Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

La­ci Szek­szár­don szü­le­tett, és a ze­né­vel va­ló el­ső ko­mo­lyabb pró­bál­ko­zá­sai is ide kö­tik. A kö­zép­is­ko­lás évei alatt pár­hu­za­mo­san a ze­ne­is­ko­lát is vé­gez­te, majd érett­sé­gi után há­rom évig a Pé­csi Mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ban ké­pez­te ma­gát.
A mu­zsi­ka sze­re­te­tét ta­lán nagy­báty­já­tól örö­köl­te, aki az Ál­la­mi Né­pi Együt­tes örö­kös tag­ja, je­len­leg a Hon­véd fér­fi­kar­ban éne­kel. De nem­csak en­nek kö­szön­he­tő La­ci ze­nei be­ál­lí­tó­dá­sa, ha­nem ta­ná­rai – így Pin­tér Gab­ri­el­la, Lang Ottil­i­a, majd Müller Be­á­ta és Hardi Alíz – is eb­be az irány­ba te­rel­ték. La­ci ko­ráb­ban gi­tá­roz­ni is ta­nult, mint mond­ja, „ama­tőr mó­don” ez­zel a hang­szer­rel kez­dett éne­kel­ni, és ké­zen­fek­vő­nek érez­te, hogy hang­kép­zést is kap­jon.

A hang – él­mény

Ek­kor ta­lál­ko­zott a klas­­szi­kus ze­né­vel, és döb­bent rá ar­ra, mennyi­vel több az, amit el le­het ér­ni a ki­mű­velt hang­adás­sal, amely so­rán va­ló­di hang­él­mény­­nyé vá­lik az ének. Ko­ráb­ban La­ci az igé­nye­sebb kön­­nyű­ze­nét ked­vel­te és ked­ve­li mind a mai na­pig, Eric Clap­ton­tól a Beat­le­sig, bár még mi­e­lőtt ta­lál­ko­zott vol­na a ko­moly mű­faj­jal, már ak­kor is José Car­reras al­bu­ma volt a ked­ven­ce.

Pálfi Lász­ló 1984-ben szü­le­tett Szek­szár­don. A kö­zép­is­ko­lát ze­ne­is­ko­lai ta­nul­má­nyok­kal és ének­ka­ri fel­ada­tok­kal pár­hu­za­mo­san vé­gez­te, az I. Bé­la Gim­ná­zi­um és In­for­ma­ti­kai Kö­zép­is­ko­la in­for­ma­ti­kus osz­tá­lyá­ban. Fel­lé­pett szó­ló­hang­ver­se­nyek­kel Pé­csett a Mű­vé­sze­tek és Iro­da­lom Há­zá­ban, Szek­szár­don a Mű­vé­sze­tek Há­zá­ban, Bu­da­pes­ten Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban és Sze­ge­den a Reök-­palotában. 2009. áp­ri­lis 23-án a XXIX. Or­szá­gos Tu­do­má­nyos Di­ák­kö­ri Kon­fe­ren­cia Mű­vé­sze­ti és Mű­vé­szet­tu­do­má­nyi Szek­ci­ó­já­nak Előadóművészet-Vokális Ta­go­za­tá­ban be­mu­ta­tott pá­lya­mun­ká­já­val III. he­lye­zést ért el Újváriné Il­lés Má­ria té­ma­ve­ze­té­sé­vel. 2009 és 2010-ben a SZTE Sófi Jó­zsef a Sze­ge­di Te­het­sé­ge­kért Ala­pít­vány ösz­tön­díj­ára le­adott pá­lyá­za­tá­ért Ki­emelt Ku­ra­tó­ri­u­mi Di­csé­ret­ben ré­sze­sí­tet­ték. Re­per­to­ár­ját szá­mos kül­föl­di és ma­gyar szer­ző da­la, dal­cik­lu­sa, ora­torikus mű­vek és ope­ra­sze­re­pek al­kot­ják. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Aki lá­tott-hal­lott már pro­fi énekest, tud­ja, mi­lyen „tech­ni­kás” ügyes­ség kell ah­hoz, hogy jól si­ke­rül­jön az a bi­zo­nyos hang, amely el­hagy­ja a szak­ava­tott pa­csir­ta szá­ját. „Kez­dő éne­ke­sek­nél a kon­cent­rá­ció okoz­za a leg­na­gyobb ne­héz­sé­get. Hir­te­len nem an­­nyi­ból áll az ének­lés, hogy ki­nyit­ja az em­ber a szá­ját, és ked­vé­re da­lol, ha­nem iz­mo­kat kell tar­ta­ni a tes­té­vel, a le­ve­gőt egyen­le­te­sen ada­gol­ni, üt­köz­tet­ni, a re­zo­náns te­rü­le­te­ket ki­hasz­nál­ni, meg­fe­le­lő­en ar­ti­ku­lál­ni” – ma­gya­ráz­za az éne­kes. La­ci szá­má­ra ha­mar vi­lá­gos­sá vált, hogy úgy tud bol­do­gul­ni a pá­lyán, ha mi­nél több mű­faj­ban, kor­szak­ban ott­ho­no­san mo­zog. Elő­ször jöt­tek a da­lok, a ba­rokk, majd a klas­­szi­ciz­mus kor­sza­ká­nak al­ko­tá­sai, ké­sőbb pe­dig kö­vet­kez­het­tek a ro­man­ti­kus ope­ra­ári­ák, il­let­ve a tel­jes sze­re­pek.

Fel(­jeb­b)lépések

Az SZTE Ze­ne­mű­vé­sze­ti Ka­ron pe­dig meg­is­mer­ked­he­tett a mű­ze­ne leg­ja­vá­val. Az if­jú ba­ri­ton sze­ret­ne ope­rát is éne­kel­ni, de mint mond­ja, sem­mi pén­zért nem ad­ná fel a da­lo­kat és az ora­tó­ri­um­ári­á­kat, ah­hoz túl sok szép­sé­get ad­nak. Mel­let­tük elő­ke­rült már La­ci éle­té­ben egy Rimsz­kij-Kor­sza­kov-ope­ra, a Szad­ko, mely­ben a ve­len­cei ven­dé­get éne­kel­te. Egy Mo­zart-ke­reszt­met­szet­ben (a ZMK Fi­ga­ro há­zas­sá­ga ope­ra-ke­reszt­met­sze­te) a gró­fot ala­kí­tot­ta. A ko­lozs­vá­ri ze­ne­mű­vé­sze­ti egye­tem­re és a mis­kol­ci ope­ra­fesz­ti­vál­ra pe­dig egy Ra­vel-ope­rát vitt a kar. Éne­kel­te már a Há­ry Já­nos cím­sze­rep­ét is, a Sze­ge­di Sza­bad­té­ri Já­té­ko­kon két al­ka­lom­mal volt Puc­ci­ni Turan­dotjában kar­tag, és több­ször adott kon­cer­tet a Reök-­palotában, ahol kész­sé­ge­sen fo­gad­ták az if­jú te­het­sé­get.

Ne érezd, hogy ké­szen vagy

„Az em­ber vé­gez­zen el leg­alább egy egye­te­met, és utá­na ne érez­ze azt, hogy ké­szen van” – fo­gal­maz­za meg a pá­lya far­kas­tör­vény­ét La­ci. Kon­cer­te­ket kell szer­vez­ni, hogy az éne­kes meg­fe­le­lő ru­tin­ra te­gyen szert, ha tud, in­dul­jon ver­se­nye­ken. La­ci épp nem­rég ér­ke­zett vis­­sza pél­dá­ul Hol­lan­di­á­ból, ’s-Hertogenboschból. A 48-dik al­ka­lom­mal meg­ren­de­zett nem­zet­kö­zi ének­ver­se­nyen vett részt, ahol az elő- és ne­gyed­dön­tő­ben éne­kelt. Egy egész kis szel­le­mi al­ko­tó­kör gyűlt ott ös­­sze, a vi­lág min­den tá­já­ról am­bi­ci­ó­zus, de nem tör­te­tő fi­a­ta­lok.
A kér­dés­re, hogy La­ci ön­ma­gát va­jon szin­tén az am­bi­ci­ó­zus fi­a­ta­lok kö­zé so­rol­ná-e, ne­vet­ve bó­lo­gat. Te­hát le­het, hogy a ma­gyar José Car­rerast ün­ne­pel­het­jük majd sze­mé­lyé­ben, bár – mint La­ci rög­tön meg­jegy­zi – Car­reras te­nor, nem bari­ton… Eh­hez a pá­lyá­hoz sok ön­bi­za­lom kell. „Azt ér­zem, hogy er­re va­gyok hi­vat­va, ez ad min­dig erőt. Még a ku­dar­cok is ön­bi­za­lom­má for­má­lód­nak, még ha elő­ször le is súj­ta­nak, de azu­tán meg­száll egy ’csak azért is’ ér­zés, és tö­rek­szem ar­ra, hogy min­dig jobb le­gyek” – fej­te­ge­ti az éne­kes.

A ZENE

„Elég­gé ál­mo­do­zó ter­mé­sze­tű va­gyok” – vall­ja be La­ci. „Ma­nap­ság sok em­ber nem is ta­lál­ko­zik a ko­moly­ze­né­vel vagy egy­ál­ta­lán mű­vé­szet­tel. Re­mé­lem, hogy éle­tem so­rán lesz le­he­tő­sé­gem vál­toz­tat­ni ezen. A ko­moly­ze­ne az em­be­ri ér­té­kek, töb­bek kö­zött a sze­re­tet ér­té­ké­nek hor­do­zó­ja, a jó és a rossz meg­íté­lé­sé­ből ad lec­két. Szól­hat er­ről más ze­ne vagy al­ko­tás is, csak most az az ál­ta­lá­nos, hogy sok fel­szí­nes meg­fo­gal­ma­zás­sal ta­lál­ko­zunk, me­lyek nél­kü­lö­zik a kon­cep­ci­ót, az em­ber­sé­get. Egy elő­adá­son sze­rin­tem a hall­ga­tót az ra­gad­ja meg, ha pár­hu­za­mot tud von­ni a lá­tot­tak és a sa­ját éle­te kö­zött, tud­ja, hogy ér­zé­se­i­vel, gon­do­la­ta­i­val nincs egye­dül. Az éne­kes cél­ja em­ber­nek len­ni a szín­pa­don.”

„Itt­hon mi még ed­dig a ke­se­rűb­bik ré­szét ta­pasz­tal­tuk meg a szak­má­nak. Plusz gon­dot je­lent az is, hogy Ma­gyar­or­szá­gon nem dí­vik, hogy imp­res­­szá­ri­ók és kon­cert­szer­ve­zők fel­ka­rol­ja­nak kez­dő ze­né­sze­ket” – me­sé­li La­ci. Így ma­rad az a ver­zió, hogy a mű­vész ma­ga szer­ve­zi a kon­cert­je­it. Kül­föld­ön sok­kal több le­he­tő­sé­get sejt, így az if­jú ba­ri­ton is kül­hon­ban sze­ret­ne ta­nul­ni a sze­ge­di kép­zés után. A ma­gán­ének-ok­ta­tás egyéb­ként úgy zaj­lik, hogy egy­szer­re csak egy hall­ga­tó dol­go­zik együtt egy ta­nár­ral. La­ci főtár­gy­tanára Dudás­né Széc­si Edit, aki­nek a mun­ká­ja nyo­mán na­gyon so­kat fej­lő­dött, pél­dá­ul ja­vult a tech­ni­ká­ja, és bő­vült a hang­ter­je­del­me. Hall­ga­tónk több­ször vett részt La­ki Krisz­ti­na ope­ra-éne­kes­nő mes­ter­kur­zu­sa­in is, mint mond­ja, az ő se­gít­sé­ge is hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy cél­tu­da­to­sab­bá vál­jon a pá­lyán.

Kot­tás fü­zet a nagy­bá­csi­tól

2009-ben az OTDK mű­vé­szet­tu­do­má­nyi szek­ci­ó­já­ban is in­dult La­ci, ahon­nan har­ma­dik he­lye­zés­sel tért ha­za. Ba­rokk té­má­val ér­ke­zett a meg­mé­ret­te­tés­re, az olasz ze­ne­szer­zők dal­sze­rű mű­ve­i­vel, a can­zonákkal fog­lal­ko­zott. Eb­ben a szek­ci­ó­ban is szá­mot kell ad­nia az in­du­ló­nak el­mé­le­ti tu­dá­sá­ról dol­go­zat for­má­já­ban. A té­ma rég­óta fog­lal­koz­tat­ta, mint mond­ja, nagy­báty­já­tól ka­pott egy kot­tás fü­ze­tet, ame­lyet az­óta is nagy becs­ben tart. A ba­rokk kor­ban az ola­szok ope­ra­kul­tu­sza az egek­be tört. A La­ci ál­tal vizs­gált „da­lok” ugyan nem vol­tak ré­szei az ope­rák­nak, még­is ugyan­olyan szer­ke­ze­tük volt, mint az ope­ra­ári­ák­nak.

Az éne­kes két ál­la­po­ta

„Ami­ó­ta na­gyon ko­mo­lyan ve­szem ezt az utat, az­óta alig jut időm más­ra” – mond­ja La­ci, hoz­zá­té­ve a hí­res ba­ri­ton, Diet­rich Fischer-Dieskau mon­dá­sát, mi­sze­rint az éne­kes­nek két ál­la­po­ta van: az egyik, ami­kor éne­kel, a má­sik, ami­kor fek­szik. Al­ka­lo­mad­tán per­sze hó­dol más hob­bik­nak is. Re­ál­ér­dek­lő­dé­sé­ből az in­for­ma­ti­kát si­ke­rült meg­tar­ta­nia. Pusz­tán meg­él­he­té­si cél­zat­tal oly­kor gra­fi­kus­mun­ká­kat is vál­lal. Ki­vá­ló hall­ga­tó­ként több évig volt az Eöt­vös Lo­ránd Kol­lé­gi­um la­kó­ja, ahol di­ák­bi­zott­sá­gi sze­re­pet is vál­lalt, és a hon­lap szer­kesz­té­sé­ben is részt vett. To­vább­ra is szí­ve­sen gi­tá­ro­zik, ked­venc el­fog­lalt­sá­gai kö­zé tar­to­zik a ter­mé­szet­já­rás.

Arany Mi­hály