Először a 2006/2007-es tanévben lehetett összegyetemi szinten pályázni a Sófi-ösztöndíjra, ekkor 33-an próbáltak szerencsét, mára ez a szám 106-ra ugrott, egyre erősödő mezőnnyel. Az első évben összesen hatszor 100 ezer forintot adományozott az alapítvány, majd az összeg a következő évtől 200 ezerre emelkedett. A 2007/2008-as tanévtől 30 ezer forintos különdíjakat is osztanak. Az alapítvány alapítója, Sófi József szerint a korábbi években a 2007/2008-as tanév díjazottjai képviselték eddig a legmagasabb színvonalat, viszont a legerősebb mezőny összességében idén volt, így a mostani nyertesek igen komoly pályázattal érdemelhették ki az ösztöndíjat, melyet az egyetem elismert professzoraiból álló kuratórium ítélt oda. A Sófi-ösztöndíjklub tagjaként számos lehetőség – kedvezményes színházjegyek, banki és jogi tanácsadás stb. – jut minden pályázónak.
Öt tehetség, öt kutatási téma, egy ösztöndíj (Endrődi Balázs, Nagy Dóra, Némedi Márk, Szakács Eszter és Fiser Béla). Fotó: Segesvári Csaba |
Nagy Dóra hatodéves orvostanhallgató, harmadéves angol-magyar szakfordító immár másodjára nyerte el az ösztöndíjat. Dóra a Szegedi Biológiai Központ Humán Genetikai Intézetében TDK-zik, illetve a Gyermekgyógyászati Klinika tüdőgyógyász csoportjában tevékenykedik. Érdekli a bel- és a gyermekgyógyászat, illetve a humán genetika is, így jövőbeli tervei még nem körvonalazódtak teljesen. A tejcukor-érzékenység genetikai hátterét vizsgálta magyar populációban, illetve honfoglalás kori mintákon is, a gyermekklinikán pedig asztmás gyerekekkel foglalkozott. Témavezetői Raskó István címzetes egyetemi tanár és Bede Olga klinikai főorvos.
Szakács Eszter vegyész nagy hatékonyságú oxidációs eljárásokkal foglalkozik, amelyeket ivóvíztisztításra lehet felhasználni. Dombi András egyetemi tanár és Gajdáné Schrantz Krisztina egyetemi adjunktus vezetésével azt kutatja, hogy miként lehet gyulladás-csökkentő gyógyszerek maradványait környezetkímélő módon lebontani a vizekből. Egyre többet hallani ugyanis arról, hogy a szennyvízbe került gyógyszermaradványokat a tisztításkor nem tudják kiszűrni a jelenlegi technikákkal, azok kijutnak a természetbe, például egy folyóba, onnan pedig valamely város ivóvízébe kerülhetnek. Bár ezek koncentrációja meglehetősen alacsony, negatív hatásuk már most kimutatható bizonyos betegségek kialakulásában. Eszter PhD-zni szeretne, és mellette tervezi a kémiatanár MSc elvégzését is.
Endrődi Balázs elsőéves MSc-s, szintén vegyész, a Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszéken a Visy Csaba egyetemi tanár vezette elektrokémiai laborban dolgozik. Az emberek számára a polimerek általában a szigetelőként használt műanyagokat jelentik, ők azonban olyan szerves vezető polimerekkel foglalkoznak, amelyek vezetik az elektromos áramot. Balázs most még nem tervez előre, mint mondja, van még ideje a végzésig.
Fiser Béla végzős biofizikus-hallgató két alapkutatásból is írt TDK-dolgozatot. Figyelme Nagy László egyetemi docens iránymutatásaival többek között a nanokompozitokra irányul, amelyeket szeretnének a későbbiekben energiaátalakító rendszerekként, napelemekként használni. Egyébként szeret néptáncolni is, és kárpátaljaiként a Cuháré Kulturális Közhasznú Egyesületen belül működő Népművelő Műhely alapító tagja, amelynek egyik célja, hogy Kárpátaljára is eljusson a táncházmozgalom.
Némedi Márk ötödéves jogászhallgató kutatási területe a büntetőjog, először annak történeti vonatkozásaival foglalkozott az Európai Jogtörténeti Tudományos Diákkör tagjaként. Később elkezdett érdeklődni a hatályos büntetőjog iránt is. Az OTDK-n is két dolgozattal indult, a Csongrádi Járásbíróság büntető ítélkezésével, illetve a tiltott pornográf felvétellel visszaélés jogtárgyvédelmi kérdéseivel foglalkozott. Balogh Elemér professzor és Szomora Zsolt egyetemi adjunktus segítik témavezetésükkel a munkáját. Jelenleg Budapesten gyakornokoskodik, a jövőre nézve pedig ő is doktori képzésben gondolkodik.
Az idei nyertesek közül korábban majdnem mindenki többször pályázta már az ösztöndíjat, így különdíjat vagy kuratóriumi dicséretet elkönyvelhettek már maguknak. „Jó lehetőségnek tűnt az ösztöndíj, de mikor elsőre pályáztam, még természetesen nem nyertem semmit, kivéve Sófi József barátságát, ami talán az alapítvány nyújtotta összes lehetőség közül a legfontosabb” – hangsúlyozza a tavaly már különdíjat nyert Fiser Béla.
„Az alapítvány alapítójának személyében egy végtelenül kedves, mindig segítőkész és jó szándékú embert ismerhettünk meg, a neves és elismert személyek által adományozott Sófi-ösztöndíj pedig országos szinten is az egyik legnagyobb, hallgatóknak adható tudományos elismerés” – erősíti meg Dóra. „Mindig rendkívül önfeláldozó, nem sajnálja ránk sem az időt, sem az energiát, akármilyen apró-cseprő dologgal fordulunk is hozzá” – teszi hozzá Eszter, aki a legutóbbi ösztöndíjas összejövetelről szólva azt is kiemeli, hogy az ösztöndíjklub páratlan lehetőséget jelent abban, hogy a különböző területeken tevékenykedő szegedi tehetségek között valós kapcsolatok épülhessenek.
Balázs elmondja, mikor először hallott az ösztöndíjról, úgy érezte, horribilisen nagy a kihívás. Idén munkatársa, a korábbi Sófi-ösztöndíjas Janáky Csaba biztatására adta be a pályázatot. „Mivel ezt az ösztöndíjat az egyetem oktatói, professzorai – azaz szakértők – ítélik oda, igen nagy elismerést jelent számomra” – így Balázs.
„Nagyon becsülendő Sófi Józsefben nemcsak az, hogy létrehozta az alapítványt, hanem az is, hogy folyamatosan fenntartja és bővíti az ösztöndíj adta lehetőségeket. Továbbá a pályázat nem csupán 5 vagy 10 hallgatót emel ki, hanem mind a 106 pályázó hallgatót, hiszen aki már teljesíteni tudta a pályázati feltételeket, az elmondhatja, hogy valamit jól csinál” – összegez Balázs.
„Talán éppen a Sófi-ösztöndíj szolgál majd példaképül nekünk is a későbbiekben, hogy mi is felfigyeljünk a tehetséges egyetemi hallgatókra, és ha lehetőségünk lesz, segítsük őket úgy, vagy hasonló módon, mint most az alapítvány teszi” – véli Dóra. „Évek óta hallok az ösztöndíjról, de azt nem tudtam, hogy a korábbi pályázások önmagukban is pontokat érnek. Úgy gondoltam, hogy amikor megfelelőnek érzem az eredményeimet, majd beadom, és hátha lesz belőle valami. A legtöbb ösztöndíjjal összehasonlítva jobbnak tartom: a Tehetségpont-tagság, a folyamatosan formálódó ösztöndíjklub teszi többé” – magyarázza Márk. Mint mondja, a klubnak közösségformáló ereje van, ami külön kiemelendő, illetve az a fajta megközelítés, amit Sófi József magáévá tett: nemcsak felajánl lehetőségeket, amik közül lehet választani, hanem kimondottan a tagok igényeihez próbálja igazítani az ösztöndíjklub szolgáltatásait. „Ez kimondottan páratlan, és többek közt ez teszi a leginkább értékessé számomra ezt az ösztöndíjat” – zárja gondolatait Márk.
Arany Mihály