Szegedi Tudományegyetem

2025. május 1., csütörtök

Alapértelmezett színséma

Archívum

2007

14. szám - 2007. október 24.

Irodalom

Egyszer elég

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Az ágyneműt kinn felejtetted,
úgy érezted elég lesz nekünk egyszer.
Akárhogy is messze vagy tőlem, s én messze tőled.
Bár, ha ösztönösen végig gondoljuk, s elfelejtjük
mikor, hogy, miért zuhognak az érzelmek
az egynemuség kudarcába,
talán mégis óhatatlan lenne az együttélés.
Hiszen szemeid mintha gyümölcsöt érlelnének üres,
fedél-
arcomon, bár én nem tudom, milyen lehet
a tavasz termékeny köszöntések nélkül.
Rácsodálkozón, vállat vonva fektetem a kérdést magam mellé,
mégis csak rólad van szó.
Köntösöket gyűrtem magamba, s kiszínesítetten
morfondíroztam a világ teremtésérôl,
s most már rólad, tehát csak rólad.
Az ágyam neked az ösztönök udvara,
akárhogy is, csak errôl van most szó,
de ha a szeretetről beszélgetnénk
talán elég lenne csak egy köhintés a párnáim közt.