Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A magyarországi demográfiai adatok és a megbetegedések aránya kedvezőtlen képet mutat a nemzetközi összehasonlításokban, a sereghajtók között foglalunk helyet, ezért az egészséges nemzet jövője érdekében kívánatos lenne (nemzetközi mércével mérhetően) a közösségi átlagot meghaladó összegeket fordítani a javítást célzó tevékenységekre, így a gyógyszerellátás támogatására is.

 Az ország költségvetésének teljesítőképessége azonban korlátozott, ezért a gyógyszertámogatások relatív mértéke csökken, a lakosság ilyen irányú terhelése folyamatosan nő.

„Szomorú, hogy minden harmadik nő és minden negyedik férfi úgy gondolja, hogy nem tehet semmit az egészsége érdekében” – mondta  Soós Gyöngyvér, az SZTE GYTK Klinikai Gyógyszerészeti Intézet intézetvezető egyetemi docense, aki múlt hét szerdán  „A gyógyszerfogyasztás mutatói hazánkban és Európában” címmel tartott előadást a Mindentudás Egyeteme Szeged sorozatban.

Magyarországon a csecsemőhalálozás csökkenése sikertörténetnek tekinthető, mert statisztikai adatok alapján 1970-től napjainkig hetedére csökkent. A probléma csak az, hogy még ezzel az adattal is a világ sereghajtói között maradunk. Ráadásul a születéskor várható élettartam mindkét nem esetében Magyarországon az egyik legrosszabb Európában. Megdöbbentő, hogy a magyar férfiak tíz évvel kevesebbet élnek, mint a legjobb mutatókkal rendelkező japánok. Esztendők óta egyre kevesebb gyermek születik, és emellett férfiak és nők esetében is nagyon alacsony a hetven év feletti lakosság létszáma. A munkaképes korú népesség szintén hasonló mutatóval rendelkezik. Milyen betegségekre vezethető ez vissza? Hazánkban is jellemző halálokok a szív-, érrendszeri és a daganatos betegségek. Sajnos ezen a téren élen járunk.

A gyógyszerellátás az egészségügyi szolgáltatások meghatározó része, a gyógyszerfogyasztás tehát csakis az általános egészségügyi helyzet keretében értékelhető. A médiában gyakran hallani, hogy hazánkban a gyógyszerfogyasztás mértéke drámai módon megnőtt. A gyógyszerre fordított közkiadások aránya nyolcszorosára növekedett 1993 óta. Ez azonban nominális érték (többek között az inflációt beleszámítva), így amennyiben a reálértékre vagyunk kíváncsiak, akkor azt az adatot kapjuk, hogy megkétszereződött a gyógyszerfogyasztás. Magyarán, értékének növekedése nemcsak az áremelkedés következménye, hanem a gyógyszerfelhasználás ténylegesen is nő. Érdekes, hogy mennyi pénzt fordítunk a hazai gyógyszerforgalomra: Magyarországon az egy lakosra jutó patikai gyógyszerforgalom évente 150 euró.

A szakmai elemzések arra utalnak, hogy a fogyasztásnövekedés jellemzően a krónikus betegségek (magas vérnyomás és vérzsírszint, cukorbetegség, depresszió) kezelésére alkalmazott gyógyszerek esetében látványos, azonban a kezelés eredményessége csak évek múlva jelentkezik. 1995 és 2004 között a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek fogyasztása a duplájára nőtt. Ugyancsak népegészségügyi probléma a depresszió. Hazánkban minden negyedik embernek van depressziós epizódja. Különösen ijesztő ez annak fényében, hogy az öngyilkosságok hátterében rendkívül nagy arányban ez a betegség áll. 1993 és 2004 között az ötszörösére növekedett a depresszió kezelésére alkalmas szerek aránya.

A legjellemzőbb akut betegség, a baktériumos fertőzések kezelésére használt antibiotikumok fogyasztása országosan, évekre visszamenőleg egyenletes, de regionálisan nagy ingadozást mutat, amelynek hátterében elsősorban a szociális különbségek állnak. Az összehasonlító szakmai elemzések azt mutatják, hogy gyógyszerfogyasztás volumene az európai trendeknek megfelelően alakul.

A statisztikák szerinti emelkedő gyógyszerfogyasztás nem a közeljövőben éri el az eredményeit, hanem csak hosszú évek múltán, és a betegségi mutatók csak akkor fognak lefele tendálni.