Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A rendezvényen elsősorban a pedagógiai értékeléshez kapcsolódó empirikus vizsgálatok, innovatív értékelési módszerek, a pedagógiai értékelést a közoktatásban vagy a felsőoktatásban alkalmazó vizsgálatok, bemutató anyagok és fejlesztő programok kaptak helyet a szimpóziumok, előadások és poszterek témáiként.

„A pedagógiai értékelés a pedagógia azon empirikus része, amelyik az empirikus társadalom- és viselkedéstudományok módszereit alkalmazza. A szegedi kutatások hangsúlyosan jelen voltak a konferencián, amin az egyetemi oktatók és doktoranduszok, illetve néhány nappali tagozatos hallgató mellett gyakorló pedagógusok is részt vettek a pedagógiai értékelési szakértő tanártovábbképzésünknek köszönhetően" – mondta el Csíkos Csaba, a PÉK 2008 elnöke.

A konferencia nyitó plenáris előadását Vidákovich Tibor, az SZTE BTK Neveléstudományi Intézet docense tartotta a kompetenciaértékelési rendszerek értékeléselméleti szempontú elemzése témában. Néhány kompetenciaértékelő rendszerrel már Magyarországon is találkozunk, ilyen a PISA-vizsgálat vagy az országos kompetenciamérések – az azonban még nem oldódott meg, hogy hogyan áramolnak vissza a mérések eredményei a tapasztalatba, és milyen beavatkozásokkal fog javulni ezek révén az oktatás színvonala – tudtuk meg a docens előadásából.

Vidákovich Tibor három csoportba osztotta az úgynevezett jóságmutatókat, vagyis azokat a jellemzőket, amelyek alapján megítélhető, hogy jól működik-e az adott értékelés. Az első csoportban azokat a mutatókat említette, amelyek az értékelési szituációval és a feladatokkal kapcsolatosak. Ide tartozik például a feladatok életszerűsége, vagyis hogy a feladatok igyekezzenek valós szituációkat felidézni; továbbá hogy mennyire elgondolkodtatóak a feladatok, illetve az a kritérium, hogy azok ne kedvezzenek egyetlen csoportnak sem. A második kategóriába az értékelés szereplőivel kapcsolatos jellemzőket sorolta a docens, mint például hogy a szereplők mennyire fogadják el, hogy szükség van ilyen mérésekre. Szintén ide sorolandó az átláthatóság kritériuma, vagyis hogy minél jobban kell kommunikálni a mérések módszereit, a várható értékelési stratégiákat, azaz legyen átlátható a mérések működése. Az egyik legkomolyabb problémát a docens szerint az értékelés eredményeinek értelmezhetősége okozza, vagyis hogy a tanár és az iskola tudja-e, mit kell kezdeni a kapott eredményekkel. „Ezek a feladatok felszíni jelenségeket mutatnak, amik mögött többéves elmaradások bújhatnak meg, a fejlesztést pedig az alapoknál kell kezdeni" – emelte ki Vidákovich Tibor. A harmadik csoportba pedig a szakmai és társadalmi környezet szempontjait sorolta a docens, ide tartozik sok más mellett, hogy összehasonlíthatóak legyenek a mérések, illetve az, hogy hat-e az értékelés a rendszerre.

„Vidákovich Tibor kritikus hangvételű előadásában nagyon pontosan bemutatta, hogy milyen további kutatásokra, elmélyült elemzésekre van szükség ahhoz, hogy a ma oly gyakran használt ’kompetencia’ kifejezés valódi tartalommal telítődjön" – fogalmazott Csapó Benő, a Neveléstudományi Intézet vezetője. „Luxemburgi kollégáink, Martin Romain és Thibaud Latour előadása felvázolta, milyen feltételei vannak egy online tesztelésre alkalmas értékelési rendszer létrehozásának. Számunkra ez azért is különösen fontos, mert mi is egy ilyen rendszer kifejlesztésén dolgozunk" – tudtuk meg az intézetvezetőtől. Eckhard Klieme, a frankfurti DIPF (Deutsches Institut für Internationale Pädagogische Forschung) igazgató professzorának előadása egy másik nemzetközi tendenciára mutatott rá: a nagy, rendszerszintű felmérések (mint amilyen a PISA is) problémáinak megoldása után, a figyelem – és a kutatási kapacitás – az iskolai, osztálytermi folyamatok felé fordul, és a tanulók egyéni fejlődését segítő értékelési módszerek kidolgozása kerül előtérbe, amely a szegedi kutatásokban is mindig nagy hangsúlyt kapott. A folyamatban levő kutatási programok is még inkább ebbe az irányba tartanak.

Az eddigi konferenciákat tekintve Csapó Benő szerint feltétlenül kirajzolódik a világos fejlődési ív. „Az utóbbi három év alatt fokozatosan javult a bírálatra benyújtott anyagok minősége, és egyre igényesebbek lettek maguk a prezentációk is. A szakmai ’pezsgésnek’ voltak látható jelei is: a hallgatóság sokat mozgott a párhuzamos szekciók között, mert mindegyik helyen voltak olyan előadások, amelyekről nem akartak lemaradni” – fogalmazott az intézetvezető.

Csapó Benő azt is elmondta: szeretné, ha a későbbiekben tovább növekedne a nemzetközi dimenzió például azáltal, hogy az elmélyültebb műhelymunkára, személyes konzultációkra alkalmas nemzetközi workshopot kapcsolnak a konferenciához.