vénasszonyos napsütésben álldogálok a piacon,
dömpingen paradicsom, csillag patisszon,
odébb somfordálok, vidám színű teherautó előtt
betört orrú árus kínálja a mézédes, spanyol görögöt;
a sok rakoncátlan, süldő, malaccsíkos tököt.
arrébb görgetek pár hat-hét kilósat,
az ember búcsúzik a nyártól,
s az őszre áment csak így mondhatok.
két óra a hűtőben, s felvágom a dinnyét, a szeptemberit,
ropog, mint első hóból a golyó, s szétreped.
ha színe kissé lázas is, beteg,
de íze oly’ édes, mint soha!
húsában csontként sorakszik fehér magkatonák sora,
s bár lassabban fogy, kevésbé lelkes a gyermek,
hogy nékik várat vájhat bele,
de szép ez, a letűnt nyáridő boldog tora.
Irodalom ,