Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– A tavalyi év során sem unatkoztál, hiszen több fontos tornán léptél a kötelek közé. Melyik versenyek voltak számodra a legemlékezetesebbek?
– Az év legfontosabb eseménye természetesen a kínai ökölvívó-világbajnokság volt. De azt megelőzően számos válogatóversenyen, és egyéb nemzetközi, valamint válogatott tornán is rajthoz álltam. Az év a már hagyományosnak mondható Bocskai-emlékversennyel kezdődött számomra, ami nem sikerült túl jól, mivel olasz ellenfelemtől vereséget szenvedtem. Ezután egy csehországi nemzetközi tornán szerepeltem. Ott végül a bronzéremig jutottam. Először egy kubai fiú ellen sikerült nyernem, majd egy régi, szlovák vetélytársammal kerültem össze. A párharcból sajnos ő került ki győztesen. Ugyancsak a világbajnokság előtt rendezték meg az uniós Európa-bajnokságot Szardínián, ahol ötödikként zártam. A magyar válogatottal pedig Bulgáriában jártam, ahol egy mérkőzést vívtam, mégpedig sikerrel. A világbajnokságra való felkészülést egy szlovákiai Grand Prix-verseny zárta, amelyet meg is nyertem. Ezen eredményeim alapján lehettem tagja a világbajnokságra utazó magyar válogatott keretnek.

 

 

– Beszéljünk akkor egy kicsit bővebben a világbajnokságról! Mianyangban nem sikerült bejutnod a legjobb nyolc közé.
– Az első összecsapásomon egy afgán versenyző ellen léptem a kötelek közé, akin különösebb erőfeszítés nélkül sikerült túllépnem. Még számoltak is rá. A nyolc közé jutásért egy egyesült államokbeli bokszolóval kerültem össze. Ellene már nem sikerült győznöm. A vereség pontos okát nem tudom, de így utólag lehet, hogy nem a legjobb taktikát választottam. Szoros meccsnek indult, de végül ellenfelemnek sikerült fokozatosan egy-egy ponttal elhúznia, így itt sajnos véget ért számomra a világbajnokság.
– Ezt követően viszont kick-boxban is megméretted magad, mégpedig a szegedi vb-n.
– Így van. Azonban nem egyből a vb következett, az év során több válogatott fordulót is sikerrel vettem, így vívtam ki az indulási jogot. Miután hazatértem Kínából, egy hét telt el, és már következett is a kick-box vb. Ez a viadal sem sikerült a legjobban, ugyanis a kínai világbajnokság után egy-két nap alatt kellett négy kilót fogynom, és ez a bunyómon is meglátszott. Így sajnos kikaptam spanyol ellenfelemtől, és nem sikerült a dobogóra állnom. Összességében vegyes érzésekkel zártam a tavalyi évet, mert sikerült kijutnom a vb-re, ami már régi álmom volt, ráadásul meccset is sikerült ott nyernem, ami külön öröm.

 

Az idei elsődleges célom, hogy 54 kilóban is bebiztosítsam a helyem a válogatott keretben. Fotó: Segesvári Csaba

 

 

 

– Bár nem sok időd volt a szegedi vb-re készülni, mégis mennyiben igényel más felkészülést egy boksz-, illetve egy kick-box viadal?
– A többi versenyzőhöz képest annyi az előnyöm, hogy immár kilenc éve bokszolok, és az évek tapasztalata azért meglátszik a kéztechnikán. Ami a felkészülésben eltérő, hogy a kick-boxban kéztechnikát a lábtechnikával össze kell tudni kötni. Az ugyanis nem elég, hogy csak odaállok, és kézzel próbálok eredményt elérni. Ezt egyébként már a szabályok sem engedik, ugyanis újabban előírták, hogy menetenként legalább hét értékelhetőt kell rúgni is. A meccsen, sajnos, ki is jött ennek a hátulütője, mivel egy-két rúgás után automatikusan ráálltam a kéztechnikára, amit az ellenfelem előbb-utóbb kiismert, és lábbal távol tudott magától tartani.
– Ha a számos tavalyi verseny, illetve mérkőzés közül ki kellene emelned egyet, amelyikből a legtöbbet hasznosíthatsz a későbbiekben, melyik lenne az?
– A csehországi tornát, azon belül pedig a kubai srác elleni meccsemet mondanám. Kubaival ugyanis korábban még nem bokszoltam, az pedig közismert, hogy a kubaiak bokszban olyanok, mint fociban a brazilok. Egyrészt az eredménynek is örültem, hiszen sikerült nyernem, másrészt viszont sikerült mindent megvalósítanom, amit a meccs előtt elterveztem. A kubaiaknak hihetetlenül jó a ritmusérzékük, a lábtechnikájuk. Ez ellenfelemnél sem volt másként, így egy rendkívül hajtós meccset vívtunk. Másnap a nyakamtól a talpamig izomlázam volt, holott ezt a meccs során nem éreztem. Azért megérte, mert azon a meccsen láttam, hogy a rengeteg munka igenis megtérült.
– Idén viszont már biztosan nem ugyanazok az ellenfelek várnak rád, akikkel tavaly mérkőztél. Miért is?
– Edzőmmel úgy döntöttünk, hogy érdemes súlycsoportot váltanom, mivel az alkalmankénti öt-hat kilós fogyasztás már elég sokat kivett belőlem. Tehát idén az 51 helyett már 54 kilogrammban próbálom megmutatni, hogy mire is vagyok képes. A mezőny azonban nem lesz ismeretlen, mert amikor először szerepeltem felnőtt válogatottként, akkor is ebben a kategóriában indultam.

 

 

– Ha már itt tartunk, mit szeretsz jobban: a saját stílusodban bokszolni, vagy pedig korábbi összecsapások alapján felkészülni az éppen soros ellenfeledből?
– Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jobban fekszik nekem, ha nem készülök rá különösebben az ellenfelekre, hanem megpróbálok inkább rögtönözni.
– Idén eddig a vizsgák, és az alapozás tette ki az időd nagy részét. Mikor lépsz először a ringbe, és hogyan alakul a további versenynaptárad?
– A súlycsoportváltás miatt rengeteg állóképességi edzést iktattunk be, sok futással, erősítéssel, és csak ezt követik majd az ütéscsiszolások, ugyanúgy, mintha egy kezdő srác tanulna bokszolni. Persze ez azt a rizikót is maga után vonja, hogy az első néhány verseny esetleg nem a legjobban sikerül, de a súlycsoportváltás miatt ez is belefér. Idén egyébként Plovdivban lesz az Európa-bajnokság, az uniós Eb-nek pedig Pécs ad majd otthont. Az idei elsődleges célom az lesz, hogy 54 kilóban is bebiztosítsam a helyem a válogatott keretben.