Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas szegedi professzor első magyar életrajzi kötetében (Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény. Szeged, 1989. 369 oldal. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XV.) dédapjáról és nagyapjáról csupán annyit tudtunk közölni, hogy a dédapa Szent-Györgyi Imre királyi személynök volt, akinek hitelesítő aláírásával hirdették ki 1848-ban azt a törvényt, amely Magyarország és Erdély unióját mondotta ki. A nagyapa Szent-Györgyi Imre igazságügyi államtitkár, kúriai tanácselnök volt. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem az Egyesült Államokból, Szent-Györgyi özvegyétől egy köbméternyi relikviát, iratanyagot kapott, melyben található a most ismertetett két dokumentum is.

Az egyik Tótfalusi József ny. marosvásárhelyi református lelkész 1938. január 21-én Nobel-díjasunkhoz írt gratuláló levele. Ebből közlök részletet:

„Az elsők között óhajtottam lenni, akik Méltóságodat magas kitüntetése alkalmából üdvözölték... itt Marosvásárhelyen a még maradt kevés számú magyar vezetőséget a Méltóságod tudományos értékeinek első hírére felekezeti különbség nélkül őszinte és bensőséges öröm töltötte el. Kiváltképpen amikor Méltóságod is megerősítette azon feltevést, hogy nagynevű elődeinek Erdélyünkhöz köze volt és van, és hogy ez a mi drága, édes anyaföldünk Méltóságodnak is patriája, sőt élete szálai Marosvásárhelyhez is fűződnek. Elképzelheti Méltóságod, hogy mi kisebbségi vezető lelkipásztorok elsősorban anyakönyveinkhez fordultunk. Ezen a ponton azonban a helyi római katholikus egyház látszott előnyben, melynek úgy születési, miként házassági anyakönyveiben Szent-Györgyi György marosvásárhelyi egykori ügyvéd családi életében előforduló két Cetz leánynyal kötött házassága és az ezekből született Zsigmond és Miklós fiú gyermekek születésének – a közölt dátumokkal – évszámokban is megegyezése – az első időkben arra hangolt, hogy Méltóságodnak esetleg ehhez a leszármazáshoz van jogosultsága. Magamban ugyan, kora gyermekkori emlékeimből idéztem fel egyházközségem egykori főgondnokának Szent-Györgyi Imre őméltóságának emlékezetét, és ebből az alkalomból egyházközségünk régi levéltárát is fölkutatva vártam és reméltem a függő kérdés megoldását...

1866. március 9-én egyházkerületünk főtanácsától 88. számú leirat érkezik Gróf Mikó Imre főkurátor aláírásával a következő szöveggel: „Miután azon egyházunk főgondnoka Gróf Teleky Domokos aa. a pesti közös hongyűlésre menvén azon egyháztól több ideig távol leend: ezen időre ideiglenesen, helyettes főgondnokul fő egyházi tanácsunk Szent-Györgyi Imre aá-t nevezte ki”. Szent-Györgyi Imre őméltósága ekkor Marosvásárhelyen kir. táblai elnök volt. Jegyzőkönyveink bizonyságai az ő hű tevékenységének.

1869. június 20-án Báró Kemény Ferencz egyházkerületi főgondnok arról értesíti egyházunk elöljáróságát, miszerint egyházközségünk főgondnokává Szent-Györgyi Imre aa. kineveztetett; Dr. Antal László pedig tekintettel a főgondnokok (Gróf Teleky Domokos és Szent-Györgyi Imre) távollétére – felügyelő gondnokká neveztetik ki.

Ugyanezen időből 1869. május 22-ről egy kedves és bensőséges levelünk is van. Úgy látszik, hogy a főgondnok Szent-Györgyi Imre úr őméltóságának eltávozása előtt az egyházközség melegen búcsúzik, és az itt eltöltött működés emlékéül valami emléktárggyal óhajtja őt kitüntetni. Levele spanyol-viasz pecséttel is el van látva, melyen a családi címer. ő méltósága puritán lelkiségének megértésével megköszöni a szándékolt emléktárgyat, azonban kijelenti, miszerint nem óhajt semmi mást elfogadni, mint tisztán erkölcsi elismerést.

Ezek közlése mellett mi úgy tudjuk, hogy Méltóságodék családja Nagyrápoltról, csakugyan Erdélyből vette eredetét. Méltóságodnak dédatyja Szent-Györgyi Imre úr az erdélyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos volt, meghalt 1862-ben. Fiai közül Imre (a véleményezett nagyapa) Bécsben született 1827-ben.

Nem kísérem további életpályáját végig, mert ez Méltóságod előtt bizonyára ismeretes. Önként értetődő, hogy mi mindenképpen örvendünk a Méltóságod kitüntetésének és dicsőségének, de ez az öröm bennünk marosvásárhelyi reformátusokban még sokszorozódna, ha bebizonyosulna az, hogy Méltóságod a mi egykori áldott emlékű és Anyaszentegyházunkat annyi igaz hűséggel szolgáló Szent-Györgyi Imre volt főgondnokunk ivadéka lenne...”

A másik fellelt dokumentum igazi ritkaság: Szent-Györgyi Albert és Demény Kornélia esküvői szertartásának teljes szövege, nyomtatott füzetben.

A Nobel-díjas professzor életrajzából ismert, hogy orosz harctéri sebesülése után hosszabb időre szabadságot kapott, amit tanulmányainak befejezésére használt fel. Minthogy gyógyulása után az olasz frontra kellett mennie, a szabadságolási időszakot használta fel arra is, hogy feleségül vegye régi választottját, Demény Károly államtitkár, posta-vezérigazgató leányát, Kornéliát.

Az esküvő 1917. szeptember 19-én volt a budapesti Kálvin téri református templomban, az após magas méltóságából adódó, a szokottnál díszesebb körülmények között. Az általánostól eltért abban is, hogy az egész esküvői szertartást nyomtatásban megjelentették Szeredai Leó Lónyai utcai könyvnyomdájában. Úgy érzem, ismertetésével örömet okozok számos tisztelőjének.

A kis füzet címlapján: „ALBI ÉS NELLY esküvője a Kálvin téri református templomban 1917. szeptemb. 19-én”, majd nyolc oldalon az esküvői szertartás teljes leírása. A jegyespár templomba való bevonulásakor: Händel „Győzelmi induló”-ja hangzott fel orgonán, majd egy régi magyar dal tárogatón, orgona-kísérettel: „Férjhez adnám a lányomat/Drága kincsem, galambomat,/Kicsinyke még, hadd nőjjön még,/Kicsinyke még, hadd nőjjön még.” Végül: „Erős vár a mi Istenünk” orgonán.

Előfohász, majd az Alapige, idézet Ruth könyvéből (1,16-/b-17) és János evangéliumából (15,9-17).

Az esketési beszédből csupán néhány részt idézek, megjegyzésekkel:

„Messziről jöttetek ide testvéreim, ti vándorok, ti zarándokok az élet útján. Milyen sokáig jártatok egymás nélkül célt, szentélyeket keresve, egyedül, egymást keresve. És én ott voltam testvéreim, amikor először vettétek egymást észre, amikor ti először találkoztatok...” (Szent-Györgyi már 1914-ben bevonult katonának, és a frontra került.) „Hátha egyszer téged hív el az élet szava: Én kiragadtalak téged a csendből, a névtelenségből. Nem pihenni hívtalak téged, hanem csatázni. Te pedig keresztyén nővérem, aki olyan kicsinyből oly hamar naggyá lettél, örömkönnyeket fogsz sírni a lelkedben mindennapon, hogy vele mehetsz, hogy ő lesz a te urad, ő majd küzd, és te élesíted a fegyverét. ő megsebesül, és te leszel a balzsam. ő majd győz, és te leszel a babérkoszorú. Ezt a szeretetet te majd beleépíted egy puha, meleg fészek falába, a ti otthonotokba, egy szent családi életbe, épp úgy, mint a munkába, Isten- és emberszeretetbe, tudásba, haladásba.”

(Két évtizeden át hányatott élet, olykor a létért, máskor a tudományos eredményért való küzdelem, majd hírnév volt Szent-Györgyi sorsa, melyben hitvesként és munkatársként egyaránt kivette részét a feleség. Mindaddig felhőtlennek, küzdelemmel és dicsőséggel, meleg családi otthonnal zavartalannak látszott házasságuk, míg 1938 augusztus-szeptemberben Egyesült Államokbeli előadói körútjukról a feleség nem tért haza, majd egy amerikai őrnagyhoz ment feleségül. Szent-Györgyi 1941. október 18-án másodszor nősült, felesége Borbíró Márta. Egyetlen leánya, Nelly, Cambridge-ben és Svájcban végezte egyetemi tanulmányait.)

A következő beszédrészletek már szinte vátesziek:

„Menjetek be a szoros kapun, mely a keskeny útra visz, és kevesen vannak, akik azon járnak. Menjetek be együtt az élet útvesztőjébe. Nem fogtok tévelyegni, mert mindig a járatlan, a töretlen, mindig a lehetetlen út a tiétek... Tanuljatok, és tanulni fogtok. Járjatok majd a könyveknek, az életnek, az embereknek, a szenvedésnek iskolájába. Emelkedni fogtok, a múlt lesz a ti lépcsőtök és a szellemóriások végtelen szolgáló serege. Haladni fogtok, mert irtóztok a tétovázástól, a megállástól, ez ugyanis már az enyészet, a halál jele. Repülni fogtok a magosságok felé, mindig új horizontra, mert ti tudjátok, hogy a legnagyobb bűn a szűklátókörűség, a határoltság... Testvéreim, az én jós lelkem egy pillanatra most így lát titeket: Töviskorona van a ti fejeteken, és vérrózsák nyílnak abból. De íme az Emberfiának ez a diadal jelvénye lassan fénnyé, fehérséggé, ragyogássá, sugárrá szövődik a ti homlokotokon.” Eskü: „Én, Szent-Györgyi Albert, esküszöm az élő Istenre, aki egy örök igaz Isten, hogy e nőt, kinek most kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem magamhoz, Isten törvénye szerint, feleségül, és őt holtáiglan vagy holtomiglan, sem pihenésemben, sem munkámban, sem békességemben, sem küzdésemben, sem örömben, sem megpróbáltatásban, sem jólétben, sem nélkülözésben, sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában soha el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges férje, testvére, barátja, gondviselő segítő társa leszek. Isten engem úgy segéljen.” „Én, Demény Nelly...”

Ima. Gyűrűfelhúzás. Áldás. Hármaskézfogás. Az orgonán felhangzik Schumann „Frühlings-fahrt”-ja.

(Confessio, 1995/1. szám.)