A fény elektromágneses sugárzás, amely energiát és impulzust hordoz. Az anyagokkal kölcsönhatásba kerülve azokra mechanikai hatást fejt ki. A hétköznapokban, a makroszkopikus világban ez a hatás elhanyagolható, a mikroszkopikus világban viszont jelentős. Az elektromágneses sugárzás mechanikai hatásainak elméleti hátterével először Maxwell foglalkozott 1873-ban. Gyakorlatban pedig P.N. Lebegyev vizsgálta, aki elsőként mérte meg a fény nyomását egy laborban.
 |
Ormos Pál akadémikus |
Lézerfény alkalmazásával – megfelelő optikai elrendezéssel – a kölcsönhatás lehetőséget nyújt mikrométeres objektumok mozgatására, anélkül, hogy mechanikus kontaktusba lépnénk velük.
Ez az eljárás leginkább a biológiai anyagoknál használható jól. Ennek a módszernek a segítségével például sikerült csomót kötni a DNS-re (1999), és sor került DNS nyújtásra is. Ez utóbbi azért nagyon érdekes, mert ezáltal meg tudják állapítani, hogy a DNS-nek milyen mechanikai tulajdonságai vannak. Emellett vizsgálták vele, hogy a miozin mekkorákat lépked az aktinon, illetve az RNS-polimeráz mozgását is kutatták. Továbbá a sejtek rugalmasságának mérésére is használták az eljárást, ami az orvosdiagnosztikában lehet nagyon fontos előrelépés, mivel közismert, hogy a rákos sejtek sokkal puhábbak, mint az egészségesek. Nagyon eredményes kísérleteket végeztek például szájnyálkahártya vizsgálatánál, ami azért lényeges, mert így még időben kimutatható a rák, ami a gyógyulás egyik kritériuma.
Ezekből látható, hogy a fény mikrovilágban rendkívül jól használható mikromanipulációs eszköz, különösen a biológiában nyílik sok lehetőség forradalmi alkalmazásokra.
T. B.