Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Ezt a könyvet a kisbirtokon gazdálkodók ezreinek ajánlom, (…) akik fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy a hamburgernemzetek lakóit viszszavezessék a valódi, tápláló élelemhez. Ajánlom továbbá az elviselhetetlen körülmények között tartott sok millió haszonállatnak, szerte a világon.” Beszédes ajánlás. Jane Goodall A remény gyümölcsei című könyvét kézbe véve talán nem esik le rögtön a tantusz, mi bújik meg a hangzatos cím mögött. És talán nem is ugrik be mindenkinek, honnan kéne ismerni ezt a nevet. Aztán egy picit gondolkozunk, és megvan: a csimpánzok. Az egész világon „csimpánzhölgyként”, sőt „csimpánzanyaként” ismert kutatónő a 60-as években kezdte el etológiai megfigyeléseit a főemlősök táplálkozásának témájában. A könyvből kiderül, hogyan váltott fókuszt: a majmokról az emberekre fordította a figyelmét, viszonylag korán felismerve azokat a bioenergetikai és élelmezési problémákat, amelyekről ma már igen sok szó esik – természetesen főleg vegetáriánus körökben. Röviden és magyarán: hogy ha így folytatjuk, nem „csak” Afrikában kell az éhínséggel szembenézni, és hogy nem dughatjuk homokba a fejünket a vegyszerhasználat és légszennyezés, a szemétkaja-fogyasztás és a komoly gyermekkori elhízás közötti összefüggések elől.

Jane Goodall műve igen sok aktuális, sőt divatos témával foglalkozik – hiszen a biotáplálkozásról ma szinte minden női lap hasábjain olvashatunk. Felületesen. Persze még egy könyv keretein belül is nehéz az ésszerű kisgazdálkodástól a globális szupermarket-hálózatok termékáradatának veszélyein és a hagyományos és helyi ételek előnyein át a felelőtlen vízhasználatig mindent részletesen tárgyalni. A remény gyümölcsei inkább egyfajta program, sőt kiáltvány, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmünket: még nincs késő észbe kapnunk, és életmódot váltanunk.

Jane Goodall: A remény gyümölcsei. Athaeneum Kiadó, Budapest, 2006.