Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kér­dő­jel

Ki­száll az ab­la­kon
Hó­pe­hely szár­nya­kon
Szél­fút­ta ár­nya­kon
Át­kel a há­za­kon
Ha meg nem akad ott:
Fenn a fa­ága­kon.

Eső­ben

Fe­hér vil­lo­gó fé­nyek a sö­tét­ben. –
Eső ke­reszt­tü­zé­ben áll­va néz­lek.
S te nem tu­dod, hogy most mö­göt­ted va­gyok.
 
Még így ma­ra­dok
Már nem moz­du­lok:
Ha úgy aka­rod.

Ab ovo

Fé­szek­ben va­gyok rab,
Rá­csom vé­kony, de fog­va tart,
őröm az idő: és hall­gat.
 
Kö­rü­löt­tem min­den csak
Fé­lig van, amíg a ket­rec szét
Nem ha­sad, és tag­ja­im szárny­ra
Kap­nak. –
 
Fész­kem a vá­ram volt,
Rá­csom a bás­tyám, sőt a paj­zsom,
Az idő pe­dig őr­an­gya­lom.
 
Kö­rü­löt­tem min­den fényt
Árasz­tott, amíg a vér­tem
Szét nem ha­sadt, és a tűz­ben
El­ég­tem.