Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nekidöntöm a hátam egy napmelengette kőkönyöklőnek, mögöttem vásári zsibongás szolgáltat fülemnek muzsikát, ott ugyanis temetik a telet, bár az nem mutatta még magát. Illatok kavalkádja kúszik orromba, apró kortyokban valami fűszeres csodát nyelek, s hogy már összes érzékszerveimnek dolga legyen, előhúzom a februári Tiszatájat, s felütöm. Tökéletes pillanat. Odabent a sorok közt sincs nyoma a télnek. Előbb a verseket olvasom. Lászlóffy Csaba Villon-formájú verse, Szöllősi Zoltán, Bogdán László költeményei, Aczél Géza prózaverse közé halk kuncogásomat noszogatva simul az aktuális című Tandori-mű, a tandoris-rajzos Farsangidőn. A prózák sorát Ágh István indítja ünnepi és ünnepétől megfosztott pillanatképeivel. Petőcz András Idegenek című regényrészlete naturalisztikus háborúközeli vízió. S a tiszatáji prózaírók közt házunktáji újságíró munkatársunk, Turi Tímea neve bukkan fel. Egy titok-ruhájú kötéltáncosnő első lépése, majd a költő, aki mindenről tud verset írni. Tanulmány Báger Gusztáv tollából, az európai identitásról. Kritikát olvashatunk Bányai Jánostól Aczél Gézáról, Hernádi MáriátólRakovszky Zsuzsa verseskötetéről, Rosonczy Ildikótól Kiss Gy. Csaba nemzeti témájú könyvéről. Végel László kortárs vajdasági írót Marko Cudic, Blazovich Lászlót, Szeged történetének krónikását Marjanucz László dicséri. Temetem az el sem jött telet. Kívül-belül melegszem.