Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Ho­gyan íté­li meg a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem nem­zet­kö­zi kap­cso­la­ta­it, s mi­lyen szem­pontok sze­rint szer­vez­né eze­ket a kö­vet­ke­zők­ben?
– Rend­kí­vül fon­tos­nak tar­tom, hogy az uni­ver­si­tas va­ló­ban uni­ver­si­tas le­gyen, te­hát ne csak mi­nél szé­le­sebb kör­ben ta­nít­sa és ku­tas­sa a tu­do­má­nyo­kat, ha­nem leg­alább ilyen szé­les kör­ben ren­del­kez­zen nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok­kal. Hit­val­lá­som sze­rint min­den egyes pro­duk­ció csak ak­kor mér­he­tő meg, ha az nem­zet­kö­zi szin­ten is el­fo­ga­dott, és csak ak­kor iga­zán egye­te­mi szin­tű, ha az or­szág ha­tá­ra­in kí­vül is je­len­tő­ség­gel bír. Ar­ra tö­rek­szünk, hogy to­vább­ra is nem­zet­kö­zi szin­tű ku­ta­tá­sok foly­ja­nak ezen az egye­te­men. A nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok vo­nat­ko­zá­sá­ban az is cé­lom, hogy a kül­föl­di hall­ga­tó­ink szá­mát nö­vel­ni tud­juk. Bi­zo­nyos ka­ro­kon (gon­do­lok itt el­ső­sor­ban az ÁOK-ra) nagy­sze­rű­en mű­kö­dik a kül­ho­ni di­á­kok ide­csá­bí­tá­sa, de meg kell ta­lál­nunk azo­kat a mó­do­kat, hogy ezt ki­ter­jes­­szük a töb­bi fa­kul­tás­ra is, s mi­nél több te­het­sé­ges, kül­föld­ön élő fi­a­tal­em­bert ké­pez­zünk ki a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­te­men. Eh­hez kap­cso­ló­dik majd a mun­kám köz­kap­cso­la­ti ré­sze, mely el­ső­sor­ban ar­ra fó­ku­szál, hogy az SZTE is­mert­sé­ge és nép­sze­rű­sé­ge mi­nél job­ban nö­ve­ked­jék, Sze­ge­den és Csong­rád me­gyén kí­vül is, hi­szen ez­ál­tal tud­juk a kö­zép­is­ko­lát be­fe­je­ző kor­osz­tály­ok leg­te­het­sé­ge­sebb di­ák­ja­it meg­sze­rez­ni. Nem elég a jó ta­nár, leg­alább an­­nyi­ra szük­sé­günk van a jó hall­ga­tók­ra is! S nem elég vár­ni ar­ra, hogy meg­ta­lál­nak ben­nün­ket, ha­nem ne­künk kell lé­pé­se­ket ten­nünk fe­lé­jük: er­re meg­ke­res­sük a meg­fe­le­lő stra­té­gi­á­kat a tu­do­mány nép­sze­rű­sí­té­sé­től kezd­ve az egyéb csa­tor­nák hasz­ná­la­tá­ig.
– Kör­vo­na­la­zód­nak az el­ső konk­rét fel­ada­tok is ezen a te­rü­le­ten?
– Úgy gon­do­lom, fon­tos, hogy meg­tart­suk az ed­dig el­ért ered­mé­nye­in­ket, il­let­ve akad­nak olyan szeg­men­sek is, me­lyek­re a ko­ráb­bi­ak­nál na­gyobb fi­gyel­met kell szen­tel­ni. Ilyen pél­dá­ul, hogy akár kül­föl­di szak­em­be­re­ket csá­bít­sunk ide azok­ra a tu­do­mány­te­rü­le­tek­re, me­lyek az SZTE-n nin­cse­nek kel­lő­kép­pen kép­vi­sel­ne, ugyan­ak­kor az egye­tem és az or­szág szem­pont­já­ból fon­tos, hogy ezek a ku­ta­tá­sok is meg­in­dul­ja­nak ná­lunk. Szin­tén dol­goz­nunk kell azért, hogy mi­nél ha­ma­rabb mi­nél na­gyobb szá­mú kül­föl­di di­á­kot hoz­zunk Sze­ged­re. Mint már utal­tam rá, az or­vos­ka­ron re­me­kül mű­kö­dik az an­gol és a né­met nyel­vű kép­zés, s más fa­kul­tá­so­kon is ta­lá­lunk po­zi­tív pél­dá­kat, de vi­lá­go­san lát­szik az is, hogy ren­ge­teg még a ki­ak­ná­zat­lan le­he­tő­ség az in­téz­mény­ben. Nagy of­fen­zí­vát fo­gunk in­dí­ta­ni – el­ső­sor­ban az inter­neten – azért, hogy ahon­nan csak le­het, Sze­ged­re csá­bít­suk a hall­ga­tó­kat. ők ter­mé­sze­te­sen nem a ma­gyar adó­fi­ze­tők pén­zén fog­nak ta­nul­ni, ha­nem tan­díj el­le­né­ben. Még a nem­zet­kö­zi te­rü­let­hez kap­cso­lód­va sze­ret­ném el­mon­da­ni, lé­nye­ges­nek tar­tom, hogy a hall­ga­tó­ink mi­nél na­gyobb szám­ban ve­gye­nek részt kül­föl­di rész­kép­zé­se­ken, ok­ta­tó­ink kap­cso­lód­ja­nak be kül­föl­di ku­ta­tó­in­té­ze­tek mun­ká­já­ba, hogy az­tán ha­za­tér­ve gaz­da­gít­has­sák az itt­ho­ni is­me­re­te­ket is.
– Mi­lyen mar­ke­ting-, il­let­ve mé­dia­stra­té­gi­át kép­zel el az SZTE szá­má­ra?
– Vé­le­mé­nyem sze­rint meg­fe­le­lő az egye­te­mi is­mert­sé­ge az or­szág­ban meg­fe­le­lő, ám et­től füg­get­le­nül van­nak még tar­ta­lé­kok, me­lye­ket ki kell hasz­nál­ni. Min­de­nek­előtt az egye­te­men be­lü­li le­he­tő­sé­gek és erő­for­rás­ok ko­or­di­nál­tabb ki­hasz­ná­lá­sá­ra és az erő­tel­je­sebb kül­ső meg­je­le­nés­re gon­do­lok. Ügyel­ni kell ar­ra, hogy a há­rom dél-al­föl­di me­gyén túl is min­den­hol meg­je­len­jen az SZTE, s eh­hez min­den esz­közt igény­be ve­gyünk. Fel­me­rült egy egye­te­mi te­le­ví­zió, il­let­ve inter­netes új­ság meg­szer­ve­zé­se is, ami biz­to­sí­ta­ná, hogy ok­ta­tó­ink­hoz mi­nél könnyeb­ben és köz­vet­le­nebb mó­don el­ér­je­nek az igé­nyek, il­let­ve hogy ők eze­ken a csa­tor­ná­kon ke­resz­tül is el­ér­jék a szak­mát, a szé­le­sebb köz­vé­le­ményt és a le­en­dő di­á­ko­kat. Két in­té­ze­tünk fog­lal­ko­zik mé­dia­szak­em­be­rek kép­zé­sé­vel, fon­tos len­ne ezen erők egye­sí­té­se is. Cé­lul kell ki­tűz­nünk, hogy az egész vi­lá­gon el­ér­jük és in­for­má­ci­ók­kal lás­suk el a ma­gyar nyel­vű mé­di­u­mo­kat, me­lyek au­ten­ti­kus mó­don tá­jé­koz­tat­nak a ná­lunk fo­lyó ku­ta­tá­sok­ról, ered­mé­nye­ink­ről, ok­ta­tá­si mun­kánk­ról.

Pin­tér M. La­jos