Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, illetve Bölcsészettudományi Karán is díszdiplomaosztó ünnepséget tartottak a közelmúltban. A jogi karon szeptember 27-én Badó Attila rektorhelyettes és Szabó Imre dékán köszöntötte a kar egykori hallgatóit. Hat fő vehetett át vasdiplomát (ők hatvanöt éve végeztek), huszonhatan aranydiplomát (ötven éve fejezték be tanulmányaikat), egy hetvenöt éve végzett jogász részére (1932-ben szerezte meg a diplomáját, most lesz kilencvenhét éves, arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomás) pedig a különleges és egyedi alkalomból ezüst emlékplakettet adományoztak.
A bölcsészkar szeptember 29-én a köztársasági ösztöndíjak átadásával kapcsolta össze a vas-, gyémánt-, illetve aranydiplomák osztását. A karnak idén hetvenegy díszdiplomása volt: az ünnepségen ötvenegyen vettek részt. Közülük egy fő hatvanöt, kettő hatvan, negyvennyolc pedig ötven esztendőővel ezelőtt szerezte meg diplomáját.
„A büszkeségeinknek ma két csoportja is jelen van: a ma itt tanuló hallgatói közösség kiválóságai, illetve azon tudós- és tanárkollégák, akik már nyugállományba vonultak, de mégis ehhez a karhoz kötődnek – innen indultak, szellemi épülésekben ez a kar meghatározó szerepet játszott, és történelmi megpróbáltatásokkal teli életpályájuk cégérként hirdeti ennek az intézménynek a szellemi erejét. Ebben a teremben hihetetlen történelmi időő sűrűsödik most össze. Ami közös – ezek a falak, a bölcsészkar, az Auditorium Maximum falai” – köszöntötte a dékán az ünnepelteket, majd hozzátette: a tehetségeknek a mai tömegképzésben nincs könnyű dolguk, és a mai társadalom nem mindig értékeli kellőképpen a bölcsész tudást, noha éppen ez segíthetne az értékzavarok kezelésében. Épp ezért a bölcsészek elhanyagoltságát kitűnő teljesítményükkel kell megcáfolni. Az ötven, hatvan, hatvanöt éve végzettek sikeres, tartalmas életpályájának szép példája inspirálja a ma generációját a tisztes helytállásra választott hivatásában – hangsúlyozta Almási Tibor.
Szembetűnő, hogy igen sok a közéletben, a tudományban, a szegedi felsőoktatásban kimagasló karriert befutó személyiség került ki az aranydiplomás, 1957-ben végzett évfolyamból: így péládul Ilia Mihály irodalomtörténész, a Tiszatáj korábbi főszerkesztője, Kulcsár Péter, a humanizmuskutatás első számú alakja, Juhász Antal, a néprajz tanszék korábbi vezetője, Kanyó Ferenc, a II. világháború történetének, Szeged emberveszteségének kutatója, aki a mai napig aktív oktató, vagy éppen Tóth Béla, a Somogyi-könyvtár korábbi igazgatója. „Meghatódva emlékszünk vissza, hiszen olyan nagy tanároknak a tanítványai voltunk, mint Mészöly Gedeon, Halász Előd, Nyíri Antal, Klemm Antal, Koltay-Kastner Jenő és mások, olyan nemzedéknek a tudását vehettük át, melyik a tizenkilencedik század végén volt fiatal. Az egyetem részéről az aranydiploma szép és nemes gesztus. Most folyt a vita, hogy hány éves az universitas – a lényeg, úgy vélem, mégiscsak az, hogy hány embert és mire nevel az egyetem; hogy azok, akik itt tanultak vagy tanulnak, mindig továbbvigyék az egyetem szakmai, tudományos hagyományait. Ennek fontosságát éreztük át ma is, az aranydiploma átvételekor” – fogalmazott Ilia Mihály. 
Az aranydiplomások nevében Juhász Antal mondott köszönetet, aki beszédében a hely szelleméhez kötődő néhány emlék mellett azt emelte ki, hogy olyan muníciót kaptak a bölcsészek, melynek révén az irodalmi műveltség, történelmi ismeretek és tájékozottság segítségével képesek voltak eligazodni a változó világban. Külön kiemelte, hogy tanáraikra tisztelettel, szeretettel, hálával emlékeznek, majd Ady Endre szavaival zárta gondolatait: „Bár zord a harc, megéri a világ, / Ha az ember az marad, ami volt: / Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”