Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2007

5. szám - 2007. március 5.

Irodalom

Balázs Anna

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

[délalföldi éjszakák]

teát csináltam, nyitva volt az ablak
és megcsapta a hideg a vállamat
mi ez? gondoltam ez legutóbb még
nem volt, nem volt sötét?

ágyba vittem, osontam mint a macska
aludt a konyha csendhideg kövén
vizespohár a kád szélére rakva
álmodtam eddig, hangod nyúl felém?

ragadd ruhám ezt nyáron hordtam fázom
de hirtelen volt elmentünk haza
visszafordul a méz mind a kanálon
szalad reggelre nem marad nyoma

[laterna magica]

Nyár van. Itt ül a széken, nézi a hátunk
mögötti álmos falat itt nálunk
közben szikrák, fáradt lángok szárnyai
pattannak ki szemében, míg a legendát
mondja hogy úgy kezdték az a harminc
ember, és hogy a stúdió meg a lámpák,
ó neki ez több volt egyetemnél

És most látom. Látom a kisfiút ünneplőben
a képről, látom benne a férfit a szürke
kabátban, látom menni a frissen másként
elnevezett Marx téren, mi fölött mindig
acélos az ég és sóhajtásszínű köd van
elfut a fák közt, hangját tűnni se hagyják
s házakról a szirénák visszaverődnek az éjjel

És már nyár van. Szállnak a fákról fehér
virágok, és ahogy ül most, látja a szembeni
falról a fény is visszaverődik, szállnak,
hullanak egyre ölünkbe a fehérre festett
hatvanas évek, ahogy ő annyi reménytelen
úttal a háta mögött is bízva meséli

[oral history]

csak párnám ring majd fehéren
a volgán át, míg egy éjszakán
majd arra visznek szekéren
és könnyes búcsú nincs, babám

mert itt csak napok lehetnek
tartson bár száz éven át
a végén ide vezetnek
s a bőröd puha sztálingrád

itt véges búcsúk nincsenek
még három hétig nyár van
s a tejszínt orosz asszonyok
keverik már egy tálban

[razglednica]

felejtsd el most a tábori számot
a karomról, felejtsd el milyen
volt barnaságom, milyenek lettek
volna a felhős habos évek, és a
nevemre se emlékezz,
hisz mások sem emlékeznek
ebben a ködben, ültömben, álltomban
azonosít
az álom még mindig
lengyelzsolt-illatom van