézők a környező falukból, városokból érkeztek, Pátyról, Érdről és még ki tudja honnan, jórészt hölgyek, asszonyok. Vizslató tekintetüket látva, mellyel megszokottan szerény, de az átlagtól elütő színházi öltözetemet nézegették, rájöttem, akármerre utazok az időben, mindig én leszek az ufó. Igyon mama egy konyakot, mondtam nővérem anyósának, úgy könnyebb lesz elviselni a szomszédasszonyok tekintetét. A hely tényleg korrekt, multifunkcionális, utoljára a pestszentimrei kultúrházban láttam ilyet, rövidgatyás koromban. Nagy bazi színpad, jó magasan, a nézőtér padsorai ott kezdődnek, ahová éppen lerakták, s a legkellemesebb, hogy inkább hátrafele lejt a terem, mint előre. A darabról ne is beszéljünk, lehetett volna jó is, de a Koncz Gábor rendezésében, Straub Dezső, Csala Zsuzsa és mások nevével jegyzett haknit nem nevezném színháznak. De azért taps volt, néha több is, én pedig úgy éreztem magam, véletlenül bekapcsoltam a tévét, pedig ritkán teszek ilyet, és most az Önök kérték! nekem szóló különszámát nézem. A második szünetben érzékeny búcsút vettem a könnyező hölgykoszorútól, elhúzok, mondtam, és még az sem érdekel, ki viszi a végén ágyba Nyertes Zsuzsát.
 
Tulajdonképpen egészen jó kis hét volt ez, a kérdésekre, amiket egy hete tettem fel, választ nem kaptam. A „tudományos” kísérletet folytatom, végül is rosszul nem esett. Tanulság is van, ufók ne menjenek színházba, csak ha tudják, hogy mit játszanak.
Petró János

IMG_0087_DxO_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár