Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Há­rom hó­nap­ja töl­ti be a dé­ká­ni tiszt­sé­get az ETSZK-n. Mit te­kint el­sőd­le­ges fel­ada­tá­nak?
– A leg­el­ső­nek és leg­fon­to­sabb­nak ter­mé­sze­te­sen az ok­ta­tást tar­tom, az ok­ta­tás szín­vo­na­lá­nak meg­tar­tá­sát, le­he­tő­ség sze­rint pe­dig eme­lé­sét. Ezen­kí­vül a le­he­tő­sé­gét ja­ví­ta­ni an­nak, hogy mind az ok­ta­tók, mind a hall­ga­tók tud­ja­nak tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gük­kel fog­lal­koz­ni, ezen a té­ren fej­lőd­ni. Per­sze ez szo­ros össze­füg­gés­ben van a kar – és az egész egye­tem – anya­gi hely­ze­té­vel, ami saj­nos nem a leg­jobb. Pe­dig an­nak, hogy nem­zet­kö­zi­leg el­fo­ga­dott ku­ta­tá­so­kat vé­gez­zünk, nyil­ván­va­ló­an van­nak fi­nan­ci­á­lis kö­ve­tel­mé­nyei – az egész­ség­tu­do­mány nagy ré­szén ugyan­is fon­tos, hogy le­gye­nek olyan fel­sze­re­lé­se­ink és be­ren­de­zé­se­ink, ame­lyek le­he­tő­vé te­szik az ered­mé­nyes mun­kát. A har­ma­dik: pró­bá­lom szor­gal­maz­ni a sa­ját ok­ta­tó­ink tu­do­má­nyos ha­la­dá­sát; ezt az egye­tem meg is kö­ve­te­li tő­lünk, hi­szen úgy tu­dunk bi­zo­nyos ok­ta­tói stá­tu­szo­kat be­töl­te­ni, ha meg­van a meg­fe­le­lő mi­nő­sí­té­sük. An­nak pe­dig, aki tar­tó­san a fel­ső­ok­ta­tás­ban ok­tat, a na­pi tu­do­mányt is is­mer­nie kell.

Az ETSZK új dékánja a legfontosabbnak az oktatási színvonal további emelését tartja. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

– Ön több mint ti­zen­há­rom éve él Sze­ge­den, de ta­ná­ri pá­lyá­ját ha­ma­rabb kezd­te, bár so­sem ter­vez­te, hogy ta­ní­ta­ni fog. Mi ve­zet­te még­is ar­ra, hogy ok­ta­tó le­gyen?
– Szak­má­mat te­kint­ve gyógy­tor­nász va­gyok. Azt hi­szem, in­nen le­het szár­maz­tat­ni a ta­ní­tás irán­ti sze­re­te­te­met, mert egyéb­ként na­gyon iz­gu­lós va­gyok, épp ezért nem is gon­dol­tam vol­na, hogy va­la­ha ka­ted­rá­ra ál­lok. Gyógy­tor­nász­ként azon­ban a be­te­get ta­ní­ta­ni kell, sőt, nem­csak őt, ha­nem a hoz­zá­tar­to­zó­kat is. Ez adott egy­faj­ta ru­tint, amit ké­sőbb, ami­kor gya­kor­lat­ve­ze­tő­nek kér­tek fel még „szü­lő­vá­ro­som­ban”, Mis­kol­con, hasz­no­sí­ta­ni tud­tam. Itt sze­re­tem meg a ta­ní­tást, és at­tól kezd­ve ezen a pá­lyán va­gyok.

Bar­nai Má­ria 1957-ben szü­le­tett Kisvárdán. 1975-ben érett­sé­gi­zett Mis­kol­con, majd 1979-ben Bu­da­pes­ten vég­zett az OTKI-n (Or­vo­si To­vább­kép­ző In­té­zet Egész­ség­ügyi Fő­is­ko­lai Ka­ra). A Mis­kol­ci Me­gyei Kór­ház Gyer­mekre­ha­bil­itá­ciós Osz­tá­lyán dol­go­zott mint gyógy­tor­nász, Sze­ge­den 1996 óta él. PhD-diplomáját a Pé­csi Tu­do­mány­egye­te­men sze­rez­te 2008-ban. 2008 óta az SZTE ETSZK Fizioterápiás Tan­szék­ének tan­szék­ve­ze­tő­je. 2010 jú­li­u­sá­tól az ETSZK dé­kán­ja. Két fel­nőtt lá­nya van. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

– Emel­lett a ku­ta­tás is fon­tos sze­re­pet tölt be az éle­té­ben, ter­he­lés-élet­ta­ni vizs­gá­la­to­kat vé­gez. Ez mit ta­kar?
– Sok min­dent vizs­gá­lunk, pél­dá­ul hogy ho­gyan re­a­gál a szer­ve­zet egyes ter­he­lé­si szi­tu­á­ci­ók­ban (mint a fu­tó­pa­don va­ló edzés, ke­rék­pá­ro­zás stb.). Vizs­gál­tuk egy idő­ben azt is, hogy a ter­he­lés ab­ba­ha­gyá­sa után mennyi idő alatt áll hely­re a gáz­cse­rénk. Je­len­leg az az ak­tu­á­lis ku­ta­tá­si té­mánk, hogy a kü­lön­bö­ző tré­ning­tí­pu­sok kö­zül me­lyik ho­gyan hat a bőr alat­ti zsír­ré­teg­re, va­gyis me­lyik fo­gyaszt a leg­job­ban. Metabo­likus szind­ró­más pá­ci­en­sek edzés­prog­ram­ja­it tesz­tel­jük, most épp egy újabb nem­zet­kö­zi tren­det pró­bá­lunk ki a gya­kor­lat­ban, hogy az tény­leg ha­tá­sos-e. A hall­ga­tók nagy lel­ke­se­dés­sel vég­zik mind a ku­ta­tó­mun­kát, mind az edzés­prog­ra­mot.
– A ku­ta­tá­sa­i­ra és az ok­ta­tás­ra azon­ban dé­ká­ni fel­ada­tai mi­att ke­ve­sebb ide­je jut. Men­­nyi­re meg­ter­he­lő új mun­ka­kö­re?
– Ne­héz, az biz­tos. Na­gyon sok olyan mun­ka van ben­ne, ami­lyen­ben ed­dig nem volt ré­szem, és sok időt vesz igény­be: pél­dá­ul a le­ve­le­zé­se­ket le­bo­nyo­lí­ta­ni vagy tár­gyal­ni. Ez sok ener­gi­át el­vesz, de sze­ren­csé­re na­gyon jó he­lyet­te­se­im van­nak, és a dé­ká­ni tit­kár­ság jól vég­zi a dol­gát, sok se­gít­sé­get ka­pok tő­lük. Ola­jo­zot­tan mű­kö­dik a rend­szer – amit elő­döm­nek, Po­gány Mag­dol­ná­nak kö­szön­he­tek –, és ez nagy­ban meg­kön­­nyí­tet­te a dé­ká­ni pá­lyám in­du­lá­sát. Iga­zá­ból egy hó­nap­ja tart a ke­mé­nyebb mun­ka, hi­szen csak most in­dult a tan­év. Úgy gon­do­lom, a kö­vet­ke­ző fél­év so­rán fog el­dől­ni, hogy tu­dok-e azon az úton ha­lad­ni, amit el­gon­dol­tam, vagy el kell tő­le tér­nem.
– Ki­ne­ve­zé­se­kor mik vol­tak cél­ki­tű­zé­sei? Ter­vez vál­toz­ta­tá­so­kat?
– A ve­ze­tés­ben nem hi­szem, mert egy jól mű­kö­dő rend­szer élé­re ke­rül­tem. Fon­tos per­sze, hogy olyan kol­lé­gák le­gye­nek kö­rü­löt­tem, akik­kel jól tu­dunk együtt dol­goz­ni. Úgy ter­vez­tem, és re­mé­lem, ezt meg is tu­dom va­ló­sí­ta­ni, hogy a töb­bi kar­ral, ahon­nan van­nak ven­dég­ok­ta­tó­ink, erő­sít­sük a kap­cso­la­tot. Itt el­ső­sor­ban az ÁOK-ra gon­do­lok, csak ve­lük együtt­mű­kö­dés­ben tu­dom el­kép­zel­ni az ok­ta­tást, de ter­mé­sze­te­sen fon­tos a töb­bi fa­kul­tás­sal is a jó kap­cso­lat ápo­lá­sa. Ezen­kí­vül vol­tak el­kép­ze­lé­se­im ar­ról is, hogy mit le­het­ne fej­lesz­te­ni: itt fő­ként az ok­ta­tók kép­zé­sé­re gon­do­lok, a pá­lyá­za­ti le­he­tő­sé­gek ja­ví­tá­sá­ra és a sza­kos, spe­ci­fi­kus jegy­ze­tek be­szer­zé­sé­re, mert ab­ból ke­vés van. Ezért ez utób­bi­ak­ból vagy ír­ni kell úja­kat, vagy már be­vált, nem­zet­kö­zi tan­köny­ve­ket le­for­dí­ta­ni; ezen so­kat dol­go­zunk a kol­lé­gák­kal. Sze­ren­csém van, hogy itt egy olyan csa­pat mű­kö­dik, ame­lyik jól együtt tud dol­goz­ni. Azt hi­szem, egy ilyen vo­lu­me­nű fel­adat­ba, mint ami­lyen a dé­ká­ni tiszt­ség be­töl­té­se, nem is le­het be­le­vág­ni anél­kül, hogy az em­ber érez­né a kol­lé­gái tá­mo­ga­tá­sát. Az ő rá­be­szé­lé­sük­re ad­tam be a pá­lyá­za­tot, de per­sze ne­kem is vol­tak ilyen am­bí­ci­ó­im.
– Dé­kán­ként job­ban be­le­lát a kar mű­kö­dé­sé­be, mint ko­ráb­ban. Ho­gyan íté­li meg az ETSZK hely­ze­tét?
– Mind a hall­ga­tói, mind az ok­ta­tói lét­szá­mot te­kint­ve a kö­zép­me­zőny­ben fog­la­lunk he­lyet. Ami az itt ok­ta­tott sza­ko­kat il­le­ti, akár­mi­lyen egész­sé­ges is egy tár­sa­da­lom, azok­ra min­dig szük­ség lesz. Sőt, úgy vé­lem, az el­he­lyez­ke­dé­si le­he­tő­sé­gei is igen jók a friss dip­lo­má­sa­ink­nak, hi­szen nem­csak a köz­egész­ség­ügy­ben tud­nak mun­kát ta­lál­ni, ha­nem a well­ness-s­zol­gál­tatá­sok és a meg­elő­ző, egész­ség­meg­őr­ző prog­ra­mok te­rén is ke­re­set­tek szak­em­be­re­ink. A kép­zé­se­ink pe­dig rend­kí­vül szí­ne­sek és vál­to­za­to­sak, ez­ál­tal pe­dig nép­sze­rű­ek – és re­mé­lem, egy­re in­kább azok lesz­nek.

Tóth Ilo­na