Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

2009-et Ma­gyar­or­szág Haydn-év­vé nyil­vá­ní­tot­ta, de idén más ze­ne­szer­ző is év­for­du­lós: Pur­cel­l, Hän­del és Men­dels­sohn. Eh­hez kap­cso­lód­va az elő­adás köz­pon­ti té­má­ul a 18. szá­za­di Lon­don­hoz kap­cso­ló­dó né­met szer­zők, Hän­del, Johann Chris­tian Bach és Haydn mun­kás­sá­gá­nak elem­zé­sét tűz­te ki cé­lul. Két kér­dés me­rült fel mű­vé­sze­tük­kel kap­cso­lat­ban: mit ta­nul­tak a né­met ze­ne­szer­zők az an­go­lok­tól, a vi­lág­vá­ros szel­le­mi­sé­gé­től; és hogy tu­dott-e a 18. szá­za­di Lon­don nyúj­ta­ni va­la­mi kéz­zel­fog­ha­tót az össz­eu­ró­pai ze­né­re néz­ve.

Illés Mária szerint London mintákat adott az összeurópai zenetörténetnek. Fo­tó: szegy

Ang­lia ze­ne­tör­té­ne­te együtt ha­lad a kon­ti­nen­sé­vel, több nagy ne­vet is meg le­het em­lí­te­ni, pél­dá­ul: Tallis, Byrd, Pur­cel­l. A 18. szá­zad­hoz ér­ve azon­ban ne­he­zen le­het mon­da­ni ilyen ki­emel­ke­dő te­het­sé­ge­ket, ezért a 19-20. szá­zad fo­lya­mán az a vé­le­mény ala­kult ki Ang­li­á­ról, hogy ez az egyet­len ci­vi­li­zált or­szág, mely­nek nin­csen sa­ját ze­né­je. Va­jon mi áll­hat en­nek a kép­nek a hát­te­ré­ben?
Az 18. szá­za­di Lon­don­ban meg­erő­sö­dött a gaz­dag kö­zép­ré­teg, akik min­den szem­pont­ból utá­noz­ták a ne­mes­sé­get, így kul­tu­rá­lis, ze­nei téren is. Meg­volt az igény és a pénz is ah­hoz, hogy a kon­ti­nens­ről ze­né­sze­ket hív­ja­nak.
Hän­del 25 éves ko­rá­ban ér­ke­zett Lon­don­ba mint a ki­rály ze­né­sze. El­ső ope­rá­ja a Rinal­do, mely olyan nagy si­ker volt, hogy az ári­á­kat kü­lön ki is ad­ták, hogy ott­hon is éne­kel­hes­sék őket. Ami­kor az ope­ra ide­je le­ál­do­zott, ki­ala­kult egy új mű­faj, az an­gol ora­tó­ri­um, amely na­gyon szí­nes, ér­de­kes ze­nei for­du­la­to­kat tar­tal­ma­zó mű­faj. 1732-ben sze­rez­te Hän­del Esther cí­mű ora­tó­ri­u­mát an­gol nyel­ven, és in­nen­től kezd­ve fo­lya­ma­to­san szü­let­tek ilyen mű­vei. 1743-ban ad­ták elő a Mes­si­ást, de csak 1750-től lett si­ke­res a mű, mi­kor a Le­lenc­ház ká­pol­ná­já­ban jó­té­kony cél­lal be­mu­tat­ták. Hän­del az ora­tó­ri­u­mok­nak kö­szön­he­ti kü­lön­le­ges he­lyét a ze­ne­iro­da­lom­ban, hi­szen ő az egyet­len, akit ha­lá­la után is fo­lya­ma­to­san ját­szot­tak, és a si­ke­re tö­ret­len.
Johann Chris­tian Bach ope­rá­i­val ara­tott nagy si­kert a 18. szá­za­di Lon­don­ban. 1763-ban az Ori­one cí­mű mű­vé­vel, 1774-ben pe­dig a Lucio Sil­lá­val, ame­lyet bár so­kan kri­ti­zál­tak is, de Mo­zart a vé­del­mé­re kelt. Chris­tian Bach a hang­sze­res ze­né­ben is ott­hon volt, Char­lotte ki­rály­né szol­gá­la­tá­ban állt: ta­ní­tott, ve­zé­nyelt, zon­go­ra­kon­cer­te­ket adot­t. ő volt az el­ső, aki nyil­vá­no­san ját­szott a pianofortén. 1768-1781 kö­zött kon­cer­te­ket adott és szer­ve­zett Karl Friedrich Abel­lel. Kö­zös vál­lal­ko­zást hoz­tak lét­re, de ez saj­nos nem lett si­ke­res.
A kö­vet­ke­ző ze­ne­szer­ző Haydn, aki 1791-ben „vi­dé­ki kar­mes­ter­ként ér­ke­zett Lon­don­ba, és nem­zet­kö­zi sztár­ként tá­vo­zott” – ír­ta ró­la a ko­ra­be­li saj­tó. Ek­ko­ri­ban nagy di­vat­ja volt a dal­já­ték­nak, Haydn skót nép­da­lo­kat ze­né­sí­tett meg, sőt sa­ját vál­lal­ko­zá­sa is volt. Emel­lett két lon­do­ni szo­ná­tát írt, ezek kö­zül az Esz-dúr szo­ná­tát élő­ben is meg­hall­gat­hat­tuk az elő­adá­son. Az el­ső nagy, anya­nyel­vi ora­tó­ri­u­ma a Te­rem­tés, ame­lyen ér­ző­dik a na­i­vi­tás, az idil­li­kus kép, amely oly­an­­nyi­ra sa­ját­ja.
Az elő­adás mind­két kér­dés­re meg­ad­ta a vá­laszt. E né­met szer­zők Lon­don­ban azt ta­nul­ták, hogy a már hasz­nált mű­fa­jo­kat ho­gyan mó­do­sít­sák a kö­zön­ség igé­nye­i­nek meg­fe­le­lő­en, és emel­lett mind­an­­nyi­an vál­lal­ko­zás­ban is dol­goz­tak. Lon­don min­tá­kat adott az össz­eu­ró­pai ze­ne­tör­té­net­nek. A ro­man­ti­ka zse­ni­kul­tu­szá­nak meg­fe­le­lő nagy an­gol te­het­sé­gek ugyan nem vol­tak, de olyan pezs­gő, szí­nes élet igen, amely ki­mu­tat­ha­tó ha­tá­sa van az eu­ró­pai ze­ne­tör­té­net­re.

KÖVETKEZŐ

A Sza­bad­egye­tem – Sze­ged kö­vet­ke­ző ren­dez­vé­nyé­re áp­ri­lis 29-én ke­rül sor. Balog Iván docens (SZTE BTK Szociológia Tanszék) elő­adá­sá­nak cí­me: Bibó István a politikai hisztériákról. Május 6-án Ko­vács La­jos tu­do­má­nyos fő­mun­ka­társ (SZTE ÁOK Or­vo­si Vegy­ta­ni In­té­zet) Szí­nes, illatos… vagy bü­dös? – A ké­mi­ai szin­té­zi­sek, aho­gyan nem is­mer­jük azo­kat cí­mmel ad elő.

Tóth Bog­lár­ka