Nyílt és rejtett önpusztítás címmel tartott előadást Temesváry Beáta szakvezető főorvos április 8-án az SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Elme Mater posztgraduális tudományos továbbképző programsorozatának keretében.
Öngyilkosságról már a homo sapiens megjelenését követően lehet beszélni, tehát az emberiséggel egykorúnak számít. Számos történelmi példa hozható, hogy az öngyilkos gondolatok és cselekedetek folyamatosan jelen voltak a történelem folyamán. A legismertebbek közé tartozik az ókori Vergilius-eposz, az Aeneas Didójának öngyilkossága és az öt szuicidium, melyet a Biblia tartalmaz – tudtuk meg az előadás kezdetén. Temesváry Beáta elmondta: az öngyilkosság mindenképpen gondolkodásmód-függő, leginkább a liberális, a szabadság jelleget hangsúlyozó gondolatok szülik. Az állat-öngyilkosságokról szóló hiedelmek a főorvosnő véleménye szerint megmaradnak a legendák szintjén, ugyanis nem bizonyított az a tudatosság, mint az emberek esetében, bár tudvalevő, hogy fogságban tartott állatok hajlamosak az önéheztetésre és az önsértésre.
Az öngyilkosság a társadalomban általában tabutémának számít, ennek oka lehet, hogy az emberek nem szeretnek beszélni a halálról, és szembesülni vele. Keletkezése a biológiai, a pszichés és szociális faktorok összességéből tevődik össze. A személyiség fejlődés időszaka rizikófaktornak tekinthető. Rizikótényező, ha az egyén családjában, baráti körében öngyilkosság történik, és személyiségi tényezők is hozzájárulhatnak szuicid gondolatok kialakulásához. Ilyenek lehetnek a szociális visszahúzódás, negatív érzelmek ignorálása, szorongás, reménytelenség érzés, betegségek, depresszió, hangulatingadozások, nárcizmus, borderline személyiségzavar, szkizofrénia, alkoholizmus, de nagyobb jelentőségű a hajlam genetika öröklődése.
Beszélhetünk nyílt és rejtett önpusztításról. Nyílt önpusztításról van szó, mikor az illető tudatában van annak, hogy cselekményével életét megrövidítheti. Az öngyilkosságok hátterében álló determinánsok közül a vezető az agresszió s annak letárolása, blokkolása. Léteznek auto- és heteroagresszív viselkedési formák. Autoagressziónak számít az önkárosító életmód, a rekreáció hiánya, az alkohol és a drogok használata, valamint a szuicid gondolat jelenléte. A szuicid gondolat az önpusztítás palettájának olyan tényezőjét képezi, mely általánosnak mondható, ugyanis a legtöbb ember fejében legalább egyszer felmerült már az öngyilkosság gondolata élete során, bizonyos élethelyzetekben vagy előrehaladott korában.
Az öngyilkosságnak négy fajtáját különböztethetjük meg. A kiterjesztett öngyilkosságot – amelyre példa, ha egy anya még döntésképtelen gyermekével együtt indul a halálba –, a kettős öngyilkosságot, a csoportos öngyilkosságot, mely talán a legmegrázóbbnak mondható jelenség, végül az öngyilkos merényletet, amilyet például a II. világháborúból ismert kamikáze pilóták hajtottak végre.
Az előadás során szó esett a nárcisztikus személyiségekről is, mint öngyilkosságra hajlamos egyénekről. Henseler nárcizmusteóriájáról hallhattunk, miszerint az ilyen egyén fokozottan sérülékeny, önértékelése bizonytalan, fokozott fenyegetettségérzés gyötri, erős idealizálás hajlama van. Jellemző rá az irreális énkép, interperszonális kapcsolatok, halálfantázia, mágikus viszonyulás a realitáshoz, a „nárcisztikus düh” és a gondolat, miszerint öngyilkosnak lenni nem egyenlő a halállal; példaként került szóba Marilyn Monroe és Szécsi Pál.
Progresszív önkárosító viselkedést eredményezhet a korai nyugdíjazás, korán abbahagyott sport, baráti kapcsolatok leépítése. Temesváry Beáta szerint a depresszió kezelése önmagában nem oldja meg az öngyilkosság kérdését, s bár 1989 óta folyamatosan csökken a magyarországi öngyilkosságok száma, még mindig a legfontosabb az odafigyelés egymásra.
Bozó Edina
Egyetemi élet ,ÁOK ,