Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Na­gyon fon­tos ez a kon­fe­ren­cia, hi­szen Szádeczky-Kardoss La­jos je­len­tős sze­mé­lyi­sé­ge volt a ma­gyar tör­té­net­írás­nak” – mond­ja R. Várkonyi Ág­nes, az EL­TE Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak pro­fes­­szor as­­szo­nya. „Sok­ol­da­lú élet­mű­vet ha­gyott hát­ra, és a mű­vei ma is hasz­ná­lat­ban van­nak, és a tu­do­má­nyos ku­ta­tás szá­má­ra nél­kü­löz­he­tet­le­nek. Igen fon­tos kér­dé­sek­ben vég­zett út­tö­rő­mun­kát, és ugyan­ak­kor a ma­gyar tör­té­net­írás­nak egy olyan irány­za­tát kép­vi­sel­te, amely a ma­ga ide­jé­ben – a 19. szá­zad­ban és a 20. szá­zad ele­jén – ma­xi­má­li­san eu­ró­pai szín­vo­na­lú tör­té­net­írás volt.”

Konferenciával adóztak a Szádeczky-Kardoss család emlékének.

Az MTA Sze­ge­di Te­rü­le­ti Bi­zott­sá­gá­nak, va­la­mint a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rá­nak szer­ve­zé­sé­ben lét­re­jött em­lék­ülés, amely­nek el­nö­ke Makk Fe­renc volt, té­má­ja fő­ként Szádeczky-Kardoss La­jos tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gé­re irá­nyult, de szó esett a csa­lád más ne­ves tag­ja­i­ról is, hi­szen Ola­jos Te­réz Szádeczky-Kardoss Sa­mu­ról, az öt éve el­hunyt sze­ge­di klas­­szi­ka-fi­lo­ló­gus mun­kás­sá­gá­ról tar­tot­ta elő­adá­sát.

Sok­ré­tű mun­ka. Ta­lán így le­het­ne jel­le­mez­ni Szádeczky-Kardoss La­jos élet­mű­vét. Az elő­adá­sok hang­súlyt fek­tet­tek egy­részt tör­té­net­írói mun­kás­sá­gá­ra, ame­lyet olyan stí­lus­ban tett, hogy írá­sai ma­nap­ság is él­ve­ze­tes ol­vas­mány­nak bi­zo­nyul­nak; va­la­mint azt a szel­le­mi­sé­get is ki­emel­ték, ame­lyet a pro­fes­­szor a ko­lozs­vá­ri egye­te­men ala­kí­tott ki, majd an­nak át­köl­tö­zé­sé­vel to­vább­men­tett Sze­ged­re is. Nem­csak tu­do­má­nyos mód­szer volt ez, ha­nem egy­faj­ta gon­dol­ko­dás­mód és tu­do­mány­eti­kai kö­ve­tel­mény­rend­szer is – hang­zott el a nap fo­lya­mán.

„Az egyik leg­fon­to­sabb vo­nu­la­ta en­nek a te­vé­keny­ség­nek ta­lán a for­rás­fel­tá­rás, amit ki­emel­nék, ugyan­is ő olyan do­ku­men­tu­mo­kat men­tett meg, ame­lyek egyéb­ként az el­ső vagy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt gya­kor­la­ti­lag el­pusz­tul­tak vol­na. Ne­ki kö­szön­he­tő­en ma is fog­lal­koz­ha­tunk ezek­kel az így sze­ren­csé­sen fenn­ma­radt anya­gok­kal” – így R. Várkonyi Ág­nes.

Szádeczky-Kardoss La­jos az egye­tem­ről va­ló fel­fo­gá­sát is meg­ho­no­sí­tot­ta Sze­ge­den, s ez va­ló­ban kö­ve­tés­re mél­tó – te­szi hoz­zá. A hí­res aka­dé­mi­kus ugyan­is min­dig azt han­goz­tat­ta, hogy az egye­tem egy­részt ki­vá­ló­an fel­ké­szült szak­em­be­re­ket, más­részt a tu­do­mány él­mun­ká­sa­it ké­pe­zi ki.

A tör­té­ne­lem sza­kos hall­ga­tók kö­zül a szer­ve­zők sze­rint ugyan töb­ben is el­lá­to­gat­hat­tak vol­na az elő­adá­sok­ra, de akik nem is vol­tak je­len, a kon­fe­ren­cia anya­gát ké­sőbb szin­tén hasz­no­sí­ta­ni tud­ják, hi­szen olyan, még ku­tat­ha­tó té­mák is szó­ba ke­rül­tek, mint a Csí­ki Szé­kely Kró­ni­ka, amely­ről Szádeczky-Kardoss La­jos ala­kí­tot­ta ki a tu­do­mány ál­lás­pont­ját, de más, pél­dá­ul az Er­dély-tör­té­ne­ti prob­lé­mák fel­tá­rá­sa is.

A pro­fes­­szor as­­szony úgy vé­li, hogy mi­vel a mai egye­te­mi fi­a­ta­lok na­gyon ke­ve­sen tud­nak a ré­gi tör­té­net­írók­ról, ezt a saj­ná­la­tos hi­ányt az ilyen kon­fe­ren­ci­ák ki­tű­nő­en tud­ják pó­tol­ni. Rá­adá­sul itt jól fel­épí­tett, hasz­nos elő­adá­so­kat le­he­tett hal­la­ni. „Szín­vo­na­las ülés­ről van szó” – mond­ja. „A Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem iga­zán büsz­ke le­het ar­ra, hogy meg­szer­vez­te ezt a kon­fe­ren­ci­át.”

A kon­fe­ren­ci­á­hoz ki­ál­lí­tás is kap­cso­ló­dik, amely a TIK épü­le­té­ben lát­ha­tó. A tár­lat Szádeczky-Kardoss La­jos­nak, Szádeczky-Kardoss Bé­lá­nak és Szádeczky-Kardoss Sa­mu­nak ál­lít em­lé­ket.

Tóth Ilona