2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2010  --  9. szám - 2010. szeptember 27.  --  Iskolapad
Nem Egyip­tom és nem Indi­ana Jo­nes
Már is­ko­lás ko­rom­ban is… – hány te­het­sé­ges, itt be­mu­ta­tott fi­a­tal pá­lyá­ja kez­dő­dik így. Litausz­ki Zol­tán ré­gész­hall­ga­tót is ko­rán meg­fog­ta a tör­té­ne­lem. Azu­tán el sem en­ged­te. A vég­zős hall­ga­tót egy Szom­bat­hely­hez kö­ze­li ása­tá­son ér­tük utol.
Címkék: Iskolapad

„Egyip­tom” – mond­ja mo­so­lyog­va Zo­li. A Ní­lus aján­dé­ka­ként em­le­ge­tett or­szág és an­nak gyö­nyö­rű ősi kul­tú­rá­ja fog­ta meg még ál­ta­lá­nos is­ko­lás­ként a hall­ga­tót. „Mi­vel tud­tam, hogy Egyip­tom­mal csak úgy fog­lal­koz­ha­tok, ha egyip­to­ló­gus le­szek, ezért in­nen­től kezd­ve ez vált a leg­fon­to­sabb cé­lom­má” – me­sé­li. Ké­sőbb, a gim­ná­zi­u­mi évek alatt meg­ma­radt ez a szen­ve­dély, sőt Zol­tán­nak le­he­tő­sé­ge nyílt egy fel­tá­rás­ba is be­pil­lan­ta­ni az ott­ho­ná­tól, Kis­kő­rös­től nem mes­­sze eső Hartán. „Itt az ása­tás pusz­ta va­ló­sá­ga még job­ban meg­fog­ta a fan­tá­zi­á­mat, mint a ko­ráb­bi, köny­vek­ben ol­va­sot­tak” – így Zo­li. Majd ér­dek­lőd­ni kez­dett az itt­ho­ni ré­gé­sze­ti ku­ta­tá­sok iránt is, an­nál is in­kább, hi­szen rá­jött, hogy egyip­to­ló­gus­ként Ma­gyar­or­szá­gon nem sok le­he­tő­sé­ge lesz, és csak ke­ve­sek ki­vált­sá­ga ez a szak­ma.

A szak­ma csín­ja-bín­ja

Az SZTE Ré­gé­sze­ti Tan­szék­re ke­rült, és ha­ma­ro­san a gya­kor­lat­ban, föld- és test­kö­zel­ből meg­ta­pasz­tal­hat­ta az „ásó tu­do­má­nyát”. Szí­ve­sen em­lí­ti pél­dá­ul a 2006-os szer­mo­nos­to­ri ása­tást, ez volt ugyan­is az el­ső fel­tá­rás, ame­lyen már hall­ga­tó­ként vett részt, il­let­ve ahol na­gyon so­kat ta­nul­ha­tott Vályi Ka­ta­lin­tól, a Móra-múzeum régészétől, fő­ként a ré­teg­ta­ni fel­tá­rás „csín­ját-bín­ját”. Em­lé­ke­ze­tes szá­má­ra egy gyu­la­vá­ri ké­ső avar ko­ri te­me­tő ása­tá­sa is, mert ott min­dent olyan dol­got el­sa­já­tít­ha­tott, ami egy ré­gész­tech­ni­kus­nak nél­kü­löz­he­tet­len a fo­tó­zás­tól a do­ku­men­tá­lá­sig.

Meg­éri?

„Mun­ka­hely­füg­gő, hogy mi­kor ke­lünk és mi­kor fek­szünk, de nyil­ván­va­ló, hogy mi­nél mesz­­szebb van az adott le­lő­hely, an­nál ko­ráb­ban kell kel­ni” – be­szél ré­gész­hét­köz­nap­ja­i­ról Zo­li. Mint mond­ja, sok­szor kér­de­zik, hogy mi­ért kell ilyen ko­rán el­kez­de­ni, pe­dig ké­zen­fek­vő: nyá­ron leg­alább ilyen­kor azt a pár órát „hű­vös­ben” dol­goz­hat­ják le, amíg el nem kezd iga­zán tűz­ni a nap, il­let­ve né­hány je­len­sé­get ilyen­kor le­het a leg­job­ban meg­fi­gyel­ni. Az ása­tá­son az em­ber leg­több­ször a ter­mé­szet min­den ere­jé­nek ki van té­ve, ami né­ha elég­gé meg­ter­he­lő – nyá­ron a hő­ség, ős­­szel és tél ele­jén pe­dig a hi­deg. Ezen­kí­vül nyílt te­re­pen ér­het a vi­har, jég­eső, hó, stb. – so­rol­ja az if­jú ré­gész. Mind­ezek az idő­já­rá­si ele­mek a ta­lajt is tönk­re­te­he­tik, ami a mun­kát is las­sít­ja és ne­he­zí­ti. Meg­éri? – kér­de­zem, né­mi­leg hi­tet­len­ked­ve. „Min­den­kép­pen. Fő­leg olyan­kor, ami­kor tel­je­sen új dol­go­kat tu­dunk fel­mu­tat­ni, fel­tár­ni, amit má­sok előt­tünk nem, vagy a ko­ráb­bi hi­po­té­zi­se­ket iga­zol­ni” – mond­ja Zol­tán. „Nem vol­nék itt, ha nem tet­sze­ne, és so­ha nem fo­gom meg­bán­ni, hogy va­la­ha is be­le­vág­tam” – ál­lít­ja ma­ka­csul a hall­ga­tó.

iskolapad
Litausz­ki Zol­tán
1986-ban szü­le­tett Kis­kun­ha­la­son. Ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ját a kis­kő­rö­si Vas­vá­ri Pál Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban (je­len­leg Bem Jó­zsef Ál­ta­lá­nos Is­ko­la) vé­gez­te, majd a kis­kő­rö­si Pe­tő­fi Sán­dor Gim­ná­zi­um, Ker­té­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­la és Kol­lé­gi­um­ban szer­zett érett­sé­git 2005-ben. Je­len­leg vég­zős ré­gész­hall­ga­tó a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Kar Ré­gé­sze­ti Tan­szé­kén, nép­ván­dor­lás­kor-kö­zép­kor szak­irá­nyon. Ku­ta­tá­si te­rü­le­te a Dél-Alföld Ár­pád- és ké­ső kö­zép­ko­ri pe­csét­gyű­rűi. Szá­mos ása­tá­son vett már részt, így pél­dá­ul az Ópusz­tasz­eri Nem­ze­ti Tör­té­ne­ti Em­lék­park­ban a szer­mo­nos­to­ri ré­gé­sze­ti fel­tá­rá­sok­ban (2006), a Hódmezővásárhely-Mártély szar­ma­ta ko­ri te­lep­fel­tá­rá­sok­ban (2007), a gyu­la­vá­ri ké­ső avar ko­ri te­me­tő (2008), il­let­ve a Hódmezővásárhely-Gorzsa X. ho­mok­bá­nya te­lep­fel­tá­rá­son (2009), va­la­mint a Makó-Ipari Park avar ko­ri te­me­tő­fel­tá­rás­ban (2010). A 2008/2009-es tan­év­re köz­tár­sa­sá­gi ösz­tön­dí­jat ka­pott.
Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Te­re­pen: aki ás, és aki kö­vet­kez­tet

„Amint ki­érünk a te­rep­re, meg­be­szél­jük az az­na­pi ten­ni­va­ló­kat. A ke­vés­bé ta­pasz­talt hall­ga­tók bon­ta­nak, akik­nek ma­guk a ré­gé­szek vagy a tech­ni­ku­sok se­gí­te­nek. ők tu­laj­don­kép­pen még pró­bál­ják el­sa­já­tí­ta­ni az alap­ve­tő dol­go­kat a te­re­pen” – ma­gya­ráz­za a fel­tá­rás rész­le­te­it a hall­ga­tó. A ré­gész­tech­ni­ku­sok le­fo­tóz­zák a ki­bon­tott ob­jek­tu­mo­kat, le­raj­zol­ják mil­li­mé­ter­pa­pír­ra, majd vé­gül le­ír­ják, do­ku­men­tál­ják azo­kat. A tech­ni­ku­sok mun­ká­it pe­dig az ása­tás­ve­ze­tő ré­gé­szek egé­szí­tik ki, ők ír­ják az ása­tá­si nap­lót, ko­or­di­nál­ják a mun­ká­so­kat is. Il­let­ve, mint szak­em­be­rek, ők von­ják le az egyes je­len­sé­gek­ből a kö­vet­kez­te­té­se­ket, ame­lyek már a ké­sőb­bi ku­ta­tá­so­kat is elő­se­gí­tik. Az ő ha­tás­kör­ük­be tar­toz­nak az olyan tech­ni­kai fel­té­te­lek meg­te­rem­té­sé­re irá­nyu­ló in­téz­ke­dé­sek is, mint pél­dá­ul az ása­tás­hoz szük­sé­ges en­ge­dé­lyek be­szer­zé­se.
Ma­ga a feldolgozás az olyan idő­szak­ok­ra vo­nat­ko­zik, ami­kor nem le­het kint len­ni a te­re­pen, té­len, il­let­ve ko­ra ta­vas­­szal. Ilyen­kor rendszerezik jó eset­ben a ki­ásott anya­got, ami­ből az­tán a cikk szü­le­tik.

A nap vé­gén

„A szak­ma egyik leg­szebb pil­la­na­ta szá­mom­ra az, ami­kor egy-­e­gy nap vagy akár az ása­tás vé­gén a szel­vény szé­lé­ről vé­gig­nézek a fel­szí­nen, és lá­tom a ren­ge­teg ki­bon­tott ob­jek­tu­mot. Ilyen­kor min­dig be­le­gon­do­lok ab­ba, hogy mind­eze­ket a múlt em­be­rei al­kot­ták, itt lak­tak, él­tek és hal­tak, és ne­künk ju­tott az a meg­tisz­te­lő fel­adat, hogy most be­le­pil­lant­has­sunk, és meg­ért­hes­sük azt a ré­gi va­ló­sá­got, amit ma már nem tel­jes­sé­gé­ben, csak egy le­tűnt kor egy ré­sze­ként lát­ha­tunk” – fej­te­ge­ti Zol­tán.
„A szak­ma szép­sé­gei kö­zé tar­to­zik az is, amit ta­ná­ra­ink na­gyon sok­szor az eszünk­be vés­tek: ’Úgy ás­sa­nak, hogy amit ki­bon­ta­nak, azt ma­guk lát­ják utol­já­ra!’ Az­az olyan ki­vált­sá­gos hely­zet­ben le­he­tünk, hogy olyan dol­go­kat lát­ha­tunk, ta­pasz­tal­ha­tunk, amit nem min­den­ki” – te­szi hoz­zá.

NEM MESE
Ezek után még mit kér­dez­het egy jám­bor, dik­ta­fon­nal flan­gá­ló új­ság­író­fé­le­ség, itt, Indi­ana Jo­nes előt­t. „Már rög­tön az el­ső egye­te­mi órá­kon, il­let­ve az el­ső ása­tá­son töl­tött hé­ten kör­vo­na­la­zó­dik a szak­ma lé­nye­ge, és az is, hogy men­­nyi­re mi­ni­má­lis mér­ték­ben sem ha­son­lít az Indi­ana Jo­nes és tár­sai fil­mek­ben lá­tot­tak­hoz” – osz­lat­ja el a köz­vé­le­ke­dés­ben élő tév­kép­ze­tet Zo­li. „Ter­mé­sze­te­sen rész­ben min­den­ki ezek­kel a ’misztikus’ ál­mok­kal kez­di a ta­nul­má­nya­it, hogy majd meg­ta­lál­ja At­ti­la sír­ját stb., de ha­mar ki­de­rül, hogy en­nél azért sok­kal ko­mo­lyabb tu­do­mány: pon­tos mé­ré­sek­kel, szá­mok­kal és nem ke­vés fej­tö­rés­sel, mi­re re­á­lis ered­mé­nyek­kel tud szol­gál­ni a szak­má­nak, és nem pe­dig a fil­mek és köny­vek ide­a­li­zált tün­dér­me­sé­i­vel” – vall­ja a hall­ga­tó.

Küz­de­ni, és sem­mit nem fel­ad­ni

Litausz­ki Zo­li nagy ál­ma, hogy el­is­mert le­gyen a szak­má­já­ban, és jól vé­gez­hes­se a mun­ká­ját, meg­fe­lel­hes­sen az el­vá­rá­sok­nak. Szép sor­ban PhD-ra, majd csa­lád­ra vá­gyik. Ku­ta­tá­si te­rü­le­té­nek meg­fe­le­lő­en sze­ret­né ös­­sze­gyűj­te­ni és rend­sze­rez­ni ha­zánk kö­zép­ko­ri pe­csét­gyű­rű­it – szak­dol­go­za­tát is eb­ben a té­má­ban ír­ja „kö­zép­ko­ros ta­ná­ra”, Wolf Má­ria ve­ze­té­sé­vel. Mint meg­tud­juk, ke­ve­sen és ré­gen ku­tat­ták ezt a tárgy­tí­pust, ezért is kezd­te el Zo­li ös­­sze­gyűj­te­ni a gyű­rű­ket a dél-al­föl­di ré­gi­ó­ban. S – foly­tat­va a vá­gyak fel­so­ro­lá­sát – vé­gül sze­ret­né majd be­utaz­ni az egész vi­lá­got, amit nem más­sal, mint Egyip­tom­mal kez­dene…
Ha már új­ra elő­ke­rült Egyip­tom, eszünk­be ötöl­het a „fá­raó át­ka”, mi­kor a Tutan­ha­mon sír­ját fel­tá­ró ré­gé­szek kö­zül töb­ben egy­faj­ta év­ez­re­dek­re betokozó­dott gom­bá­tól hal­tak meg. Zo­li azon­ban nem tart ilyes­mi­től, mint mond­ja, az itt­ho­ni ása­tá­so­kon na­gyon ré­gi sí­ro­kat bon­ta­nak. Ar­ra per­sze ügyel­nek, hogy a cson­tok ne se­bez­zék meg a bő­rü­ket, de ko­mo­lyabb ag­go­da­lom­ra egy­ál­ta­lán nincs ok.
Pél­da­kép? „A szü­le­im és bá­tyám min­den­kép­pen a pél­da­ké­pe­im­nek szá­mí­ta­nak, hi­szen tő­lük ta­nul­tam meg, hogy min­de­nért küz­de­ni tud­jak, és ne ad­jak fel sem­mit” – tud­juk meg az if­jú ré­gész­től.

Arany Mihály

tik_045_230x154.png

Címkék

Iskolapad 

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár