Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Arany Já­nos köl­té­sze­té­nek és ta­lán a ma­gyar iro­da­lom­nak is az egyik leg­rej­té­lye­sebb da­rab­ja az Õszikék, mely Arany utol­só lí­rai kor­sza­ká­nak köl­te­mé­nye­it fog­lal­ja ma­gá­ba. A ver­se­ket a kap­csos könyv­be má­sol­ja be, amit Gyu­lai Pál­tól ka­pott aján­dék­ba az­zal az in­dok­kal, hogy Arany írá­sa úgy­is szeb­b, és szebb köl­te­mé­nye­ket is ír, mint ő.
1877-ig 12 vers ke­rült be a kö­tet­be, de ek­kor új­ra­in­dí­tot­ta a ver­sek fo­lya­mát, me­lyek fö­lé a kö­vet­ke­ző cím ke­rül: Uj fo­lyam. A da­tá­lás sze­rint ezek a köl­te­mé­nyek 1877. jú­li­us 3. és 1880. de­cem­ber 10. kö­zött, te­hát há­rom és fél év alatt ke­let­kez­tek. E mel­lé a cím mel­lé ké­sőbb ce­ru­zá­val je­gyez­te be az Õszikék ki­egé­szí­tést, és ugyan­csak ce­ru­zá­val szá­moz­ta meg a ver­se­ket 1-től 53-ig. Ér­de­kes­ség, hogy a 31-es szám hi­ány­zik, amely va­ló­szí­nű­leg Arany fe­le­dé­keny­sé­gé­nek kö­szön­he­tő.

Hász-Fehér Katalin Arany János költészetéről adott elő. Fo­tók: Segesvári Csaba

Az Õsziké­ket le­het so­ro­zat­ként és cik­lus­ként is ol­vas­ni. So­ro­zat­nak mi­nő­sí­ti a ver­se­ket a mediális kör­nye­zet és az ál­la­pot: a kap­csos könyv ke­re­te, a fo­lya­ma­tos írás és a kéz­ira­tos­ság.
Fi­gye­lem­be vé­ve a tér­be­li té­nye­ző­ket az lát­ha­tó, hogy a köl­tő ki­ala­kít ma­gá­nak egy olyan te­ret, amely­ben el­zár­kó­zik a nyil­vá­nos­ság­tól a kap­csos könyv­be, és eb­ből ere­dő­en a so­ro­zat meg­ha­tá­ro­zó sa­já­tos­sá­ga lesz a ver­sek kéz­ira­tos ál­la­po­ta.
Emel­lett le­kép­ződ­nek a tény­le­ge­sen meg­tett sé­ták (a tér és az út­vo­nal), me­lyek a köl­te­mé­nyek lí­rai te­ré­ben is meg­je­len­nek. Így el­fo­gad­ha­tó, hogy az Õszikék-cik­lus­ban a ref­er­en­ciális (sé­ta), a mediális (könyv/la­pok) és a po­é­ti­kai tér (lát­vány­szint) tel­jes egé­szé­ben le­fe­di egy­mást, amely erő­sí­ti a ver­sek so­ro­zat jel­le­gét.
A köl­te­mé­nyek több­nyi­re idő­rend­ben ke­rül­tek be a kap­csos könyv­be, amely szin­tén so­ro­zat­tá mi­nő­sí­ti az Õsziké­ket. Meg­fi­gyel­he­tő egy­faj­ta rit­mi­kus­ság, majd egy­faj­ta rit­ku­lás is a ver­sek ke­let­ke­zé­sé­ben. Mind­ezek el­le­né­re is ál­lít­hat­juk, hogy az Õszikék egyet­len idő­szak ál­la­po­tá­nak és han­gu­la­tá­nak a ki­fe­je­zé­se – mond­ta a szak­em­ber.
1877 őszén egy tö­rést fi­gyel­he­tünk meg a so­ro­zat­ban, amely­nek két oka le­het. Egy­részt, hogy az ősz be­áll­tá­val már nem le­het an­­nyit sé­tál­ni, a má­sik ok pe­dig a fel­fe­dez­te­tés té­nye. Arany Lász­ló ugyan­is rá­jön ar­ra, hogy ap­ja ver­se­ket ír, és ezt el­mond­ja Gyu­lai Pál­nak, aki rá­ve­szi a köl­tőt ar­ra, hogy ki­ad­ja őket. Ez vi­szont fel­vet egy prob­lé­mát: ha a Kap­csos Könyv ha­gya­ték­nak ké­szült, ak­kor a ki­e­rő­sza­kolt pub­li­ká­lás ép­pen a so­ro­zat lé­nye­gi sa­já­tos­sá­gát érin­ti.
1877 szep­tem­ber-ok­tó­be­ré­től tény­le­ges vál­to­zás fi­gyel­he­tő meg a ver­sek jel­le­gé­ben. El­tűn­nek a nap­ló- és elé­gi­a­sze­rű köl­te­mé­nyek, az al­le­go­ri­zá­ló ön­arc­ké­pek, és fel­vált­ják őket a tár­gyi­as, ko­le­ri­kus da­ra­bok.
Az Õszikék ese­té­ben cik­lus­ról is be­szél­he­tünk, mi­vel a cím elé­gi­kus han­gu­la­tot von a ver­sek kö­ré, rá­ve­tít­ve ez­zel je­len­té­sét az egész so­ro­zat­ra. A vis­­sza­em­lé­ke­zés és az öreg­ség han­gu­la­ta hat­ja át a köl­te­mé­nye­ket egé­szen a cím­adó 23. ver­sig, amely egy egé­szen új színt visz a cik­lus­ba. Meg­je­le­nik az iró­nia, ön­iró­nia és a hu­mor. In­nen­től a köz­ve­tett elé­gi­kus­ság nyom­ja rá a bé­lye­gét a ver­sek­re: az elé­gia le­he­tet­len­sé­ge, a ter­mé­szet anya­gi ol­da­lá­nak meg­je­le­né­se, a köl­tői ide­al­izá­ció ta­ga­dá­sa.
A cik­lus le­zá­rá­sa sem egy­ér­tel­mű, mi­vel há­rom zá­rás is meg­fi­gyel­he­tő a 30., a 43. és a négy szá­mo­zat­lan vers után. Utób­bi­a­kat kü­lön is le­het ér­tel­mez­ni, no­ha érez­he­tő és a bi­zo­nyít­ha­tó a szo­ros kap­cso­lat a töb­bi köl­te­mén­­nyel. Mind­ezek alap­ján az Õszikék nem­csak so­ro­zat­nak, ha­nem le­zárt cik­lus­nak is te­kint­he­tő pon­to­san olyan for­má­ban, ahogy Arany be­ír­ta a kap­csos könyv­be – zár­ta elő­adá­sát Hász-Fehér Ka­ta­lin.

Tóth Boglárka