Az 1980 óta fennálló GPLF éves konferenciáját először rendezik meg Franciaországon kívül (a rendezvénynek általában a touloni régészeti központ /CAV/ ad helyet). A francia-angol nyelvű tudományos tanácskozás április 30-án Budapesten veszi kezdetét a budapesti Francia Intézet vendéglátásában, majd Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban folytatódik a régi korok kórjainak beható boncolása. A marseille-i, lille-i, bordeaux-i és párizsi egyetemek mellett a frankofón szakmai közönség küld képviselőket a genfi egyetemről, Kanadából és Olaszországból is. A konferencia speciális témáinak megfelelően kiemelkedő nemzetközi szaktekintélyeket is meghívtak például Németországból, az Egyesült Királyságból és Izraelből – tudtuk meg Pálfi Györgytől, az SZTE Embertani Tanszék tanszékvezető egyetemi docensétől, a GPLF elnökétől. Mivel a tudományterület és a konferencia erősen interdiszciplináris jellegű, szép számmal képviseltetik magukat mikrobiológusok, radiológusok, biokémikusok, patológusok és járványtörténészek is a rendezvényen.
 |
Pálfi György tanszékvezető, a GPLF elnöke.
Fotó: Segesvári Csaba
|
A tbc-től a múmiákig
Az eseménynek volt már előzménye Szegeden: 1997-ben a tuberkulózis evolúcióját térképezték fel szintén elsősorban magyar-francia együttműködéssel. A mostani, több mint hatvan előadás egyharmada a fertőző megbetegedésekkel foglalkozik: tbc, lepra és más betegségek evolúciós kérdései, diagnosztikai problémái lesznek napirenden. „Mára már eljutottunk oda, hogy kilencezer éves leletekből a tbc DNS-ét is ki lehet mutatni, és ennek a közelmúltban megjelent szenzációnak a szerzőit is az előadók között üdvözölhetjük” – emelte ki Pálfi György. Szó lesz a múmiák vizsgálatáról is: úgy a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában lévő váci múmiaegyüttesről, mint az egyiptomi múmiákról. A fertőzésekhez hasonlóan a tumoros betegségek kutatása is hosszú távú jövőt ígér ennek az interdiszciplináris területnek – a téma két jeles göttingeni szakértőjét szintén meghívták a tanácskozásra.
Tetten ért kórokozók
A paleopatológia a régi emberi és állati maradványokon felismerhető vagy abból kimutatható kóros elváltozásokkal foglalkozik: múmiák és emberi csontmaradványok képezik általában a vizsgálati anyagot – itt kapcsolódnak az antropológia és az embertani gyűjtemények a kutatási területhez, így az SZTE is a maga harmincezres (Európa egyik legnagyobb) gyűjteményével. Ezzel összhangban a hagyományos történeti antropológiai kutatások mellett a hetvenes évektől kezdődően fejlődik a paleopatológiai kutatás a szegedi egyetem Embertani Tanszékén. „Ma már lehetőség nyílik a régi maradványokból több ezer évvel ezelőtti kórokozók genetikai anyagát vagy fehérjemaradványait kivonni – így ezek a régi betegségek nagyon aktuálissá válnak, hiszen nemcsak arra adhatunk választ, hogy sok ezer évvel ezelőtt volt-e tuberkulózis, lepra vagy éppen szifilisz, hanem 'fülön lehet csípni' a kórokozót. A múltbéli biológiai maradványokat össze lehet vetni a mai mintákkal, és reményeink szerint olyan fontos kérdésekre lehet a jövőben választ találni, amelyek ma is fejtörést okoznak a humánpatogén kórokozók kutatóinak” – magyarázta a terület jelentőségét a tanszékvezető.
Szegedi szög a kolumbuszi dogma koporsóján
A konferenciának az egyetem mellett a Móra Ferenc Múzeum a legfontosabb partnere. Az intézmény nemrégiben hasznát is vette a paleopatológiai szakértőknek, hiszen a szegedi vártemplom középkori anyagának ásatásából származó leletek embertani feldolgozását az utóbbi években két doktorandusszal az Embertani Tanszék munkatársai végezték. Többek között a szegedi leletekkel sikerült egy újabb szöget ütni a kolumbuszi dogma koporsójába: évszázados vita folyt ugyanis arról, hogy az Újvilágból származik-e a szifilisz. „Hangzatos volt összekapcsolni a 15-16. századi járványokat Kolumbusz legénységének visszatértével... Az első igazi mérföldkövet az óvilági szifilisz 'helyzetének rendezésében' az 1993-as, akkori doktori témavezetőmmel, Olivier Dutour marseille-i professzorral közösen szervezett touloni konferenciánk jelentette. Egyéb esetek és leírások mellett egy késő római kori magzatcsontvázzal tudtuk bizonyítani a szifilisz ókori jelenlétét Európában” – emelte ki Pálfi György.
A szegedi vár ásatása ehhez a kutatáshoz szolgált egy újabb adalékkal. Két, szifiliszesnek bizonyult csontvázmaradványt találtak, az egyik tetemet például bizonyíthatóan még Mátyás király életében – tehát Kolumbusz útja előtt – temették újra a vártemplom átalakításakor. Ehhez kapcsolódik majd a konferencián Horváth Ferenc, a múzeum főigazgató-helyettesének előadása a szegedi vár ásatásáról, Ősz Brigitta, az Embertani Tanszék doktorandusza pedig a leletek feldolgozását fogja ismertetni.
Arany Mihály