Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az előadás formális frázisok helyett arra próbált rávilágítani, hogy miért problematikus a kodályi életmű beágyazódása az utóbbi évtizedek, kiváltképp napjaink kulturális közegébe. Erről Gönczy László (képünkön), az SZTE ZMK Zeneelmélet Tanszék tanszékvezető főiskolai docense beszélt.

Kodály a zenét az emberi létminőség alapvető tényezőjeként értékelte és művelte, zeneszerzői és pedagógiai programja teljes egységben mutatta fel a zene kitüntetett szerepéből fakadó lehetőségeket. E kitüntetett szerep egyébként legkésőbb Platón óta empirikusan tisztázott tény, amellyel az európai történelem valamennyi spirituális értékekre fogékony korszakában számoltak a közgondolkodás formálói. Látva eme évezredes tapasztalat konzekvenciáinak háttérbe szorulását, a 20. század első felében számosan álltak elő olyan zenepedagógiai programokkal, amelyek a zene személyiség-fejlesztő funkciójának helyreállítását célozták. Közülük egyértelműen Kodály Zoltáné a legtágasabb és a legnagyobb szellemi igényű.

Az előadó rámutatott részint a zenésztársadalom kellő megértést és következetességet nélkülöző reakcióira, részint a szakma fölött álló társadalmi körülményekre, amelyek külön-külön is, de egymást erősítve végképp könnyűszerrel idézhették elő a Kodály-koncepció perifériára szorulását.