Szemetekben a tenger
elevensége ringatózik
Parttól-partig ér
a végtelen kékség
bús magánya
Szellő simogatja
az útnak rezdült
habok hátát
Nem állhat ellen nekik
se hegy, se völgy,
se fiú, se férfi.
Éjszaka ezüsthalak
lejtenek örömtáncot
a dermedt víztömeg fodrain
Így köszöntik a Holdfény párájától
elnehezült, szemekben húzódó
feneketlen mélységet.