Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Színházi barangolás bennfentes idegenvezetővel, drámajáték a színi kollektíva legfiatalabbjaival, táncóra, jelmezpróba és beszédtechnika-óra: nem csoda, hogy a program ismeretében csaknem százfőnyi tömeg és körülbelül ugyanannyinak tűnő sajtóképviselő zsongott a színház aulájában a megnyitó délelőttjén. Hasonló kulisszabejárásra nyílt már lehetőség ezelőtt is, de ami a mostani eseményt kiemeli az eddigiek sorából, az a célközönség: ezúttal kifejezetten egyetemistákat invitáltak meg a színház dolgozói. „A Szegedi Tudományegyetemet és a Szegedi Nemzeti Színházat egyaránt  egy-egy katasztrófának köszönhetjük: az első megalakulását Trianon, a második megépítését pedig az 1879-as nagy árvíz indokolta” – vont párhuzamot rövid köszöntőjében Gyüdi Sándor, a színház főigazgatója, majd kezdődhetett is rögtön a titokfejtegetés.

 

Színházi barangolás bennfentes idegenvezetővel. Fotó: G. S.

Bevallom, az érdeklődők száma láttán volt bennem némi félsz, nem fog-e vajon ez a szervezés gördülékenységének rovására menni, de pozitívan kellett csalódnom: a tömeg a megnyitót követően spontán módon „felosztotta magát” az egyes alternatívák között, így a programokon maximális helykihasználással ugyan, de be lehetett férni. Egy valamit fájlaltam csak: hogy az egyik lehetőség kiválasztása automatikusan maga után vonta a másikról való lemondást.
Legyen akkor elsőként helyzetgyakorlat Szenes Márta pszichológus vezetésével és ifjú színésztehetségekkel. Körbeülünk, a hangulat kicsit feszült, ahogy az tizenöt idegen összevegyítésekor lenni szokott, rövidre fogott bemutatkozások, aztán a jég mégiscsak megtörik a vidám bemelegítő játék alatt, s kezdődhet az érdemi munka. Azaz: Örkény-egypercesek feldolgozása három csoportban. Mindegyik csapatnak jut egy-egy hivatásos színész, ami némileg serkenti a rövidre szabott felkészülést. Tizenöt perc, mindössze ennyi áll rendelkezésünkre, hogy az alapanyagból élvezhető darabot prezentáljunk a többiek számára. Az eredmény megdöbbentő. Megdöbbentően fantasztikus. A félszeg amatőrök egy csapásra kinyílnak, a levegő vibrálni kezd, az előadások után pedig alig győzünk gratulálni egymásnak. „Kicsit hirtelen ért, hogy rám osztották a főszerepet; gyakran járok színházba, de a szereplést még sosem próbáltam. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam” – foglalja össze Láng Rita szociális munkás szakos hallgató a tapasztalatait. A többiek is hasonlóan pozitív élményekről számolnak be, mindenki lelkes, a színészek és a koordinátor egyaránt felajánlja, máskor is szívesen vennének részt hasonló kezdeményezésben.
Feldobottan indulunk ezután a beszédtechnika órára, amiben szintén nem csalódunk. Melkvi Bea színművésznő olyan dinamikus, élvezetes és nem utolsósorban hozzáértő órát tart, hogy az a legtapasztaltabb logopédusnak is dicséretére válna. A legelképesztőbb nyelvtörők gyakorlása közben a húszfőnyi társaságból minden résztvevő személyre szóló visszajelzést kap beszédállapotára vonatkozóan. „Ekszi, ekszé, eksze, mimi, mama, momo”, mindenki odaadással igyekszik az instrukcióknak megfelelően artikulálni. „Meglep, és jólesik, hogy ennyien érdeklődtek a program iránt, nem hittem volna, hogy ilyen sokan eljönnek” – értékeli a találkozót a művésznő, aki délelőtt három csoportnyi beszédhibát is feltérképezhetett, annyi volt a látogató.
Igaz ez az egész napra, s bár a táncóráról és az idegenvezetős sétáról lemaradtunk, kárpótol az ünnepélyes évadnyitó, ahol egyetemi tanárok ajánlják az aktuális évad egy-egy darabját, és a két esti előadás, Goldini-Mohácsi-Fuchs „A Kávéház”-a és a Szegedi Egyetemi Színház ingyenes „Kell egy csapat"-a. A színház és az egyetemisták együtt jó csapat voltak.