Molnár Antal tehetséges, nagy tudású, élete delén lévő történész, az ELTE docense. Kutatási területe a kora újkori egyház- és művelődéstörténet. Első könyve, doktori értekezése (Katolikus missziók a hódolt Magyarországon) 2002-ben jelent meg. Ezt követte Püspökök, barátok, parasztok (2003) című kötete, amely a szegedi ferencesek hódoltság alatti (főként 1644 és 1686 közötti) tevékenységéről hozott alapos levéltári kutatások alapján új, eladdig ismeretlen adatokat. Szorgalmát bizonyítja új tanulmánykötete (Lehetetlen küldetés?, 2009), alcíme sze-rint a jezsuitáknak a 16-17. században Erdélyben és Felső-Magyarországon végzett lelkipásztori és tanítói tevékenységéről.
Először fölvázolta a történeti hátteret, a jezsuita rend helyzetét a 16. századi Magyarországon, majd önálló fejezetekben tárgyalta a kor néhány kérdését. Nem korszakot meghatározó, de érdekes és jellemző történeti mozzanatokat. Pázmány Péter katolizálásának homályos históriáját; az inkvizíció börtönébe került hitehagyott jezsuita viszontagságait; két másik, jeles jezsuita, P. Dobokay Sándor önéletrajzi följegyzéseit (1620) és Bzensky Rudolf történetíró munkásságát; a homonnai jezsuita kollégium (1615-1619), a karánsebesi jezsuita misszió (1625-1642) történetét stb.
Egy fejezetet szentelt a kolozsvári Báthory-egyetem keletkezésének is. Idézőjelbe tette, mert vitatta a Szegedi Tudományegyetem szenátusának döntését, amely alapos vita után elfogadta, hogy egyetemünk születésnapjának Báthory István fejedelem alapítólevelének keltét, 1581. május 12-ét tekinti.
Az ez ellen leghevesebben tiltakozó professzorunk, Balázs Mihály fő érve az volt, hogy hiányolta a pápai jóváhagyást. Ezt most Molnár Antal egyértelműen megcáfolta, kimutatva, hogy számos korabeli alapításnak (így a nagyszombati meg a kassai egyetemnek!) hasonlóképpen elmaradt a pápai megerősítése, de ez nem volt akadálya törvényes működésüknek: ez „a jelek szerint senkit sem érdekelt” (45. l.). Balázs Mihálynak ez az „érve” tehát okafogyottá vált.
Molnár Antal hangsúlyozta, hogy a korabeli alapítások szinte annyifélék voltak, ahányan lét-rejöttek, rendszerük „hihetetlenül rugalmas és képlékeny” (35) volt, megítélésükhöz tehát nem szabad mai szempontokat alkalmazni. Éppen ez jogosít föl bennünket, hogy a kolozsvári alapítást a mai szegedi és kolozsvári egyetemek születésnapjának tekintsük.
A jezsuita alapítások legfontosabb alapelve – úgymond Molnár Antal – a fokozatos építkezés. Az alapítást akár középiskolával lehet kezdeni, s ennek megszilárdulása után egyetemmé szervezni. A jezsuita egyetemeknek megalakulásukkor nem volt négy (teológiai, bölcsészeti, jogi, orvosi) karuk, csupán az első kettő. A kolozsvári is így kezdett, tehát ez sem szól egyetemi jellege ellen. Báthory alapítása viszont pontosan tűzte ki a célt: „A kolozsvári alapítólevelek – írta Molnár Antal – ezzel szemben teljesen világosan egy jezsuita kollégium fundációjáról beszélnek az egyetemszervezés perspektívájában” (41). Az utolsó szavakat én tartom fontosnak kiemelni.
Mert ez a lényeg! Ha a történelem viharai megszakították is az intézmény fejlődését, Báthory István határozott döntése szerint egyetemnek készült. Nem ok nélkül áll a Nemzeti Emlékcsarnokban az erdélyi fejedelem és lengyel király szobrán az „egyetemalapító” epiteton ornans.
Pár nap múlva lesz a 20. század nagy magyar költőjének, a tragikus sorsú Radnóti Miklósnak születési centenáriuma. 1909. május 5-én ő is olyan síró-rívó csecsemőként jött a világra, mint a Föld sokmilliárdnyi embere. Klasszikus költővé csak később vált. Mégis ekkor ünnepeljük mint nagy költőnknek születésnapját.
Akár a Szegedi Tudományegyetemét, joggal, minden év május 12-én.
Péter László