Holnap még vállig, később
majd térdig, bokáig gázolsz
a valónak gondoltba.
Egy-egy követ dobsz bele,
végül annyit sem fodrozod,
csak kiülsz a partjára néha.
A senki fövenye az. Homokja
üveg, egén sáfrányszínűek
a ködök, csillagok.
De erről nem beszélhetsz.
Ne tudja senki, hogy itt vagy,
hogy itt vagyok.