Szegedi Tudományegyetem | Tavaszi fontos

Archívum

2008

4. szám - 2008. március 3.

Fókusz

Tavaszi fontos

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Onnan lehet tudni, hogy tavasz van, és hogy mindeközben ez a tavasz milyen természetellenes, hogy a Zeneművészeti Kar épületéből nem nehézkes Beethoven-szimfónia robaja szűrődik ki, hanem egy Mika-szám akkordjai. Komolyan. A természetellenességet pedig úgy tessék érteni, hogy a természetnek ellentmond, ha egy hét leforgása alatt a legvastagabb kabátunkat a legvékonyabbra kell cserélnünk, már ha nem felejtjük el ezt az egész kabátmizériát.

A fontos dolgok ugyanis mindig az utcán történnek. Erre bármelyik egyetemista rájöhet, akinek több napot kell a TIK-ben könyvek halmai között töltenie. Mert az alvásban és a tanulásban nem az a közös, hogy mindkettő unalmas volna, ó dehogy, a hasonlóság csupán annyi, hogy mindkét tevékenység közben úgy telik az idő, hogy utána nehéz számot adni róla, mit is csináltunk az elmúlt órákban. Pedig az elmerengő percek éppoly fontosak, mint a könyv fölé görnyedők: ekkor jöhetünk rá, hogy a fontos dolgok az utcán történnek. És ezen az sem változtat, hogy aki az utcáról benéz egy ablakon, úgy gondolja, az a fontos, mert a fontos dolgok mindig ott történnek, ahol nem vagyunk.

Mert ki merné állítani, nem fontos, hogy a bölcsészkar és a könyvtár közé kiültek piknikezni az emberek. Hogy hosszú árnyakat vetnek a rohanó kutyák. Hogy úgy tűnik, azért áll fel egy lány egy lépcsőfokra, hogy egymagas legyen a vele szemközti fiúval, szélesen hadonászva veszekszik vele, aztán megfogja a fiú kezét, ráteszi a derekára, de a fiú keze, akár egy rongybábúé, tartás nélkül lehanyatlik, a lány újra megfogja a fiú kezét, újra ráteszi a derekára, az megint lehanyatlik, a lány újra felveszi, és így tovább, míg a fiú nyakába nem borul, olyan teátrálisan, hogy azt a harmadik emeltről is látni, nem csak az elsőről, ahol mi ülünk. A fontos dolgok tehát mindig az utcán történnek, csak véletlenül látjuk meg, és véletlenül halljuk meg őket – a baj csak az, hogy soha nem tudhatjuk, mi is történik valójában: miért játszik valaki Mikát, és mit érez a fiú a napsütésben.

Turi Tímea