Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az elő­adás el­ső ré­szé­ben be­mu­tat­ta Föl­dünk je­len­le­gi kör­nye­ze­tei és né­pes­sé­gi prob­lé­má­it, majd ar­ra ke­res­te a vá­laszt, hogy ho­gyan ju­tot­tunk el idá­ig, va­gyis mi volt az ipa­ri kul­tú­ra előt­ti kor­szak­ban, és mind­ezt ho­gyan le­het vizs­gál­ni.

Sümegi Pál 30 ezer esztendő változásait mutatta be. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Sü­me­gi Pál a Föld je­len­le­gi né­pes­sé­gé­nek leg­je­len­tő­sebb prob­lé­má­i­ként ha­tá­roz­ta meg a túl­né­pe­se­dést; a há­bo­rú­kat, erő­sza­kos cse­lek­mé­nye­ket; a kör­nye­zet­szen­­nye­zést; az ener­gia- és nyers­anyag­for­rá­sok kor­lá­tait; to­váb­bá a re­la­tív és ab­szo­lút víz- és éle­lem­hi­ányt; a lu­xus­fo­gyasz­tás­ra tö­rek­vő szem­lé­le­tet; a glo­bá­lis ég­haj­la­ti vál­to­zást; az új jár­vá­nyo­kat és azt, hogy a fo­gyasz­tá­sunk meg­ha­lad­ja Föl­dünk re­ge­ne­rá­ci­ós ké­pes­sé­gét.
Ah­hoz, hogy meg­tud­juk, ho­gyan ju­tot­tunk el idá­ig, hogy re­konst­ru­ál­juk, mi­lyen volt em­ber és kör­nye­zet vi­szo­nya az ipa­ri kul­tú­ra előt­t, mind a kör­nye­zet, mind az em­be­ri kö­zös­ség vál­to­zá­sa­it meg kell raj­zol­ni. A kör­nye­zet­tör­té­ne­ti vizs­gá­la­tok so­rán szem előtt kell tar­ta­ni, hogy mi­ó­ta csak meg­je­lent az em­ber (2,5-3 mil­lió éve), egy­szer­re bi­o­ló­gi­ai és tár­sa­dal­mi lény. Az em­be­ri kö­zös­sé­gek és kör­nye­zet kö­zött egy rend­szer: egy tech­ni­kai, tár­sa­dal­mi és kör­nye­ze­ti fel­té­te­lek­től egy­aránt füg­gő vi­szony ala­kult ki. Va­gyis a kér­dés meg­vá­la­szo­lá­sá­hoz a rend­szerele­mek vál­to­zá­sa­it kell meg­vizs­gál­ni. De va­jon hol és mi­ket kell ku­tat­ni?
A geoarche­oló­gu­sok jég­ta­ka­ró­kat, ré­gé­sze­ti le­lő­he­lye­ket, bar­lan­gok üle­dé­ke­it, üle­dék­gyűj­tő me­den­cé­ket és lösz­fa­la­kat vizs­gál­nak. A kör­nye­zet­tör­té­ne­ti vizs­gá­la­tok alap­ját pe­dig a cson­tok, vi­rág­por­sze­mek, mag­vak, szö­ve­tek, fitoli­tok, fa­sze­nek, üle­dék­csi­szo­la­tok, év­gyű­rűk, ás­vá­nyok, to­váb­bá a csi­ga- és kagy­ló­hé­jak je­len­tik.
Vé­gig­te­kint­ve az el­múlt 30 ezer év vál­to­zá­sa­in, lát­ha­tó, ez alatt az idő alatt fo­lya­ma­to­san vál­to­zott az ég­haj­lat, te­hát er­re szá­mít­ha­tunk a kö­vet­ke­ző 30 ezer év­ben is – mond­ta Sü­me­gi Pál.
A glo­bá­lis ég­haj­la­ti vál­to­zás ha­tá­sá­ra a jég­ta­ka­ró vis­­sza­hú­zó­dott, és te­ret hó­dí­tott az er­dő. A Kár­pát-me­den­ce a jég­kor vé­gén a 15 mil­lió négy­zet­ki­lo­mé­ter ki­ter­je­dé­sű eur­ázsiai lösz­öve­zet szer­ves, dé­li ré­sze volt, vál­to­za­tos nö­vény­ta­ka­ró­val: tun­drális, sztyep­pei, köz­tük szi­kes nö­vé­nyek; szór­tan feny­ves és lom­bos fák bo­rí­tot­ták a fel­színt. A taj­ga ele­mei, a luc- és er­dei fe­nyő 12 ezer éve kezd­tek ter­jed­ni, ez­alatt a lom­bos fák to­vább­ra is meg­vol­tak, azon­ban csak 10 ezer év­vel ez­előtt kezd­tek el te­ret hó­dí­ta­ni. Ek­kor­ra te­he­tő a hárs ter­je­dé­se és bükk meg­je­le­né­se is. 8 ezer éve a lom­bos fák szin­te már min­dent be­bo­rí­tot­tak, en­nek el­le­né­re meg­ma­radt há­rom sztyeppeövezet. A jég­kor vé­gi ég­haj­lat­vál­to­zás ko­moly kör­nye­ze­ti át­ala­ku­lást, fa­u­na­ván­dor­lást oko­zott, mely­nek ha­tá­sá­ra a pa­le­o­lit kö­zös­sé­gek vá­lasz­út elé ke­rül­tek. A kon­zer­va­tív be­ren­de­zé­sű kö­zös­sé­gek kö­vet­ték észak­ra a jég­ko­ri nagy­va­da­kat, így ala­csony nép­sű­rű­sé­gű ván­dor­ló kö­zös­sé­gek­ké vál­tak (pél­dá­ul nye­nye­cek, lap­pok), me­lye­ket csak a 19-20. szá­za­di tech­ni­kai ci­vi­li­zá­ció pusz­tí­tott el. Ez­zel szem­ben a prog­res­­szív kö­zös­sé­gek ma­rad­tak, és al­kal­maz­kod­tak az új ho­lo­cén kör­nye­zet ad­ta ki­hí­vá­sok­hoz: új éle­lem­for­rá­so­kat ke­res­tek, mely­nek ha­tá­sá­ra a tár­sa­da­lom át­ala­kult. A vadásza­t-halásza­t-­gyűjtögetés ará­nya meg­vál­to­zott, a női és gyer­mek­mun­ka fel­ér­té­ke­lő­dött, majd meg­in­dult a tech­ni­kai vál­to­zás.
Az óra har­ma­dik ré­sze a ko­ra- és ké­sői neo­lit kul­tú­ra el­ter­je­dé­sét és an­nak ha­tá­sa­it mu­tat­ta be a Kár­pát-me­den­cé­ben.
Sü­me­gi Pál elő­adá­sát egy­ko­ri és je­len­le­gi hall­ga­tó­i­nak, a jö­vő geoarche­oló­giai, környezettöténeti vizs­gá­la­ta­it vég­ző ge­ne­rá­ci­ó­nak aján­lot­ta az­zal a szár­szó­val, hogy „Sine prae­teri­tis futu­ra nulla”, az­az „Múlt nél­kül nincs jö­vő.”

T. B.