Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nagy érdeklődéssel olvastam az Élet és Irodalom (2005. január 21.) című hetilapban Péter László Egy politikai nyomozó című írását Magyar József nyugalmazott rendőr alezredesről, akit a belügyminiszter a hosszú pályafutása során szerzett érdemei elismeréseként 2003. március 15-én ezredessé léptetett elő. Az immár hírhedten híres szegedi előélettel kapcsolatban Péter Lászlónak nem ez az első tényfeltáró írása, és bár az általa közzétett történeti tényekhez és érvrendszerhez sokat hozzátenni már aligha lehet, aprócska mozaikok még mindig hozzáilleszthetők a képhez és ezáltal az talán teljesebbé, de mindenképpen színesebbé tehető.
Magyar József előléptetésének a történetét megismerve megkönnyebbülten sóhajtottam fel: még szerencse, hogy nem a másik nemzeti ünnepünkre, október 23-ra esett ez az előléptetés. Az bizonyára még nagyobb felháborodást váltott volna ki.
A BM Csongrád megyei Főosztály államvédelmi szolgálatánál l956 előtt volt egy beosztott operatív tiszt, bizonyos Magyar József áv. hdgy. A forradalom győzelme után a szegedi államvédelmi tisztek elhagyták a Kossuth Lajos sugárúton levő épületüket és különböző helyeken kerestek menedéket. Alapos okuk volt a félelemre és a bujkálásra, hiszen a koncepciós és kifejezetten provokált ügyek egész sorát gyártották ők is, amelyeknek végső állomása több esetben a Csillag-börtön udvarán fölállított bitófa volt.
A más városokban végrehajtott kíméletlen leszámolások, atrocitások híre eljutott Szegedre is. A város forradalmi vezetése úgy döntött, hogy a helyi államvédelmi tiszteket biztonsági őrizetbe helyezik. Az egyik volt államvédelmi tiszt, Császár Ferenc az 1957. június 28-i tanúvallomásában erre így emlékezett: „Saját érdekünkben (...) vettek őrizetbe, ...azért, mert utáltak bennünket a népek és nem akarták, hogy a nép agyonverjen." (ASZTL -Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára V-145747) A szegedi rendőrkapitány, Mogyorósi István őrnagy utasította az egyik beosztottját, hogy vegyen biztonsági őrizetbe öt államvédelmi beosztottat. A névsorban szerepelt Magyar József államvédelmi hadnagy is, akit azonban nem találtak a lakásán. (Hadtörténeti Levéltár Kat.-i Bir.-i ag.B 1.367/1957) Nem találták, mert megszökött. Későbbi vallomása szerint „megszűntek a BM államvédelmi szervei, ... és nem akart az ellenforradalmárok kezére kerülni, vidékre ment". (ASZTL V-145872) Eltűnt hát Szegedről, jó oka lehetett rá.
A sötétség leple alatt október 29-én este eljutott Makóra. Államvédelmi tisztnek lenni akkor már ott sem volt kockázatoktól mentes. A makói rendőrkapitánytól, Fazekas Lajos rendőr őrnagytól kapott egy kerékpárt és azzal folytathatta útját. Sikerült elrejtőznie, a forradalom alatt a haja szála sem görbült. Fazekas Lajost a megtorlás során 4 év börtönbüntetésre ítélték. (ASZTL V-145872)
A forradalom leverése után a volt államvédelmi tisztek többsége a belügyi politikai nyomozószervek állományába került. Szegeden és Csongrád megyében a magyar történelem legkegyetlenebb megtorlásának végrehajtása felderítési és bizonyítási szakban elsősorban a BM Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály hatáskörébe tartozott. Ott szolgált beosztott operatív tisztként Magyar József volt államvédelmi, immár rendőr hadnagy is. Tette a dolgát a többiekkel együtt.
A történelem kutatójaként és állambiztonsági szakértőként Magyar József erre az időre eső produktumai közül nem a nyomozati cselekményeket emelem ki. A megtorló ügyek nagy részének a befejeződése után a politikai nyomozószervek országszerte készítettek egy terjedelmes összefoglalót „az 1956 október 23-án kirobbant ellenforradalom” helyi eseményeiről, valamennyi létrehozott és működtetett forradalmi intézményről és ezek tagjairól. A terjedelmes vaskos kötetnyi összefoglaló a Monográfia címet viselte. A Csongrád megyei - benne szegedi - Monográfiá-t (ASZTL V-150 367) Magyar József készítette el és írta alá 1959. május 22-én. A produktumai közül azért ezt ragadom ki, mert a titkosszolgálati szakmában is a mű minősíti az alkotóját. A Csongrád megyei Monográfia pedig kitűnően jellemzi Magyar Józsefet. Remekül kiolvasható belőle, hogy az államvédelmi múltú politikai nyomozónak mi volt a véleménye a magyarság 1956-os forradalmáról és szabadságharcáról. Csak „ellenforradalom”-ról és „ellenforradalmár”-okról esik benne szó. Az utóbbiak természetesen „osztályidegenek”, vagy „fasiszták”, netán „huligánok”.
Amikor egy évtizeddel ezelőtt először - s nem utoljára - kezembe vettem a Magyar József által megalkotott Monográfiát, azonnal szembetűnő volt az egész anyagon végigvonuló politikai-ideológiai acsarkodás és az ennek alárendelt valótlan állítások sokasága. A Monográfia szigorúan titkos minősítésű anyag volt akkoriban és ebből következett az a felismerésem, hogy a megtorlás végrehajtói még önmaguknak is hazudtak, még önmagukat is valótlanságokkal kábították. Talán egyetlen aktuális példát érdemes ennek során kiemelni. Magyar József még a bokatörése miatt mozgásképtelen Bálint Sándort is belekeverte az „ellenforradalom”-ba. Úgy emlegeti, mint a szegedi események szellemi irányítóját. Ebből természetesen egyetlen szó sem igaz. Ennek az állításnak valamiféle magyarázatát is adja: „klerikális reakcós”. Megjegyzem, Magyar József egész állambiztonsági pályafutására - talán kevés kivételtől eltekintve - rányomja bélyegét az egyházellenessége és vallásellenessége.
Van azonban ennek a Csongrád megyei Monográfiának a politikai és ideológiai töltéstől teljesen független titkosszolgálati - jelen esetben állambiztonsági - szakmai üzenete is. Üzenet az utókornak az akkoriban elkövetett szakmai ostobaságokról. Magyar József a szigorúan titkos minősítés ellenére olyan adatokat is közölt, amelyeket nem lett volna szabad megtennie. Pedig ha rábízták a nagy jelentőségű összefoglaló anyag elkészítését, nem ő lehetett akkoriban a legbutább operatív tiszt Szegeden. Ha pedig ő ilyen volt, milyen lehetett a többi? Maradtak fönn központi ellenőrzési anyagok, amelyek szomorú képet festenek erről. De ragadjunk ki csupán egyetlen konkrét példát. A Monográfiából kiolvasható névvel - több esetben személyi adatokkal - az, hogy a megtorlás folyamatában a forradalmárok közül a BM Csongrád megyei RFK Politikai Nyomozó Osztály kiket szervezett be a hálózatába és kikkel tervezi még ezt megkísérelni. Ennél nagyobb otrombaságot operatív tiszt aligha követhet el. Legalább fedőnévvel írta volna! De nem, valódi névvel és adatokkal. Magyar József elkövette ezt a hibát.
Sőt a Monográfiát szinten aláíró vezetői sem vették észre a visszatérően jelentkező dekonspirációs baklövést. Ez viszont őket minősíti!
A megtorlás során összemosódtak az elhárítási profilok. A politikai nyomozók - főleg a megyei szerveknél - jószerivel mind a megtorló ügyekben dolgoztak. Később letisztult a helyzet és mindenki végezte a szolgálati helyének megfelelő feladatokat. Magyar József belső elhárító tiszt lett és lassan lépkedett fölfelé a rendfokozati grádicson. Vívta az osztályharcot a maga sajátos eszközeivel és módszereivel. A szakmai fejlődéséről a későbbiekben még esik szó.
Péter László a különböző írásaiban kellő terjedelemben - bemutatta az a bűnlajstromotot, amelyet Magyar József a pályafutása során begyűjtött magának. Ehhez kár lenne bármit hozzátenni. Egy üggyel azonban kivételt teszek. Ez pedig a Fellazítók hangzatos és akkoriban divatos fedőnevet viselő ügy. A kiemelt célszemély Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi”. Mielőtt azonban erről szó esnék, nem árt tisztázni néhány fogalmat.
Az államvédelmi, de egy ideig az állambiztonsági belső elhárító munkában is általánosan elfogadott gyakorlat volt az, hogy ha nem voltak konkrét államellenes bűncselekmények, amelyeknek az elkövetőit fel kellett volna deríteni és a bizonyítási eljárást lefolytatni , akkor elővették a fasisztaként, osztályellenségként, reakciósként, klerikálisként nyilvántartott személyeket és velük kapcsolatban igyekeztek keresni-kutatni olyan körülményeket, magatartási formákat, amelyekbe belekapaszkodhattak. Ha pedig ilyen nem adódott, akkor konstruáltak vagy provokáltak. A szegedi államvédelmis gyakorlatból is több szomorú - halálra ítéléssel és kivégzéssel végződő - példát említhetnénk.
A helyzet azonban az 1960-as évekre elég sokat változott. Szegeden ekkor a legfontosabb és mindenképpen félreállítandó célszemély Bálint Sándor volt. Alighanem minden létező bélyeget ráaggattak. Volt ő klerikális, reakciós, nacionalista, soviniszta, néha még antiszemita is, meg kommunistaellenes, szovjetellenes stb. Folyamatos megfigyelése már tartott az 1940-es évek második felétől, de soha semmiféle leszámolásba nem tudták belerángatni. Pedig az egyik konspiratív ügyet alig fejezték be, máris kezdték a másikat vele kapcsolatban. El kellett volna ezt a szolid, szerény, kedves, katolikus hitét bátran vállaló tudóst takarítani a színről, de legalább az egyetemi katedráról.
1963 végén indult a szegedi belső elhárításnál a már említett Fellazítók fedőnevű ügy. Az alapgyanú légből kapott, minden konkrétumot nélkülöző és megfoghatatlan volt. Bátran kijelenthető, hogy már az indulásnál koncepcióra épült. Az ügy felelőse, a feldolgozó belső elhárító operatív tiszt Magyar József rendőr főhadnagy. A feldolgozó tiszt készíti a rábízott ügyben a terveket, előterjesztéseket, összehangolja a bedolgozó hálózattartó operatív tisztek tevékenységét, tervezi, előkészíti és végrehajtja a különféle titkos intézkedéseket és akciókat, értékeli az ügy operatív helyzetét és időnként összefoglaló jelentéseket készít. Ha a feldolgozás alatt álló ügy zátonyra fut, megfeneklik, az bizony nem öregbíti a feldolgozó operatív tiszt szakmai hitelét-hírnevét. Ellenkező esetben pedig jönnek a kitüntetések, előléptetések és más elismerések, miközben növekszik az operatív tiszt szakmai ázsiója is.
Magyar József rendőr főhadnagy majd százados is igyekezett tenni a dolgát. Ha azonban a többi operatív tiszt által foglalkoztatott hálózati személyek nem ömlesztették volna a jelentéseiket, alig-alig lett volna mit elemeznie-értékelnie. A máig fennmaradt Fellazítók fedőnevű dossziét (ÁSZTL 0-12554) egyenesen fárasztó szakértői szemmel olvasgatni. Szerencsére vannak benne üdítőleg ható, nehezen felülmúlható ostobaságok. Amit például 1964. augusztus 13-án produkáltak Bálint Sándor szegedi lakásának konspirált átkutatásakor, azt elrettentő példaként, a szakmai korlátoltság non plus ultrájaként taníthatnák a világ bármelyik titkosszolgálati szakiskolájában. Az akció tervezője, előkészítője, szervezője és a végrehajtás felelőse Magyar József volt. Ezt is máig fönnmaradt dokumentumok bizonyítják, amelyek újabb adalékul szolgálnak Magyar József szakmai kvalitásainak hiteles megítéléséhez.
A Fellazítók fedőnevű ügyben azonban talán soha nem lett volna eredményes befejezés. Hiába végezte a munkáját Magyar József - mint írta – „az MSZMP VIII. kongresszusa szellemében". Hiába, hogy akkor már „hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait". Meg az is hiába, hogy Magyar József szerint „népünk előtt az a történelmi jelentőségű feladat áll, hogy felépítse a szocialista társadalmat". S az az épületes mondat is az ő fejéből pattant ki, miszerint „objektív törvényszerűség, hogy hazánk az össznépi állammá fejlődés felé halad", de arra is rájött, hogy azért államunk még a proletárdiktatúra államaként teljesíti funkcióit. Szajkózta-szajkózta, amit a marxista-leninista esti egyetemen biflázott be. Minden-minden hiábavaló lett volna, ha Bálint Sándor nem követ el hibát és a külföldi útjáról nem hoz haza néhány olyan könyvet, amelyek a kádári Magyarországon nem voltak kívánatosak. Bizonyára erre utalt az ideológiailag és politikailag magát már kellően képzettnek tartó belső elhárító feldolgozó operatív tiszt, amikor nagy tudálékosan megállapította, hogy „társadalmunk fejlődésével, a szocializmus erőinek erősödésével párhuzamosan az osztályellenség támadása és aknamunkája is változásokon ment keresztül”. Bálint Sándor, az „osztályellenség” úgy aknamunkálkodott, hogy behozott külföldről a hatalomnak nem nagyon tetsző néhány könyvet és azokat két-három ismerősének olvasásra kölcsönadta. Természetesen kellő éleslátással a klerikális Bálint Sándor támadásának és aknamunkájának a céljára is rámutatott Magyar József: „A lényege, abban határozhatjuk meg, hogy a szocializmus, a marxizmus-leninizmus elterjedésének, győzelmének a megakadályozása, ...az egyén megnyerése az idealizmus számára."
Hosszas civakodás, érvek-ellenérvek ütköztetése után sikerült a BM Csongrád megyei RFK Politikai Osztály belső elhárítóinak a munkáját az eredményesség felé kormányozni. Bálint Sándort elítéltették és a legszögedibb szögediből szeretett városában politikai elítéltet kreáltak. Magyar József, valamint hasonszőrű társai és főnökei legnagyobb osztályharcos dicsőségére.
Magyar József minden szerencsétlenkedése és balfogása ellenére kezdett fölfelé kapaszkodni rendfokozatilag és beosztásilag is. Ehhez persze politikai hátszél is kellett azokban az években. Meg lett ez is, amikor a Csongrád megyei belügyi szervek MSZMP bizottság tagjai közé választották. A jelenleg hozzáférhető dokumentumokból nem derül ki, mikor került el a belső elhárítástól. Valószínűleg az 1970-es évek elején, vagy azt követően. Történt ugyanis, hogy a BM III/1 (polgári hírszerző) csoportfőnökség munkáját segítendő, a területi - fővárosi és megyei - állambiztonsági szerveknél több helyen létrehoztak III/1 alosztályokat. A jelek szerint ilyen alosztályra került Magyar József is, aki nemsokára már dr. és rendőr őrnagy. A Subások fedőnevű ügyben - Ilia Mihály és társai - (ÁSZTL 0-1978311) fönnmaradt dokumentum, egy 1978-ban készített operatív terv, amelyben dr. Magyar József őrnagy részére is feladatokat határoztak meg. Ebben az időben bármilyen állambiztonsági területen volt is a beosztása, vitathatatlan tény, hogy belső elhárítási feladatokat kapott. Gyaníthatóan állambiztonsági pályafutása alkonyáig lélekben mindig belső elhárító maradt.
belügyminiszter asszony szerint „egy ember megítélésénél, főként elismerésénél az összképre kell... figyelemmel lenni”. Az eddig napvilágra került adatokból alakítsa ki mindenki az összképet dr. Magyar József, immár nyugalmazott, rendőr ezredesről. Ha ehhez a legcsekélyebb mértékben hozzájárulhattam, már nem fáradoztam hiába.