2022. június 26., vasárnap English version
Archívum  --  2007  --  16. szám - 2007. november 26.  --  Iskolapad
Az ókor nyomozója
Az Iskolapad rovatunkban bemutatott OTDK-győztesek sorát ezúttal egy ókortörténeti témával foglalkozó hallgatóval folytatjuk, aki maximális pontszámot kapott a 2007-es országos konferencián. Illés Imre Áron immár elsőéves PhD-hallgató az Ókortörténeti Tanszéken.
Imre egy hispániai város, Irni Kr. u. 1. századi törvényét vizsgálta, amelynek töredékeit 1981-ben fedezték fel a spanyolországi Sevilla tartományban. „A római városok (municipiumok) belső életét, működését, közigazgatását minden városban egy általában bronzba vésett törvénygyűjtemény szabályozta. Nagy részük nem maradt fent, például anyaguk miatt sokat beolvasztottak” – vezet be kutatási területére Imre. „Irni törvénye a legnagyobb terjedelmű ránk maradt ilyen töredék az egész Római Birodalom területéről; az eredeti szöveg körülbelül hetven százaléka rekonstruálható. Ezeknek a törvényeknek a Flavius kori hispániai városokban sztenderd szövege volt, azaz az adott municipium sajátosságaiból adódó néhány apró változtatástól eltekintve mindenhol ugyanúgy hangzottak” – fejtegeti a doktorandusz.
 
Illés Imre Áron

1982-ben született Szegeden. 2001-ben a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban érettségizett. 2001-től az SZTE BTK történelem, 2002-től latin, majd 2003-tól ógörög szakos hallgatója volt. 2007-ben végzett latin-ógörög szakon, történelemből 2008-ban diplomázik. „A Lex Irnitana felépítése és keletkezési körülményei” című győztes OTDK-dolgozatával egyben elnyerte a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány kutatási ösztöndíját is. Jelenleg az Ókortörténeti Tanszék elsőéves doktorandusza.

Fotó: Segesvári Csaba
 
A kutatómunka
 
A Lex Irnitana rekonstruálásán keresztül a többi, nem Flavius kori város törvényeinek töredékeire is van rálátása Imrének, és a későbbiekben ezekkel is szeretne részletesebben foglalkozni. „Egyrészt vizsgáltam, hogy más városi törvénytöredékek milyen szabályozásokat tartalmaznak, másrészt megnéztem a különböző jogi és irodalmi forrásokat, amelyek utalnak arra, hogy egy-egy ilyen városi törvényben miket szoktak szabályozni, és ezek alapján lehetett következtetni a hiányzó részek tartalmára” – mondja kutatónk. Majd hozzáteszi: „Emellett a törvény minél pontosabb datálásával is foglalkozom, vagyis hogy mikor keletkezett az az alaptörvény, amit aztán az egyes municipiumok lemásoltak, illetve hogy ez a törvény mikor került Irnibe. Hispánia kezdetben idegen, meghódított terület volt; érdekes kérdés, hogy milyen fokozatokon keresztül jutottak el oda, hogy egy idő után ők is olyan törvényeket kaptak, mint a rómaiak, aminek végül is azt eredményezte, hogy Hispánia is a Római Birodalom szerves része lett”.
A kutatás nagyon összetett: a történelmi kutatáson túl komoly filológiai munkát jelent. „A ránk maradt szöveg hiányos: a bronztábla törött, rozsdás, lekopott stb. Akadnak íráshibák is, amelyek abból adódhatnak, hogy a hispán másoló például nem tudott helyesen latinul, néhány betűt nem jól ír, vagy felcseréli őket. A helytakarékossági okokból alkalmazott rövidítések is eredményezhetnek pontatlanságokat, ugyanis előfordulhat, hogy a másoló már eleve rosszul oldott fel egy rövidítést” – mesél a nehézségekről.
A törvény ránk maradt részeiben például a város tisztviselőinek a jogairól és kötelességeiről, a városi tanács működéséről, a peres ügyek intézésének szabályairól, a római polgárjog elnyerésének feltételeiről olvashatunk. Látható, hogy a téma feldolgozásához Imrének szüksége volt jogi ismeretekre is; mint mondja, a későbbiekben szeretne a római jogban még jobban elmélyülni. A nem mindig könnyen elérhető szakirodalom jelentős része pedig angol, német, olasz, spanyol és francia nyelven áll rendelkezésre, így e nyelvek bizonyos szintű elsajátítására is időt kell fordítania kutatónknak.
 
Az út „Irniig”
 
Mi vezetett idáig? „Annak ellenére, hogy matektagozatos voltam, a történelem mindig is érdekelt, de – több éves zenei múlttal – a gimnáziumban még úgy terveztem, hogy a zeneművészeti főiskolára jelentkezem, csak mivel nem zenei középiskolába jártam, túl sok mindent kellett volna pótolnom. A történelemben az ókor vonzott leginkább, ezért Székely Melinda tanárnőnél és Farkas Zoltán tanár úrnál ilyen témájú órákat vettem fel. Ők olyan előadásokat tartottak, hogy az ember meglátta az ókor szépségét, és nagy hangsúlyt fektettek a forrásokra. Már az első év végén megérlelődött bennem az az elhatározás, hogy az ókorral szeretnék foglalkozni. Sokáig kérdés volt, hogy a történelem vagy a filológia kapja-e a nagyobb hangsúlyt – igazság szerint mindkettőhöz húzott a szívem. A kérdést a témaválasztás döntötte el – a témám sokkal inkább illik történeti, mint filológiai tanszékre” – magyarázza Imre.
A latin és ógörög szakok felvételét az indokolta, mint mondja, hogy a klasszikus ókori források tanulmányozásához elengedhetetlen e két nyelv ismerete. „Bár én sohasem puszta eszköznek tekintettem őket” – teszi hozzá –, „hanem a szépségük és a kultúrák sokszínűsége is magával ragadott.”
A téma pedig érdekes kerülő úton talált gazdájára. „Eredetileg egy történelem szakos évfolyamtársam kapta ezt a törvényt Székely Melindától, mivel azonban akkor még nem tudott jól latinul, megkért, hogy segítsek neki. Abban az időben azonban mindketten fölvettünk egy harmadik szakot, így nem igazán tudtunk a szövegre időt szakítani, viszont engem egyre jobban érdekelt, míg az évfolyamtársam már inkább a legújabb korral foglalkozott.”
 
KIHÍVÁS
Miben rejlik az ókorkutatás szépsége? „Ez egyfajta szellemi játék, mint egy nyomozás, ahol adottak bizonyos információk, amik lehetnek irodalmi vagy régészeti, feliratos információk, és ezekből ki kell találni, hogy mi történhetett abban az időben, mi a legvalószínűbb válasz egy adott kérdésre, továbbá az ókortudományban sokkal jobban összefonódott a történelem, irodalom, vallás stb. komplex vizsgálata, mint más, forrásokban gazdagabb korok esetében.
Azért is izgalmas ez a terület, mert rengeteg felirat kerül elő napról napra, a kilencvenes évek végén is találtak egy nagyobb terjedelmű törvénytöredéket, ami e tudományban frissnek számít. Sokak számára az ókor már teljesen kikutatott területnek tűnik, pedig például a felirattanban folyamatosan bővül az az anyag, ami alapján az ókori ember életének olyan aspektusait ismerhetjük meg, amelyek eddig rejtve voltak.”
 
„Irniben” és Irni után…
 
Magyarországon a témának ezt az aspektusát nem igazán kutatják, így Imrének elsőként van lehetősége erről a területről írni. Hátránya viszont, hogy felmerülő kérdéseihez nehéz szakértőt találni. „Ebben is nagyon sokat köszönhetek a témavezetőmnek, Székely Melindának, aki a szakmai vezetés mellett oly módon is segített, hogy bemutatott olyan embereknek, akiktől választ kaphatok apró részkérdéseimre is. Történelem szakon első évben jártam Székely Melindához latin nyelvű forrásolvasásra, az ő tanácsára vettem fel a latin szakot. Mindenben számíthatok a támogatására és a segítségére, a szakmai kérdésektől a (szak)emberi kapcsolatokig” – mondja a doktorandusz.
„A hobbi? A kutatás” – mondja mosolyogva Imre. „Alapvetően szerintem szükséges az, hogy az ember hobbijának is tekintse ezt a munkát, mert ennyi erőt és energiát nehéz lenne kényszerből belefektetni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindig jókedvvel és dalolva csinálok mindent, de általában örömöt és élvezetet találok benne” – teszi hozzá.
Másik hobbija a zene, már tizenöt éve trombitál, és 2005 óta játszik a Szegedi Universitas Szimfonikus Zenekarban, valamint egy fúvószenekarban is.
„Az OTDK-ról hazafelé utazva a buszon felhívott Farkas Zoltán, hogy ha még nem ígértem oda senkinek a dolgozatomat, akkor az Antik Tanulmányok publikálná – így jelenleg a pályamunkám kibővítésén dolgozom. Később mindenképpen jó lenne külföldön is kutatni. A PhD során szeretném elkészíteni a Lex Irnitanának egy kritikai szövegkiadását, ehhez látnom kellene a sevillai múzeumban őrzött eredeti törvénytáblákat. Illetve egy külföldi egyetemi városban a bővülő szakirodalomhoz is könnyebben hozzá tudnék jutni” – vázolja Imre jövőbeli terveit, amikhez további sok sikert, kitartást és örömöt kívánunk neki.
Arany Mihály
Bezár