2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2009  --  7. szám - 2009. április 27.  --  Egyetemi élet
Ta­bu­té­ma, még­is be­szél­nikell ró­la
Csök­ken az ön­gyil­kos­ság­ok szá­ma Ma­gyar­or­szá­gon
Címkék: Egyetemi életÁOK

Nyílt és rej­tett ön­pusz­tí­tás cím­mel tar­tott elő­adást Temesváry Be­á­ta szak­ve­ze­tő fő­or­vos áp­ri­lis 8-án az SZTE ÁOK Pszi­chi­át­ri­ai Kli­ni­ka El­me Ma­ter poszt­gra­du­á­lis tu­do­má­nyos to­vább­kép­ző prog­ramso­ro­za­tá­nak ke­re­té­ben.
Ön­gyil­kos­ság­ról már a ho­mo sa­pi­ens meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en le­het be­szél­ni, te­hát az em­be­ri­ség­gel egy­ko­rú­nak szá­mít. Szá­mos tör­té­nel­mi pél­da hoz­ha­tó, hogy az ön­gyil­kos gon­do­la­tok és cse­le­ke­de­tek fo­lya­ma­to­san je­len vol­tak a tör­té­ne­lem fo­lya­mán. A leg­is­mer­teb­bek kö­zé tar­to­zik az óko­ri Ver­gi­li­us-eposz, az Ae­ne­as Di­dó­já­nak ön­gyil­kos­sá­ga és az öt szui­cid­i­um, me­lyet a Bib­lia tar­tal­maz – tud­tuk meg az elő­adás kez­de­tén. Temesváry Be­á­ta el­mond­ta: az ön­gyil­kos­ság min­den­kép­pen gon­dol­ko­dás­mód-füg­gő, leg­in­kább a li­be­rá­lis, a sza­bad­ság jel­le­get hang­sú­lyo­zó gon­do­la­tok szü­lik. Az ál­lat-ön­gyil­kos­ság­ok­ról szó­ló hi­e­del­mek a fő­or­vos­nő vé­le­mé­nye sze­rint meg­ma­rad­nak a le­gen­dák szint­jén, ugyan­is nem bi­zo­nyí­tott az a tu­da­tos­ság, mint az em­be­rek ese­té­ben, bár tud­va­le­vő, hogy fog­ság­ban tar­tott ál­la­tok haj­la­mo­sak az ön­éhez­te­tés­re és az ön­sér­tés­re.
Az ön­gyil­kos­ság a tár­sa­da­lom­ban ál­ta­lá­ban ta­bu­té­má­nak szá­mít, en­nek oka le­het, hogy az em­be­rek nem sze­ret­nek be­szél­ni a ha­lál­ról, és szem­be­sül­ni ve­le. Ke­let­ke­zé­se a bi­o­ló­gi­ai, a pszi­chés és szo­ci­á­lis fak­to­rok ös­­szes­sé­gé­ből te­vő­dik ös­­sze. A sze­mé­lyi­ség fej­lő­dés idő­sza­ka ri­zi­kó­fak­tor­nak te­kint­he­tő. Ri­zi­kó­té­nye­ző, ha az egyén csa­lád­já­ban, ba­rá­ti kö­ré­ben ön­gyil­kos­ság tör­té­nik, és sze­mé­lyi­sé­gi té­nye­zők is hoz­zá­já­rul­hat­nak szui­cid gon­do­la­tok ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Ilye­nek le­het­nek a szo­ci­á­lis vis­­sza­hú­zó­dás, ne­ga­tív ér­zel­mek ig­no­rá­lá­sa, szo­ron­gás, re­mény­te­len­ség ér­zés, be­teg­sé­gek, de­pres­­szió, han­gu­lat­in­ga­do­zá­sok, nár­ciz­mus, bor­der­line sze­mé­lyi­ség­za­var, szki­zof­ré­nia, al­ko­ho­liz­mus, de na­gyobb je­len­tő­sé­gű a haj­lam ge­ne­ti­ka örök­lő­dé­se.
Be­szél­he­tünk nyílt és rej­tett önpusztításról. Nyílt önpusztításról van szó, mi­kor az il­le­tő tu­da­tá­ban van an­nak, hogy cse­lek­mé­nyé­vel éle­tét meg­rö­vi­dít­he­ti. Az ön­gyil­kos­ság­ok hát­te­ré­ben ál­ló de­ter­mi­nán­sok kö­zül a ve­ze­tő az ag­res­­szió s an­nak le­tá­ro­lá­sa, blok­ko­lá­sa. Lé­tez­nek auto- és het­eroa­gresszív vi­sel­ke­dé­si for­mák. Autoa­gressz­ió­nak szá­mít az ön­ká­ro­sí­tó élet­mód, a rek­re­á­ció hi­á­nya, az al­ko­hol és a dro­gok hasz­ná­la­ta, va­la­mint a szui­cid gon­do­lat je­len­lé­te. A szui­cid gon­do­lat az ön­pusz­tí­tás pa­let­tá­já­nak olyan té­nye­ző­jét ké­pe­zi, mely ál­ta­lá­nos­nak mond­ha­tó, ugyan­is a leg­több em­ber fe­jé­ben leg­alább egy­szer fel­me­rült már az ön­gyil­kos­ság gon­do­la­ta éle­te so­rán, bi­zo­nyos élet­hely­ze­tek­ben vagy elő­reha­la­dott ko­rá­ban.
Az ön­gyil­kos­ság­nak négy faj­tá­ját kü­lön­böz­tet­het­jük meg. A ki­ter­jesz­tett ön­gyil­kos­sá­got – amely­re pél­da, ha egy anya még dön­tés­kép­te­len gyer­me­ké­vel együtt in­dul a ha­lál­ba –, a ket­tős ön­gyil­kos­sá­got, a cso­por­tos ön­gyil­kos­sá­got, mely ta­lán a leg­meg­rá­zóbb­nak mond­ha­tó je­len­ség, vé­gül az ön­gyil­kos me­rény­le­tet, ami­lyet pél­dá­ul a II. vi­lág­há­bo­rú­ból is­mert kamikáze pi­ló­ták haj­tot­tak vég­re.
Az elő­adás so­rán szó esett a nár­cisztikus sze­mé­lyi­sé­gek­ről is, mint ön­gyil­kos­ság­ra haj­la­mos egyé­nek­ről. Hensel­er nár­ciz­mus­te­ó­ri­á­já­ról hall­hat­tunk, mi­sze­rint az ilyen egyén fo­ko­zot­tan sé­rü­lé­keny, ön­ér­té­ke­lé­se bi­zony­ta­lan, fo­ko­zott fe­nye­ge­tett­ségér­zés gyöt­ri, erős ide­a­li­zá­lás haj­la­ma van. Jel­lem­ző rá az ir­re­á­lis én­kép, in­ter­per­szo­ná­lis kap­cso­la­tok, ha­lál­fan­tá­zia, má­gi­kus vi­szo­nyu­lás a re­a­li­tás­hoz, a „nár­cisztikus düh” és a gon­do­lat, mi­sze­rint ön­gyil­kos­nak len­ni nem egyen­lő a ha­lál­lal; pél­da­ként ke­rült szó­ba Mar­i­lyn Mon­roe és Széc­si Pál.
Prog­res­­szív ön­ká­ro­sí­tó vi­sel­ke­dést ered­mé­nyez­het a ko­rai nyug­dí­ja­zás, ko­rán ab­ba­ha­gyott sport, ba­rá­ti kap­cso­la­tok le­épí­té­se. Temesváry Be­á­ta sze­rint a de­pres­­szió ke­ze­lé­se ön­ma­gá­ban nem old­ja meg az ön­gyil­kos­ság kér­dé­sét, s bár 1989 óta fo­lya­ma­to­san csök­ken a ma­gyar­or­szá­gi ön­gyil­kos­ság­ok szá­ma, még min­dig a leg­fon­to­sabb az oda­fi­gye­lés egy­más­ra.

Bozó Edi­na

Bezár