2024. május 5., vasárnap English version
Archívum  --  2008  --  8. szám - 2008. május 5.  --  Irodalom
Altató Szegedre
 
csendes ölelő pillantással álmod vigyázom,
alvó ember
ha kéred, még az ördögöt is elűzöm mellőled
cserébe egy álmos mosolyt kérek
és a hajadból egy tincsnyi illatot
többet magamból én sem adhatok
csak egy kis lelket, ha akarod
szívem figyelmét, ami elkísér
nem leszel egyedül, ne félj
hunyd le a szemed, aludj még
aludj, szuszogásod megnyugtat
őrült reményeim már elhagytam,
ez egy más világ, ez a te ágyad
(ott még sohasem jártam)
 
 
A közepe
 
...Ne bánts! Már félek tőled
megütnélek, földre tepernélek,
de nem úgy, mint régen
nem várna rád az ágyam,
ott a föld, csókold azt véres száddal
el akarlak hagyni végleg,
erem se fogja fel léted
s ha meglátlak, ne gondoljak rá,
hogy hatszáznegyvenkilencszer...
 
 
hirtelen
 
ha már mindenkinek nemet mondok
legalább vegyen le valaki egy kis gondot
az én vállamról is végre
ha már vége, akkor legyen teljesen az
enyészeté a világ, ahol voltunk
a világ legvégén úszkálni szeretnék
ha már egyedül maradok épp, s szakadok
szerte szét, darabokra, cefetekre
nem gondolok majd embernyi egyedekre
csak a várakra, s aki váratna majd egyszer
azzal kezet fogok és elsüllyedek
én megyek világnak, vakló gyanánt
ha már az nincs és lassan eltűnök
talán nem hirtelen és a hideg lel
ha az ajtók előttem zárva maradnak
jegyet akarok oda, ahova más soha
én úgyis vagyok mostoha,
ha nem is anya teljesen még,
majd csak egyszer
Bezár