Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2008

10. szám - 2008. szeptember 15.

Fókusz

Levelek

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Sohasem értettem a filmekben azokat a jeleneteket, amelyekben a főhős egy elegáns mozdulattal kinyitja a postaládát, majd megszámlálhatatlan levelet vesz elő belőle, és csak forgatja, forgatja azokat, egyiket a másik után, végeláthatatlanul. Mindig sóvárgó irigységgel figyeltem ilyenkor, és arra gondoltam, milyen jó lehet, ha ennyien gondolnak valakire, írnak valakinek.
Ám amióta a magam levelezése is inkább a praktikus elektronikus, semmint a nosztalgikus papírforma módján zajlik, már nem csupán a levelek áradata, de átlapozásra csábító érdektelensége is ismerős lett. A minap azonban nem tudtam továbbmenni egy kéretlen hirdetésen, amely azzal kecsegtetett, hogy igen rövid idő alatt szürke életem kivilágosodhat, napom bearanyozódhat, egyszóval olyan papírt és nem utolsósorban gyakorlatot szerezhetek, amellyel – hogy is szokták mondani? – a médiában tudok elhelyezkedni.
Szóval van abban valami meglepő, hogy egyesek mennyire bíznak még ma is az újságírás efféle reklámértékében. Ma, amikor az ország már nem egy csatornát néz egy emberként esténként. Ma, amikor ismerősünk blogjából hamarabb olvassuk el a legfrissebb minket érdeklő híreket és véleményeket, mint a legnagyobb napilapokból. A szakma ethoszára építő reklám pedig még megnyugtató is lehetne az újságírás szempontjából, ha nem az érvényesülés és a csillaggá válás könnyű lehetőségével kecsegtetne. Ha nem a „beszélni-írni úgyis mindenki tud” alapgondolatára építene.
És amikor ezen tépelődik az ember, hirtelen egy másik hír is megüti a fülét, mégpedig az, hogy ez évben megfelelő számú érdeklődő hiányában nem indul a szegedi kommunikáció szakon nyomtatott sajtó specializáció. E sorok írója – véletlenül szintén e szakon is végzett – nem tud emiatt világvégi víziókon siránkozni, mert tudja jól, egy ilyen dolognak annyi minden oka lehet, annyi minden más, most fontosabb, kurrensebb dolog érdekelheti a hallgatókat. Csak egy lehetséges ok mocorog benne mégis: az, hogy az „írni a legegyszerűbb készség” gondolata magyarázhatja sokakban az érdeklődés hiányát.
Ezt mutatja az a rengeteg szöveg is, amivel nap mint nap találkozik az ember, és csak forgatja, forgatja őket, mint megszámlálhatatlan levelek sorát, némelyiken elcsodálkozik, van, amit sokáig megőriz, és igen, van, amit ki kell dobnia.

Turi Tímea