Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Egyáltalán nem, a kari és az egyetemi azonosságtudat nagyon jól kiegészíthetik egymást. Véleményem szerint az SZTE-s identitás mint olyan még nem alakult ki, bár történtek biztató lépések ennek megteremtésére, illetve megerősítésére, ugyanakkor az értékközpontú integrációnak igenis részei a kari identitások is. Ezek egyébként a korábbi JATE-n belül is szépen artikulálódtak a különféle kari rendezvények mentén és a kialakuló kisebb közösségek révén. Mostanság a csoportkohézió létrehozására tett erőfeszítések sajnos kissé túlságosan is a buli irányába mozdulnak el...

– Mindenképpen meg kívánom akadályozni, hogy tovább szoruljanak vissza a hallgatói-oktatói kapcsolatok; úgy érzem, hogy a hallgatói jogok dinamikus kodifikálásával szinte egy időben a párbeszéd gyakorlatilag megszűnt, azaz mintha a két réteg nem együtt, hanem egymás mellett élne. Csináljunk közös rendezvényeket, hozzunk létre együtt színvonalas kiadványokat! Annak idején az Aetas vagy a Gondolat-Jel megszületését is komoly hallgatói-oktatói beszélgetéssorozat előzte meg. Persze igazságtalan lennék, ha csak a hallgatókat tenném felelőssé a kialakult helyzetért, hiszen a tanárok hozzáállása is sokat változott: eltűnőben van a „bent élő” oktató típusa, akit bármikor, bármilyen problémával meg lehetett keresni.

– Úttörő szerepet képzel el ezen a téren a következő években a szegedi bölcsészkar számára?
– Szeretném, ha mesterszinten gyakorlatorientált képzéseket is gondoznánk, illetve hagyományos értékeink megőrzésével némiképp elmozdulnánk az alkalmazott bölcsészet felé is – például felsőfokú szakképzések indításával. Miért ne lenne például Magyarországon is elképzelhető, hogy aki végez a hároméves alapszakkal, nem a mesterszint vagy a munkaerőpiac felé orientálódik, hanem elvégez egy színvonalas felsőfokú szakképzést, ezáltal úgy növeli piacképességét, hogy az adott területen művelt és a gyakorlat iránt is fogékony emberré válik?

Csernus Sándor (1950) történész, diplomata 1975-ben végzett a JATE történelem-francia szakán. 1979-től oktat a JATE (majd SZTE) Középkori Magyar, majd Középkori Egyetemes Történeti Tanszékén. 1997-ben szerzett PhD fokozatot, 1998-tól egyetemi docens, 2007 óta tanszékvezető. 1990-1994 között a Párizsi Magyar Intézet oktatási és kulturális titkára, majd 1999-től 2006-ig az intézet igazgatója, a Párizsi Magyar Nagykövetség első tanácsosa, a MAGYart (franciaországi magyar kulturális év) franciaországi szervezésének felelőse (2001-2002). Hazatérve 2006-2008-ban a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet, illetve utódja, a Balassi Intézet nemzetközi kulturális és tudományos igazgatója, illetve nemzetközi igazgatója. A Magyar UNESCO Bizottság tagja. 2008. július 1-je óta az SZTE BTK dékánja. Fotó: Segesvári Csaba

 

A 90-es évek közepén a magyar felsőoktatást átvilágító OECD-tanulmány megállapításainak ismeretében kezdeményezője és gazdája voltam több oktatásmodernizálási és -fejlesztési Phare-programnak. A magyar-francia-dán-német-holland együttműködésből születő képzések más karokon, a JGYPK-n, a GTK és az ÁJTK-n kötöttek ki, de ezek egy részének gondozásában a BTK is részt vesz. Újítani és bővíteni kell tehát ezen a területen is, valamint a klasszikus nagy szakok mesterképzései mellett törekedni kell szakok, karok közötti interdiszciplináris mesterszakok megvalósítására.
– Az együttműködés csírái az alapszakok terén tehát már léteznek, de zajlanak-e tárgyalások a mesterszintű kooperációval kapcsolatban? S mit gondol, milyen fogadtatásuk lesz majd az új szakoknak?
– Természetesen folyamatosan keressük az együttműködés lehetőségét, hiszen ahogy például a nemzetközi tanulmányok vagy az Európa-tanulmányok sem működhet csak egy kar oktatóinak részvételével, úgy például a pszichológia szakon is szükségünk van az orvosi-klinikai tapasztalatokra. Húsz évvel ezelőtt a legutóbbi komoly diáklázongás egyik legfontosabb követelése éppen az áthallgatás lehetővé tétele, magyarán az interdiszciplináris szakok életre hívása volt, ezek iránt ma is óriási a hallgatói érdeklődés. Azt nem mondhatjuk, hogy bevezetésüket elkapkodtuk volna. A szakma, a kollégák részéről kezdetben nem mindig olyan egyértelmű a lelkesedés, például a kommunikáció szak meghirdetését is némiképp fagyos légkör fogadta annak idején. S tudja, hol nem kellett most pótfelvételit hirdetnünk? Éppen az interdiszciplináris szakokon: a régészeten, a pszichológián és a kommunikáción! A tudomány fejlődése elkerülhetetlenül a kooperáció és a gyakorlat felé visz bennünket. A közeljövőt tekintve pedig - bármilyen (rém)híreket is fújt fel a nyáron a média - biztosan ígérhetem, rajtunk nem múlik, hogy 2009 őszétől az SZTE BTK-n valamennyi fontos mesterszak elinduljon.
– Vezetői elképzeléseiben úgy fogalmaz, a kar meglévő értékei mellett szeretné meghonosítani a verseny fontosságának gondolatát is, hiszen a közlejövőben a hallgatókért folyó, egyre élesedő küzdelemre kell számítani az alapszakokon. Mik lehetnek ön szerint a szegedi bölcsészkar fő fegyverei?
– Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a képzés valamenynyi elemét biztosítani tudjuk a felsőfokú szakképzésektől a doktoriskolákig. Emellett fontos versenyelőnyünk lehet az itt oktatott bölcsészet alkalmazhatósága, gyakorlatorientáltsága, az interdiszciplináris szakok indítása, egyedi képzések – úgy mint a hungarológia, a vizuális kultúra, a kulturális és épített örökség, az interamerikai stúdiumok vagy a mediterrán tanulmányok mesterszak – akkreditálása, de végig kell gondolnunk az intenzívebb nyelvi képzés lehetőségeit is, hiszen a bölcsész műveltség egy vagy két nyelv alapos ismertének birtokában komolyabb esélyeket nyújthat a munkaerőpiacon. Szeretném felhasználni meglévő nemzetközi, diplomáciai kapcsolatrendszeremet is az oktatás és kutatás fejlesztése érdekében, hiszen a külföld felé történő erőteljesebb nyitásunkból is csak előnyök származhatnak.
– Azt írja, az ön által vezetett kar életét a felelősségteljes innováció és az egészséges konzervativizmus kettősének kell meghatároznia. Sokat hallhattunk öntől az innovatív szándékokról, de mit gondol, mennyire lesz fogékony, s mennyire érett a BTK - melyet az elmúlt időszakokban inkább az a bizonyos konzervativizmus jellemzett – az újításra, az irányváltásra?
– Őszintén szólva, mikor hazatértem Franciaországból, nem terveztem, hogy dékánkodásba vágok. Több ok miatt döntöttem mégis az indulás mellett: az egyik pedig éppen az, hogy változásra van szükség, a felsőoktatási modernizáció újabb fontos szakaszához ért. Örömmel mondhatom, az innovatív képzések tekintetében ma sokkal kedvezőbb a táptalaj a BTK-n, mint korábban volt. Az emberek, a kollégák nyitottabbak, fogékonyabbak az újra, ám természetesen az egészséges konzervativizmusra belső kontrolljára is szükség van a versenyképesség erősítéséhez. Hiszem, hogy színvonalas bölcsészet nélkül nincs élhető modern társadalom.