Csütörtök este végleg lezártam magamban a Thealter Fesztivált. A YU-HU-RAP meglepően szenvedélyes erővel hozta vissza bennem mindazt, amit két hónap alatt át sem gondoltam. Tehát úgy döntöttem, hogy nekem ez a koncert a Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál nyitóelőadása, de egyben a Thealter Fesztivál zárása is. A két hónap közte semmivé lett, egy elfecsérelt pillanat csupán. A YU-HU-RAP kétségtelenül megérdemelte volna mindkét helyet a fesztiválok rendszerében, megérdemelte volna a kiemelt figyelmet. Tolnai Ottó szövegeihez olyan szorosan kötődik, ajándékként tudom csak elképzelni a mester lábai elé helyezve. Persze jópofa volt a két olasz dalnok a Jazz Kocsmában, és talán megérdemelt a tömegérdeklődés is, de a sínbuszon csempészett, határokon átvitt kultúra igazából ez volt. Ez a régió közös hangja, közös zenéje, egymáshoz kapcsolódó létezésünk szikár, szókimondó kivonata.
Hol voltak a Régi Zsinagógából a költők és az írók? Hol, melyik kocsmában olvasták dohányfüstben és pohárkoccanások hangos zajában szenvedélyes szövegeiket? Nem tudom, és nem is érdekel. Mert akkor nem ott voltak, ahol lenniük kellett volna. Domonkos Domi István sorait kellett volna hallgatniuk, átélni szöveg, zene és színház tökéletes harmóniáját. Aztán megállni csendben a Hajnóczy utcában, és felsóhajtani, hú, basszameg, milyen kis pontja vagyok én a világnak! YUUUU-HUUUU…
Pont Műhely: YU-HU-RAP – Régi Zsinagóga – 20 néző.
Petró János