Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Eddigi sikereid sorában hol helyezkedik el ez a mostani nagyszerű győzelem?
– Nyilván a linaresi és a dortmundi tornagyőzelemhez hasonlítható, de, mivel még pont ez hiányzott az úgynevezett Grand Slam sorozatból, ezért most ez a legkedvesebb győzelmem.
–  A versenyzők erre a tornára készülhetnek a legtöbbet, hiszen júliusban, Dortmundban befejeződik az előző idény. Neked viszont most nem volt ennyi időd készülni a klasszikus világbajnoki döntő miatt. Mégis hogy sikerült ezt a nagyszerű eredményt ilyen rövid felkészüléssel a hátad mögött elérned?
– Nagyon fontos volt az a világbajnoki döntő, úgy érzem, hogy életem legnagyobb szakmai kihívását a 7:7-tel, fantasztikusan abszolváltam. Nagyon-nagy önbizalommal tölt el az, hogy egy ennyire felkészült világbajnok ellen egy világbajnoki döntőn tizennégy játszmában abszolút egyenrangú ellenfél tudtam lenni. Ez mindenféleképpen óriási erőt adott, nem beszélve arról, hogy a világbajnoki döntőt követő magyarországi fogadtatás során mind az egész országban, mind Szegeden akkora szeretet áradt felém, hogy viszonylag gyorsan tudtam feldolgozni azt a csalódottságot, ami az utolsó játszmában ért. Ez nagyon nagy lökést adott, utána el tudtam kezdeni a komoly felkészülést, decemberben. Közel másfél hónapot készültünk Arshak Petroszjánnal erre a tornára, és úgy látszik, hogy érdemes volt.
– Melyik partit tartod a legizgalmasabbnak a lejátszottak közül, illetve melyik állított a legnagyobb kihívás elé?
– Szerencsére végig egységesen, nagyon jól játszottam, de ha igazából ki kell emelni valamit, akkor három játszmát tudnék kiemelni. Az Anand és a Szvidler elleni győzelmeket, mind a kettőt fantasztikus teljesítménnyel sikerült elérni, de az utolsó előtti fordulóban Topalov ellen is volt ádáz küzdelem alakult ki. Ez nagyon-nagy drámai csatában végződött döntetlennel, hatalmas időzavart követően, és tulajdonképpen nekem bebiztosította az első helyet. Éppen ezért volt hatalmas csata, mivel ha Topalov legyőz, akkor még akár ő is lehetett volna az első. Mindent megpróbált, de fantasztikus tisztázatot hoztam az időzavarba, és ennek köszönhetően aztán még majdnem nyerő támadás is kialakult, azonban fantasztikusan védekezett, úgyhogy a végén mind a ketten örültünk a fél pontnak.
– Kramnyikkal is megmérkőztél. Mennyire tudtatok újat mutatni egymásnak a világbajnoki döntő óta?
– Most szerencsére nekem sikerült meglepnem őt egy fontos újítással, amit a brissagói világbajnokság végére dolgoztunk ki a mérkőzés alatt, de akkor már nem jött ki terítékre, mert Kramnyik eltért. Az újításra itt közel másfél órát gondolkodott, megtalálta a helyes lépések sorozatát, és ezzel a végén döntetlenre mentette a játszmát, de én ezt nem nagyon bántam. Megpróbáltam, nagyon nagy küzdelem volt, de tudtam, hogy ha fantasztikusan védekezik, akkor természetes, hogy ki tudja tartani, és meg is tette. Készültünk a további összecsapásokra, nyilvánvaló szerintem, hogy Kramnyik is, meg én is sokkal jobban örültünk a másik játékosok ellen való játszmáknak, hiszen már annyit gyömöszöltük egymást Brissagóban, sőt már két éve egymás ellen készültünk. Szerintem nem csak a tábla mellett, hanem álmaink között is sokszor találkoztunk.

 

A világranglista elsőhely a cél. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Végül tizenöttel növelted élőpontjaid számát, és így a harmadik helyre jöttél fel a világranglistán. Mennyire jellemző az, hogy ekkora mértékben növeli valaki a pontjai számát egy verseny alatt?
– Ezen a szinten már nagyon ritka, csak valami kiemelkedő eredménnyel elérhető. Megnyertem a versenyt, fantasztikus teljesítménnyel, négy pluszszal. Ez a tizenöt élőpont nagyon jól jött számomra. Már 2749-el, egyéni csúccsal kezdtem, most 2764-re léptem előre, ez tényleg egy más dimenzió, most már egyből ott vagyok Kaszparov és Anand mögött a világranglistán. Az eredményeim folyamatosan azt bizonyítják most már, hogy abszolút egyenrangú ellenfelük vagyok. Bár az újabb világbajnoki címmérkőzésre még egy-két évet várni kell, azonban addig sem szeretném elvesztegetni az időt, hanem megpróbálok kihasználni minden lehetőséget, hogy akár a közeljövőben, akár hosszú távon megtámadjam a világelsőséget birtokló Kaszparovot, és elhódítsam tőle a címet.
– Közeleg a linaresi torna. Milyen hosszú, és milyen jellegű felkészülést tervezel addig?
– Most a legnagyobb hangsúlyt a pihenésre fektetjük, hiszen rengeteget kivett ez a torna belőlem, és ugyanúgy edzőmből is. Nyilván az egyhetes pihenő után, ami alatt a foci, a fallabda és az edzőterem kerül terítékre, megkezdjük a felkészülést, bár egy hét, maximum tíz napnál többet biztosan nem készülünk, hiszen nagyon-nagy küzdelem vár rám. Nagyon fontos, hogy az ember friss legyen, éppen ezért készültünk nagyon keményen már decemberben, és január elején szintén, hogy a két verseny között minél kevesebbet kelljen majd a felkészüléssel tölteni.
– Miben lesz más az a torna, és neked miben kell mást nyújtanod, mint Wijk aan Zee-ban?
– Végül is hasonló erősségű verseny lesz. Kramnyik helyett Kaszparov lesz ott, de Anand, Toplaov, Adams ugyanúgy megtalálható a versenyzők névsora között. A különbség az lesz, hogy míg Wijk aan Zeeban tizennégy fő mérkőzött egymással tizenhárom fordulóban, itt viszont hét versenyző mérkőzik dupla fordulós rendszerben. Ha nem is óvatosabban, de mindenféleképpen taktikusabban kell játszani, mert egy vereség akár végzetes is lehet. Szeretném ugyanabban a szellemben folytatni, mint Wijk aan Zeeban, és akkor nagy baj nem lehet.