Néha írok verseket
Belülről faragom a rímeket és
Kifelé fordítom a sebeket
Mint filmekben a jó labradorok
Szegődnek mellém a
Kivont szablyájú szavak
Tudják ilyenkor bármit szabad
Együtt tápláljuk az újabb tavaszt
Mondunk e viharvert világnak szevaszt
Van, hogy alig bírok járni
Pedig valaha anyám tanított meg
Mindenben a jót látni
Verem helyett a másiknak virágot ásni,
mert egyetlen nem lehet akárki
Azt mondta még, hogy az élet csupa szépség
S a tegnap legyen örök emlék…
Néha írok verseket
Belülről faragom a rímeket és
Kifelé fordítom a sebeket
Szerintem szép lett
Az ég kékjére se lehetne
Emelni őszintébbet….
Szeged, 2009. X. 2.
Irodalom ,