Szegedi Tudományegyetem

2025. május 2., péntek

Alapértelmezett színséma

Archívum

2008

12. szám - 2008. október 20.

Irodalom

Tari Gergely

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Vita

Fejemben motoszkál minden

Ami Isten, hagyom, megintsen,
Ó az-az egy hangzó!
Nyugalmat pakol a belső zsebembe,
Amit én átteszek a külsőbe és ő
Vissza megint, megint ha én megint
Átteszem… kompromisszumot keresek:
A szerelemben lelem meg:
Magam.
Nem voltam, már vagyok,
Nevem van és ruhám, zsebem,
Melybe káromkodásaim, s
Esztert sajátjává, Esztert sajátommá,
Tavaszt, őszt, nyarat, s telet
Teszek
Mindenre ami nem én leszek.

Tervbe vett terv

Tervre zuhan terv,
s nincs korlát, kapaszkodás,
nyom agyon, a sok lim-lom.

Térdem remeg magamba,
Másba csak zizeg, ha
Rám gondolnak, nem tudják kire.

Vagy mire vállalkozik, aki
Tervként emleget. És csak
Sírok, mert
Ízetlen tréfát űzök magamból
Ki, személyi számot, nevet,
Levetett kabátot, hogy társ legyek,
Kiszámított szabad figura.

Lélek kabátot, százrétegűt,
Most el! -feledem, feladom,
Magam fogasra akasztom,
Csak újra-újra ki varrja meg,
Ki várja meg,
s mi végre az akasztóm?