Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az el­mé­let ki­dol­go­zá­sa egy ku­ta­tás­hoz kap­cso­ló­dik, mely­nek té­má­ja a rend­szer­vál­tás előt­ti és utá­ni kis­tér­sé­gi lo­ká­lis elit vizs­gá­la­ta volt. A prob­lé­mát a ku­ta­tás so­rán az élet­tör­té­net meg­ér­té­se je­len­tet­te, mi­vel ez a szo­ci­o­ló­gi­á­ban mar­gi­ná­lis he­lyet fog­lal el, mind­emel­lett vizs­gá­la­ta túl­mu­tat a szo­ci­o­ló­gia szű­kebb ér­te­lem­ben vett ha­tá­ra­in.

Történet és történelem Pászka Imre előadásában. Fo­tó: S. Cs.

Az el­mé­le­ti ke­re­tet a vizs­gá­lat­hoz a fe­no­me­no­ló­gi­ai hermeneu­ti­ka ad­ja. A fe­no­me­no­ló­gia a köz­vet­le­nül ész­lel­he­tő sa­já­tos­sá­gok­ra vo­nat­ko­zik, a hermeneu­ti­ka (ér­tel­me­zés, ma­gya­rá­zás) pe­dig se­gít tisz­táz­ni az írás és ol­va­sás prob­le­ma­ti­ká­ját. „Az írás­sal mó­do­sul az a tu­do­má­nyos szi­tu­á­ció, amit lát­tam. Amit szó­ban az adat­köz­lő el­mond, azt át­írom, de ez nem ad­ja vis­­sza azt, hogy ő mo­so­lyog, ne­vet, eset­leg ide­ges” – ma­gya­ráz­za Pász­ka Im­re. A nyelv egy­faj­ta cse­lek­vés is, mel­­lyel Aus­tin be­széd­ak­tus-el­mé­le­te fog­lal­ko­zik. Már az is egy­faj­ta ér­tel­me­zés, amit az alany el­mond, va­gyis ez egy inter­pre­tatív for­du­lat.
A má­sik prob­lé­ma a min­den­na­pi élet inter­szub­jek­tiv­itása, a kö­zös tér-idő, ami­ben élünk. Schütz vi­szi be az „ei­de­tikus” pers­pek­tí­vát a szo­ci­o­ló­gi­á­ba, amely nem­csak az ész­lelt, va­lós dol­gok­ra vo­nat­ko­zik, ha­nem a kép­ze­let­be­li­ek­re, a po­ten­ci­á­lis­ra (ami le­het­sé­ges, de nem fel­tét­le­nül va­ló­sá­gos) is.
Mind­ezek al­kal­ma­zá­sa: „Az egyé­nek ér­te­lem-meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it, a be­széd-cse­lek­vést mo­ti­vá­ci­ó­sze­rű, szub­jek­tív szán­dé­kolt ér­te­lem­ben hasz­nál­juk, amely­ben egy­aránt meg­je­le­nik az ész­lelt va­ló­ság s az ar­ról al­ko­tott kép­ze­tek, gon­do­la­tok” – mond­ja Pász­ka Im­re.
A nar­ra­tív tör­té­ne­ti for­mák tár­gyát az írás­ban rög­zí­tett be­széd-cse­lek­vés élet­meg­nyil­vá­nu­lás­ok ké­pe­zik, de meg­ér­té­se, ér­tel­me­zé­se és ma­gya­rá­za­ta alap­ve­tő­en ge­ne­ti­kus, lon­gi­tu­di­ná­lis, szink­ro­ni­kus, ös­­sze­ha­son­lí­tó, kon­tex­tu­al­izáló el­já­rást igé­nyel.
Az elő­adás mind­ezek be­mu­ta­tá­sa után sor­ra vet­te az el­mé­let fo­gal­mi hát­te­rét. A nar­ratí­va és a tör­té­net fo­gal­mát egy­mást ki­egé­szí­tő értele­m­együttesként hasz­nál­ja. Az élet­tör­té­net je­len­tést kö­zöl és fo­gad be, eb­ből szár­ma­zik a for­má­ja. A tör­té­net fo­gal­ma a tar­tam­ra utal, a tör­té­ne­lem fo­gal­ma pe­dig a na­gyobb em­ber­cso­por­tok­ra.
A nar­ratí­va (el­be­szé­lés, tu­dás-el­mon­dás) mint a be­széd­cse­lek­vés for­má­ja tár­sas vi­sel­ke­dés­re utal. A nar­ratí­va és a tör­té­net egy­mást fel­té­te­le­zik, mi­vel az em­ber tör­té­net­me­sé­lő lény. Az el­be­szélt tör­té­net a kép­ze­let és ta­pasz­ta­lat együt­te­se.
A tör­té­net és a tör­té­ne­lem kö­zöt­ti nagy kü­lönb­ség, hogy a tör­té­nész nem él­te meg a múl­tat, a tör­té­net el­be­szé­lő­je vi­szont köz­vet­len ta­pasz­ta­la­ta­it mond­ja el. A nar­ra­tív élet­tör­té­net­ben köz­vet­len ta­pasz­ta­lat­ról van szó. Mind­ket­tő szán­dé­kolt va­la­men­­nyi­re, de az élet­tör­té­net­nél ez an­­nyi­ra még­sem jel­lem­ző, mert be­szél­ge­tés köz­ben épí­ti fel az éle­tét.
Kön­­nyen ös­­sze le­het ke­ver­ni az önéletírás-önéle­tra­jz-éle­tra­jz fo­gal­mát, no­ha nagy kü­lönb­ség van kö­zöt­tük. Az ön­élet­írás olyan szö­veg, ame­lyet a fő­sze­rep­lő­je ír meg, te­hát „ró­lam szól”. Az ön­élet­rajz leg­in­kább sze­mé­lyes ada­to­kat fog­lal ma­gá­ban; az élet­raj­zot pe­dig „úgy, ahogy volt” más ír­ja meg, pél­dá­ul a tör­té­nész. Az ön­élet­írás szub­jek­tív igaz­sá­got kö­zöl, ezért nem te­szünk fel kér­dé­se­ket az igaz­ság ér­té­ké­ről.
Ös­­szeg­zőbb ér­te­lem­ben a nar­ra­tív tör­té­ne­ti for­mák a tár­sa­dal­mi va­ló­ság inter­szub­jek­tív konst­ruk­ci­ói. Az élet ma­ga a to­ta­li­tás, va­gyis nem le­het egy-­e­gy sze­le­tét kü­lön-kü­lön vizs­gál­ni. A nar­ra­tív tör­té­ne­ti for­ma vizs­gá­la­ta tár­gyá­nak az írás­ban rög­zí­tett és ol­va­sás­ra al­kal­mas szö­ve­ge­ket te­kin­ti.
A to­váb­bi­ak­ban még hall­hat­tunk a té­ma definiá­ciós és szer­ke­ze­ti kér­dé­se­i­ről. Az elő­adás iga­zol­ta, hogy ez egy in­ter­disz­cip­li­ná­ris te­rü­let, amely rop­pant tá­gas ku­ta­tá­si te­ret ad, és még egy­ál­ta­lán nem le­zárt.

Tóth Bog­lár­ka