Archívum
2007
14. szám - 2007. október 24.
Irodalom

Után-futó
Minden halott, mielőtt életre kel
nem az életbe hal bele.
Futok, amíg az üresség el nem ér,
onnan
együtt futunk tovább
a hajnali ködben,
az erdő ösvényein tompán dobogó
talpunk
felébreszti a kéreg alatt élô lényeket.
Elveszítem az ürességet,
megtorpanok,
hogy beérjen.
Újra indulunk.