Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Vannak esték, amikor kicsi a JATE Klub. Nagyjából tudom is, melyikek azok, mégis a megszokott késésben bízva a Quimbyre csak tíz után néztem le. Akkor még nem tudtam, hogy kilenckor már annyian voltak lent, hogy a jegyeket előbb a lépcsőn kifelé néző belső sornak kezdték árusítani. Ezt mesélték. Mert amikor én odaértem, nagyon izmos, tömött sor állt a nagyáruház lépcsőjéig. Hittem is, meg nem is. Mert régen nem láttam ilyet. Fiúk is, sokan, pedig a tévében focimeccs volt. Ránézésre ötször annyi ember, mint amennyi a klubba lefér. Mi lesz itt, kérdezte egy öreg hajléktalan, aztán lassan morzsolgatta a szót: Quimby, de én inkább kivinek hallottam. Nem nézelődtem tovább, elő a jegyekkel, húzzunk lefelé. Azaz csak húztunk volna. Lejutni még csak-csak, de odalent közlekedni: szinte képtelenség. Csak a kari estére érkező TTIK- és ETSZK-hallgatók is próbára tették volna a teret, de jöttek sokan, nem egyetemisták, tizenéves lányok, akik a teremben a Tibi csoki reklámját énekelték. Kilégzés, jutott eszembe az album címe, mást döntöttem. Belégzés. És bele a közepébe, a hullámzó tömegbe, a gőzölgő testek nehéz, de felemelő közegébe. Nem léptél, és mégis mozogtál. Olyan volt a sok ember, mint egy jól összegyúrt anyag, a teremből nem tudtál kimenni, csak kizuhanni, kitépni magad. A terem, a folyosó, a büfé csurig telt, és nem tudom, mi lett azzal a több száz emberrel, aki nem sokkal korábban még az utcán várakozott.

Ja, a koncert szuper volt, mint mindig, ha Kiss Tibiék a JATE Klubban játszanak.

 

Quimby – JATE Klub – megszámlálhatatlan néző

 

Elfogult ajánló: JATE Klub – november 27.: Bitangok éjszakája – Subscribe, 28.: Zagar, 30.: Másfél. Garaboncziás – november 29.: Variola, 30.: Dystopia, december 1: Real Lies, Atomtorta, 4.: Fridays's Dust.