Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Gyere! Kezdetnek csak nézz a szemembe! Ne aggódj, jó lesz! Csak ki kell várni azt a meleg érzést, ahogy lassan szétterül benned, és aztán… minden elhalványul.
– Sokszor csináltál már ilyet?
– Egyszer, de azt össze sem lehet hasonlítani azzal, amit mi fogunk tenni. Ez valahogy más.
– Jobb más?
– Igen. Már szinte érzem, hogy lebegek, hogy hatalmas üresség vesz körül… de együtt utazunk ebbe a borzongató, végtelen semmibe. Várj csak, amíg minden tehertől megszabadulva hunyod be a szemed. Megremegsz a fény érintésétől is, szaggatottan sóhajtasz… kettőt… hármat… ahogy érzed a közelségét. Nem fogod megbánni, gyere! Gyere és ölelj meg. Nem engedlek el, ígérem!

 

A két fiatal vetett egy pillantást a lemenő nap vöröslő testére, és ugrottak. Mintha a végtelenségig zuhantak volna a tizedikről…
Időközben a férfi elengedte a nő kezét…