Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

 

A bi­zott­ság az aláb­bi ál­lás­fog­la­lá­sát az ed­di­gi szak­iro­da­lom, az egye­te­mi új­ság­ban le­zaj­lott vi­ta, a fel­kért szak­ér­tők vé­le­mé­nyei, a má­jus 2-iki tu­do­má­nyos kon­fe­ren­cia ta­pasz­ta­la­tai és több egye­te­mi kol­lé­gá­nak a bi­zott­ság­hoz írás­ban el­jut­ta­tott hoz­zá­szó­lá­sa alap­ján ala­kí­tot­ta ki.
Egye­te­münk 2006-os hi­va­ta­los akkreditációs ok­má­nyá­nak be­ve­ze­tő­jé­ben az ol­vas­ha­tó, hogy az SZTE iden­ti­tás­tu­da­tá­nak öt alap­pil­lé­re van, s ezek kö­zül a fel­so­ro­lás­ban el­ső he­lyen áll Ko­lozs­vár az át­men­tett ha­gyo­mánnyal. A ko­lozs­vá­ri ha­gyo­mány alap­ja az er­dé­lyi egye­tem esz­mé­je, amely elő­ször Bá­tho­ry fe­je­de­lem ko­lozs­vá­ri is­ko­lá­já­ban öl­tött tes­tet 1581-ben. Az egye­tem lé­te­sí­té­sé­nek ki­emel­ke­dő fon­tos­sá­gú gon­do­la­ta a Bá­tho­ry­-örök­sé­get fel­vál­la­ló, 1872-es ala­pí­tá­sú ko­lozs­vá­ri tu­do­mány­egye­tem Sze­ged­re köl­tö­zé­sé­vel 1921-ben vá­ro­sunk­ban is meg­va­ló­sult. Ez a tény az­óta je­len­tő­sen be­fo­lyá­sol­ja Sze­ged, a ré­gió és az egész or­szág szel­le­mi-kul­tu­rá­lis éle­tét. Ily mó­don a tör­té­ne­lem so­rán fo­lya­ma­to­san meg­úju­ló s ál­lan­dó­an je­len lé­vő egye­te­mi esz­me és gon­do­lat több év­szá­za­dos hi­dat te­remt a nem­ze­ti múl­tunk­hoz tar­to­zó, Bá­tho­ry ala­pí­tot­ta egye­tem és a mai nagy hí­rű sze­ge­di universitas kö­zött, s ez­ál­tal a Bá­tho­ry­-fé­le is­ko­la a kez­de­tét ké­pe­zi egye­te­münk tör­té­ne­té­nek.

Ezek alap­ján bi­zott­sá­gunk ja­va­sol­ja, hogy a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem – a ko­lozs­vá­ri ha­gyo­mány bir­to­ká­ban – te­kint­se ma­gát a Bá­tho­ry Ist­ván ál­tal ala­pí­tott egye­tem (academia, universitas) utó­dá­nak, szel­le­mi örö­kö­sé­nek, s az egye­tem ala­pí­tá­si évét 1581-re ve­zes­se vis­­sza.

A bi­zott­ság ja­vas­la­tá­nak rész­le­tes el­vi-szak­mai in­dok­lá­sa a kö­vet­ke­ző.

Az 1581. má­jus 12-iki ala­pí­tó ok­le­vél sze­rint Bá­tho­ry Ist­ván len­gyel ki­rály, lit­ván nagy­her­ceg, er­dé­lyi fe­je­de­lem Ko­lozs­vá­rott de iure két­ka­rú (böl­csé­sze­ti és hit­tu­do­má­nyi fa­kul­tás­sal ren­del­ke­ző) je­zsu­i­ta egye­tem (academia) fel­ál­lí­tá­sá­ról in­téz­ke­dett a je­zsu­i­ták ko­lozs­vá­ri kol­lé­gi­u­ma ke­re­te­in be­lül – az ál­ta­lá­nos je­zsu­i­ta gya­kor­lat­nak meg­fe­le­lő­en. En­nek nyo­mán a gaz­dag anya­gi hát­tér bir­to­ká­ban de facto meg­kez­dő­dött az academia (má­sik ne­vén: universitas) meg­szer­ve­zé­se és a fel­ső­fo­kú ok­ta­tás fo­ko­za­tos be­in­dí­tá­sa. A for­rá­sok bi­zo­nyít­ják: a Bá­tho­ry­-fé­le aka­dé­mia eu­ró­pai hí­rű (spa­nyol, fran­cia, olasz, né­met, len­gyel és ma­gyar) tu­dós pro­fes­­szo­rai ré­vén 1585-től a böl­csé­szet te­rén egye­te­mi szin­tű ok­ta­tást vég­zett, de be­in­dult a te­o­ló­gia (hit­tu­do­mány) ma­gas fo­kú ta­ní­tá­sa is. Az in­téz­mény egye­te­mi jel­le­gét mu­tat­ja az is, hogy Bá­tho­ry fe­je­de­lem fel­ru­ház­ta tu­do­má­nyos fo­ko­za­tok oda­íté­lé­sé­nek jo­gá­val is. A kor­szak­ban ma­gyar föl­dön ez az aka­dé­mia volt az egyet­len fel­ső­fo­kú is­ko­la.

A po­li­ti­kai küz­del­mek, val­lá­si vil­lon­gá­sok azon­ban meg­aka­dá­lyoz­ták azt, hogy a je­zsu­i­ta aka­dé­mia (szak­nyel­ven: cson­ka egye­tem) szer­ve­ze­ti éle­te és kép­zé­si te­vé­keny­sé­ge vég­le­ge­sen el­ér­je a klas­­szi­kus egye­te­mi szin­tet, mint­hogy az uni­tá­ri­us pol­gá­rok a je­zsu­i­tá­kat 1588-ban, majd 1603-ban is ki­űz­ték szék­hely­ük­ről. A vi­szon­tag­sá­gos hely­zet­ben az aka­dé­mia ok­le­ve­les pá­pai meg­erő­sí­tést fel­té­te­lez­he­tő­en nem ka­pott, de ilyen bul­lá­val a nagy­szom­ba­ti és a kas­sai egye­tem sem ren­del­ke­zett, ugyan­ak­kor a kas­sai egye­tem 1660-as fel­ál­lí­tá­sa­kor a nagy­szom­ba­ti aka­dé­mia mel­lett a ko­lozs­vá­ri egye­tem is min­tá­ul szol­gált az ala­pí­tó ma­gyar ki­rály szá­má­ra.

A kiűzött je­zsu­i­ták már 1624-től gim­ná­zi­u­mot mű­köd­tet­tek Kolozsmonostoron, majd Ko­lozs­vá­rott, 1698-tól pe­dig bi­zo­nyít­ha­tó – a Bá­tho­ry­-fé­le aka­dé­mi­át tu­da­to­san meg­újí­tó is­ko­lá­ban – a te­o­ló­gia mel­lett a fel­ső­fo­kú (böl­csé­sze­ti jel­le­gű) je­zsu­i­ta ok­ta­tás fo­lya­ma­tos je­len­lé­te Ko­lozs­vá­rott egé­szen 1784/86-ig. I. Li­pót in­téz­ke­dé­se foly­tán 1698-tól academia, 1753-tól pe­dig Má­ria Te­ré­zia jó­vol­tá­ból universitas né­ven sze­re­pel az in­téz­mény, amely a XVIII. szá­zad ele­jé­től rend­sze­re­sen adott ki tu­do­má­nyos fo­ko­za­to­kat. Az egye­tem­nek 1774-ben jo­gi ka­ra lé­te­sült, 1775-től be­in­dult az or­vos­kép­zés is.

A fel­ső­fo­kú ok­ta­tás­ban hosszabb meg­sza­kí­tá­sok (ld. 1603-1698) más eu­ró­pai egye­te­mek tör­té­ne­té­ben is meg­fi­gyel­he­tők (pl. Vilna: 1832-1919, Pécs: 1541-1923). Az 1784/86-ban fel­ső­fo­kú aka­dé­mi­ai lí­ce­um­má vissza­mi­nő­sí­tett is­ko­lá­ból ala­kult ki a Jog­aka­dé­mia és az Or­vos-se­bé­sze­ti in­té­zet. E ket­tő fő­is­ko­lai in­téz­mény lett az alap­ja az 1872-ben fel­ál­lí­tott ko­lozs­vá­ri ma­gyar ki­rá­lyi tu­do­mány­egye­tem­nek, amely kez­det­től fog­va ma­gá­é­nak val­lot­ta a Bá­tho­ry­-fé­le egye­tem szel­le­mi örök­sé­gét. Ami­kor az Er­dély­ből 1919-ban el­ül­dö­zött egye­tem 1921-ben ide­ig­le­ne­sen Sze­ge­den nyert el­he­lye­zést és be­fo­ga­dó ott­hont, ezt az örök­sé­get tu­da­to­san ma­gá­val hoz­ta (l. a sze­ge­di Pantheonban az egye­tem­ala­pí­tó Bá­tho­ry fe­je­de­lem 1930-as szob­rát). Fon­tos: 1921-ben nem tör­tént Sze­ge­den egye­tem­ala­pí­tás. Az két­ség­te­len vi­szont, hogy – a vá­ros és a mű­ve­lő­dé­si kor­mány­zat nagy­fo­kú ál­do­zat­vál­la­lá­sa foly­tán – ek­kor ma­gas szin­tű egye­te­mi ok­ta­tás in­dult el Sze­ge­den.

A fel­ső­fo­kú ok­ta­tás és a szel­le­mi tra­dí­ció fo­lya­ma­tos­sá­ga mel­lett az ös­­sze­füg­gő tör­té­ne­ti ívet az is bi­zo­nyít­ja, hogy 1940-ben az egye­tem ket­té­vált: az egy­ko­ri ko­lozs­vá­ri Fe­renc Jó­zsef Tu­do­mány­egye­tem­nek csak egy (ki­sebb) ré­sze köl­tö­zött vis­­sza ősi szék­he­lyé­re, a má­sik (na­gyob­bik) rész – a ta­ná­ri kar és a di­á­kok zö­me, a la­bo­ra­tó­ri­u­mok fel­sze­re­lé­se és a tel­jes könyv­tár – Sze­ge­den ma­radt, itt foly­tat­ta to­vább mun­ká­ját. En­nek csu­pán jo­gi szen­te­sí­té­se volt az 1940-es par­la­men­ti ak­tus a sze­ge­di Hor­thy Mik­lós Tu­do­mány­egye­tem fel­ál­lí­tá­sá­ról.

Er­re a sa­já­tos hely­zet­re és a kö­zös ko­lozs­vá­ri örök­ség tu­da­tos vál­la­lá­sá­ra vi­lá­go­san utalt 1940-es rek­to­ri be­szé­dé­ben a No­bel-dí­jas Szent-Györ­gyi Al­bert: „Jo­gi­lag új egye­tem va­gyunk, de a mi gyö­ke­re­ink is mes­­sze nyúl­nak vissza, és sem­mi­fé­le jo­gi for­mu­la nem fe­je­zi ki azt a ben­ső­sé­ges vi­szonyt, amely min­ket a ko­lozs­vá­ri Fe­renc Jó­zsef Tu­do­mány­egye­tem­hez köt. Mi egy törzs­nek va­gyunk két haj­tá­sa, mi együtt me­len­get­tük 20 esz­ten­dőn ke­resz­tül Er­dély egye­te­mé­nek gon­do­la­tát.” Ép­pen ezek mi­att 1940-et a gya­kor­lat­ban sem a hi­va­ta­los fel­fo­gás, sem a szé­les köz­vé­le­mény ér­dem­le­ge­sen nem te­kin­tet­te ala­pí­tá­si év­nek (l. pél­dá­ul az 1971-es év­for­du­ló ki­ad­vá­nya­it)!

1945 után ugyan el­hall­gat­ták a ko­lozs­vá­ri örök­sé­get, de ki­ir­ta­ni nem tud­ták, s a rend­szer­vál­tás nyo­mán új­já­é­ledt, mi­ként azt az új egye­te­mi al­ma­nac­hok és ké­zi­köny­vek is jel­zik.

A bi­zott­ság ja­vas­la­ta és a senatus szu­ve­rén dön­té­se nem­zet­kö­zi ös­­sze­füg­gés­be ke­rül, hi­szen a je­len­le­gi ko­lozs­vá­ri Babes-Bolyai egye­tem 2004-ben az­zal vál­lal­ta fel a Bá­tho­ry ala­pí­tot­ta egye­tem örök­sé­gét, hogy in­téz­mé­nyé­nek ala­pí­tá­si dá­tu­má­ul 1581-et je­löl­te meg. Az eu­ró­pai egye­tem­tör­té­net­ben szá­mos pél­da van ar­ra, hogy több uni­ver­zi­tás is – kö­zös ere­det okán – ugyan­at­tól az idő­pont­tól szá­mít­ja a ma­ga lé­te­zé­sét (pl. 1635: EL­TE, PPTE, Tyrnavai Egye­tem). Az ala­pí­tás vis­­sza­me­nő­le­ges meg­ál­la­pí­tá­sá­ra is­mert pél­da Pécs ese­te: a pé­csi egye­tem kez­det­ben 1923-tól kel­tez­te ma­gát, de az 1960-as évek­ben hi­va­ta­lo­san át­tért az 1367-es dá­tum­ra (mai cí­me­ré­ben is ez sze­re­pel). Ha­son­ló­an járt el a nagy hí­rű bo­lo­gnai egye­tem is, ami­kor a XIX. szá­zad vé­gén a vi­ta­tott év­szám­ok – 1088, 1155, 1253, 1317 – kö­zül 1088-ra (jo­gi is­me­re­te­ket ok­ta­tó kis ma­gán­is­ko­la meg­ala­ku­lá­sá­ra) da­tál­ta vis­­sza meg­ala­pí­tá­sát.

Fon­tos hang­sú­lyoz­ni: 1581 kö­zös örök­ség a ma­gyar és a ro­mán tu­do­má­nyos­ság és kul­tú­ra szá­má­ra, egy je­len­tős ta­lál­ko­zá­si pont, amely nem el­vá­laszt­ja, ha­nem ös­­sze­kö­ti a két né­pet egy­más­sal. Ha a senatus el­fo­gad­ja elő­ter­jesz­té­sün­ket, ak­kor a mi egye­te­münk is büsz­kén vall­hat­ja azt, amit a mai ko­lozs­vá­ri uni­ver­zi­tás új cí­me­ré­nek jel­mon­da­ta az 1581-es ala­pí­tá­si év­szám fe­lett hir­det: „Traditio nostra unacum Europae virtutibus splendet”. 

 

Sze­ged, 2007. má­jus 31.

 

egye­te­mi ta­nár,

a bi­zott­ság el­nö­ke

 

egye­te­mi ta­nár,

a bi­zott­ság tag­ja

 

egye­te­mi ta­nár,

a bi­zott­ság tag­ja

 

egye­te­mi docens,

a bi­zott­ság tag­ja

 

PS. Ba­lázs Mi­hály egye­te­mi ta­nár, pro­fes­­szor az ülés­ről ki­men­tet­te ma­gát.