Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ha négyen laktok egy szobában, a káosz megteremti önmagát. Egy ideig zavar, lassan hozzászoksz, később meghatározza a mindennapjaidat. Reggel a kettes busz után rohansz, vagy az egyes villamos fékcsikorgása és a sugárúton elszáguldó tűzoltóautó szirénája ébreszt fel, és próbálsz meg átmászni az ottfelejtett cipők és könyvek kavalkádján.
Minden nap tökéletesen kezdődik.
Amikor elsősként választanom kellett a kollégiumok közül, nem voltam elragadtatva a kínálattól. A kiküldött tájékoztató sablonszövegeit olvasva elképzeltem az egyforma kockaépületeket, a túlzsúfolt szobákat, a buszokon egymást taposó egyetemistákat, és elment a kedvem az egésztől. Nem akartam „egy barátságos és összetartó közösség tagja lenni, ahol mindenki odafigyel a másikra", mert ha nyolcszáz ember él együtt, akkor mindenki kénytelen odafigyelni a másikra, ha a pofájába lóg az illető. Toleranciaszint hamar mínusz húsz alá.
Ebben a tájékozatóban egyetlen őszinte mondat volt, ami valahogy így szólt: „Bár az épület kissé ütött-kopott, és a szocreál hangulatát idézi, de…"
Rögtön bejelöltem. Ha valaki a sok púder helyett mer kicsit őszinte lenni, az nagyobb felelősséget érez a lakói iránt.  Az amerikai tinifilmekből megszoktuk, hogy minden tökéletes. A hely, az épület, a szobák. Nálunk csak majdnem minden az. A patinás épületek helyett nálunk harmincéves vagy annál idősebb, és alapos felújításra szoruló intézmények vannak. A felújításra természetesen nincs keret, pláne ha Pesten gondolnak egyet, és zárolnak ötmilliárd forintot az egyetemnél.
Ezért furcsa, hogy rangsorolják a kollégiumokat. Különböző kategóriákat felállítani az egy főre jutó szabad terület, a vizesblokkok száma és még ki tudja mi alapján, elég egyszerűnek tűnik. Egy magasabb kategóriás intézménynél értelemszerűen többet kell fizetni, és a választásánál a legtöbb esetben még mindig az anyagiak határoznak, mert nem mindegy, hogy havonta hatezret vagy huszonnyolcezret fizetsz ki.
Érdekünk a kategorizálás? Én a Mórában lakom. Korlátlan internet-hozzáférés, kábeltévé, jól felszerelt könyvtár, megfelelő számú közös helyiség, hangulatos büfé és rengeteg program van. Néha jó lenne egy saját szoba, ahová elvonulok, néha sok ez a háromszázpár ember. De elviselhető. Legyen kategorizálás. Még pár számadat már nem oszt, nem szoroz.
Azon, hogy kollégistának lenni egy szocreál épületben különleges és mozgalmas életforma, még az egycsillagos kategória sem változtat.