„Nagyon fontos ez a konferencia, hiszen Szádeczky-Kardoss Lajos jelentős személyisége volt a magyar történetírásnak” – mondja R. Várkonyi Ágnes, az ELTE Bölcsészettudományi Karának professzor asszonya. „Sokoldalú életművet hagyott hátra, és a művei ma is használatban vannak, és a tudományos kutatás számára nélkülözhetetlenek. Igen fontos kérdésekben végzett úttörőmunkát, és ugyanakkor a magyar történetírásnak egy olyan irányzatát képviselte, amely a maga idejében – a 19. században és a 20. század elején – maximálisan európai színvonalú történetírás volt.”
Konferenciával adóztak a Szádeczky-Kardoss család emlékének. |
Az MTA Szegedi Területi Bizottságának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szervezésében létrejött emlékülés, amelynek elnöke Makk Ferenc volt, témája főként Szádeczky-Kardoss Lajos tudományos tevékenységére irányult, de szó esett a család más neves tagjairól is, hiszen Olajos Teréz Szádeczky-Kardoss Samuról, az öt éve elhunyt szegedi klasszika-filológus munkásságáról tartotta előadását.
Sokrétű munka. Talán így lehetne jellemezni Szádeczky-Kardoss Lajos életművét. Az előadások hangsúlyt fektettek egyrészt történetírói munkásságára, amelyet olyan stílusban tett, hogy írásai manapság is élvezetes olvasmánynak bizonyulnak; valamint azt a szellemiséget is kiemelték, amelyet a professzor a kolozsvári egyetemen alakított ki, majd annak átköltözésével továbbmentett Szegedre is. Nemcsak tudományos módszer volt ez, hanem egyfajta gondolkodásmód és tudományetikai követelményrendszer is – hangzott el a nap folyamán.
„Az egyik legfontosabb vonulata ennek a tevékenységnek talán a forrásfeltárás, amit kiemelnék, ugyanis ő olyan dokumentumokat mentett meg, amelyek egyébként az első vagy a második világháború alatt gyakorlatilag elpusztultak volna. Neki köszönhetően ma is foglalkozhatunk ezekkel az így szerencsésen fennmaradt anyagokkal” – így R. Várkonyi Ágnes.
Szádeczky-Kardoss Lajos az egyetemről való felfogását is meghonosította Szegeden, s ez valóban követésre méltó – teszi hozzá. A híres akadémikus ugyanis mindig azt hangoztatta, hogy az egyetem egyrészt kiválóan felkészült szakembereket, másrészt a tudomány élmunkásait képezi ki.
A történelem szakos hallgatók közül a szervezők szerint ugyan többen is ellátogathattak volna az előadásokra, de akik nem is voltak jelen, a konferencia anyagát később szintén hasznosítani tudják, hiszen olyan, még kutatható témák is szóba kerültek, mint a Csíki Székely Krónika, amelyről Szádeczky-Kardoss Lajos alakította ki a tudomány álláspontját, de más, például az Erdély-történeti problémák feltárása is.
A professzor asszony úgy véli, hogy mivel a mai egyetemi fiatalok nagyon kevesen tudnak a régi történetírókról, ezt a sajnálatos hiányt az ilyen konferenciák kitűnően tudják pótolni. Ráadásul itt jól felépített, hasznos előadásokat lehetett hallani. „Színvonalas ülésről van szó” – mondja. „A Szegedi Tudományegyetem igazán büszke lehet arra, hogy megszervezte ezt a konferenciát.”
A konferenciához kiállítás is kapcsolódik, amely a TIK épületében látható. A tárlat Szádeczky-Kardoss Lajosnak, Szádeczky-Kardoss Bélának és Szádeczky-Kardoss Samunak állít emléket.
Tóth Ilona